Új hozzászólás Aktív témák
-
lao ce
aktív tag
válasz
console
#1799
üzenetére
ebresztettel gondolatokat, de kerlek ne erezd ugy hogy valaszolnod kell vagy illik
irod, hogy a meditacio 'nem lehet sikeres' mivel monotonitasra epul. ha jol ertem azt mondod hogy sikertelen modszer a tudatossaghoz segitesben? szerintem sokfele modszer van ennek az eleresere. a meditacios gyakorlatok altal kivaltott (agyi) allapotba kerulhet valaki az alvas bizonyos fazisaiban peldaul. minden vallasnak, nepcsoportnak vagy tarsadalmi csoportnak megvannak a maga sajatos modszerei, es persze a vadhajtasai is, es vannak mai szemmel kevesbe furcsa, tudomanyos vagy altudomanyos modern megkozelitesek. a meditacio talan nem a legjobb modszer mindenkinek, de egy biztos es altalanosan mukodo eszkoznek tunt az utobbi idoben.
am ha rosszul vagy ha jol mukodik is, akkor is csak egy eszkoz marad, es nem cel. ugy tunik szamomra, te a tudatossag allapotat mint a celt latod jelen pillanataban az eletednek, es talan epp e miatt nem erzed hogy a vallasnak szerepe lenne. az biztos hogy mamorito erzes tud lenni mikor atfuj rajtad a szel. am, mivel az embert az hajtja elore az eletben hogy a boldogsag csupan pillanatnyi ami hamar elenyeszik, elkepzelheto hogy egy ido utan keresni kezdesz ujra. a vallasok adjak az ''itt'' es ''most'' harom dimenzioja melle a negyediket. abban biztos vagyok annak alapjan amit olvasok toled, hogyha valaha lesz kerdesed egy vallashoz, akkor a valaszt egyiknel sem fogod megtalalni az 'elso tiz oldalon', es mivel ugy tunik te is 'maganzo' vagy az ugyeid felderiteseben, ezert felmerul a lehetosege, hogy idovel... tul sokat fogsz tudni
am, ez nem zsakucta csak egy allomas az uton.nicht kompot
-
Sir Pocok
őstag
Nekem is volt olyan időszakom, amikor úgy éreztem, hogy nincs szükség a meditációra. Azonban azt vettem magamon észre, hogy nem tudom olyan jól irányítani a tudatomat, mint amikor napi háromszor meditáltam.
Egy biztos: a reggeli meditáció nagyon fontos. Felfrissíti és kitisztítja a fejet, vagyis a tudatot. Teljesen más hangulattal indulok neki a napnak a meditáció után.
Szerintem a meditáció nem monoton dolog. Eleve az ember, ha mélyen koncentrál észre se veszi az idő múlását.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
tildy
nagyúr
válasz
Sir Pocok
#1797
üzenetére
Ezzel én is tisztaban vagyok. Csak mikor az ember legszvesebben meghalna, mert annyira nem latja ertelmet az egesznek, ami itt van... Akkor nehez.
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
lao ce
aktív tag
válasz
Sir Pocok
#1802
üzenetére
szerintem monoton alatt nem az unalmasat kell erteni, es nem magara az allapotra mintsem az utra jellemzo.
roviden osszefoglalva amit gondolok errol: az ego elhallgattatasahoz gyakorlatoztatni kell az agyat. erre vannak eszkozok. ismetlodo gondolatok, ismetlodo mozgas, visszatero szaginger, melodikus hang, vagy az egyenletes hangrezgesek vibracioja, vagy a recitalas, az ima. mindezek monotoniara epulnek. egy ido utan treningeztetve van az agy es konnyen felismeri a szituaciot, reagal. (nalam az elso amiket eszreveszek hirtelen azok a szagok es illatok, szoval fustoloket szeretek segitsegul hivni)
szerintem ez egy sima es termeszetes dolog, szeles korben hasznalt tudatallapot, sot, hitem szerint az allatvilagban is megfigyelheto hasonlo tevekenyseg. a varazslat abban van, hogy tul sok receptet probalnak adni ra: hogy kell ulni, tartani a kezet ujjat fulet orrot, ez egy dolog, de hova kell fokuszalni, mire kell koncentralni, mire kell gondolni, a levegot igy meg ugy venni. szerintem osszekevertek az egeszet. a leirasbol receptet csinalnak, igy lehet tanfolyamokat szervezni. de nem igy kell 'kesziteni' a meditacios levest, hanem mikor meditalsz akkor valamilyen testhelyzetben leszel ami pont jo lesz, akkor majd oda fogsz nezni, koncentralni, levegot venni ahova jon, es pont az a jo hely ahova ugyis kellene. hasonloan ehhez lehet fekve, setalva, ulve, allva, terdelve. a tai chi chuan sokak altal tevesen harcmuveszetnek nevezett mozgasforma egy taoista meditacio. ha 'tornazva' lehet, akkor fejenallva is (hegeduversenyt jatszva vagy autot vezetve haromszazzal. olvas valaki konyvet autoversenyzokrol vagy meginkabb edzoktol (pl bentley)? ok ugy mondjak hogy tudatalattival kell vezetni, mindent kikapcsolni, nem gondolni semmire, az 'osztoneikre' kell bizzak magukat a versenyzok... akkor mennek mint a nyil, es ha bekapcsolodik a tudat akkor ilyen meg olyan modszerrel kell kikapcsolni gyorsan mielott nekimennek valaminek.)
a halado fokon meditalo nem attol mester hogyha kettehasitja a villam mellette a fat akkor 'nem esik ki a fazisbol', hanem attol hogy masodpercek alatt visszater a teljes nyugalomba. foldontuli tudomany? csudat. gyakorlat.nicht kompot
-
rup1u5
nagyúr
már nem emlékszem melyik buddhista szerzetestől olvastam, hogy a meditációt addig kell gyakorolni míg végűl már nem lesz különbség meditáció és ''nem meditáció'' között.
vagyis a meditációban megtapasztalt tudatosság megtartása a 7köznapi életben a cél.
azért vannak bizonyos dolgok amiket előnyös betartani. ülve érdemes pl meditálni, mert így optimális a test energiáinak eloszlása. kezdésnek jó a levegő áramlását érzékelni az orrunk hegyénél, vagy a szemöldökünk közötti pontra irányítani tudatosságunkat.
pár napja beült közénk (kb 1500 ember) meditálni egy galamb és 2 órán keresztűl nem mozdult! [link] jópofák a madarak 
Why don't you knock it off with them negative waves!
-
guga
Közösségépítő
1999-ben a lelkészünk meghívott egy Bibliai szemináriumra Heidelbergbe. Az utat ő finanszírozta volna és autóbusszal kellett volna utaznunk. Ám akkoriban nem volt a kapcsolatom/kapcsolatunk vele valami felhőtlen. Előtte egy évvel ismertük meg Őt és magát Istent, a Bibliát és elég viszontagságos, nehéz időket éltünk, szorongatott helyzetben. Nem volt stabil munkahelyem csak próbálkoztam megtalálni mit is szeretnék és merre találok nyitott ajtókat. De jobbára a piacok környékén tudtam érvényesülni, a járdán ülve árulgattam a lakásunk díszeit, a féltett könyv gyűjteményeinket, a gondosan válogatott és nagy becsben tartott cd-ket, kazettákat s mindent, amit az ember vészhelyzet esetén hajlandó kidobálni a léghajóból, hogy utána megkönnyebbülve fizethessen be egy csekket vagy éppen a hétvégi bevásárlásra futotta belőle és elégedetten szemlélte, ahogy a gyereke tömi magába a csokoládét. Tényleg nehéz időszak volt, igazi kilátástalan mikor nem tudja az ember fia, hogy mikor ér partot. A lelkészünk azzal az ígérettel hívott meg engem Heidelbergbe, hogy a prédikációk által 100% biztosan megtudja mutatni, hogyan érhetünk partot és biztosított afelől is, hogy nem lakatlan sziget lesz.
A hitről ezt az alkalmat megelőzően elég ostoba és homályos elképzeléseim voltak, olyanok hogy fogadd a szívedbe Jézust és utána rendbe jön az életed, meg fogadd el megváltódnak és meggyógyít a betegségeidből. Őszintén megvallva ezeknek a mondatoknak bárki birtokában lehet és könnyen dobálózhat vele.
Sőt rendre visszaélnek vele vagy csak egyszerűen Jézus neve mögé bújva érvényesítik a saját maguk akaratát és úgy állítják be, mint ha az Isten akarata lenne. Rendkívül veszélyes dolog Isten nevére hivatkozni és azzal takarózni, ezt mindig is tudtam. Pont ezért akartam magam a végére járni, ugyanis azzal tisztában voltam, hogy ennél sokkal komolyabb dolog lehet a háttérben, mint hogy aluljárókban pengetjük a lálálát és térjél meg, mert különben Isten eltaszít magától.
Akármelyik gyülekezet, felekezet tagját kérdeztem, hogy figyelj, mondd már meg légy szíves, hogy konkrétan miről van szó? Mit jelent ez a fogadd el Jézust és boldogság, mi és hogyan történt?
Semmit nem tudtak mondani csak hát figyelj gyere el a gyülekezetbe és meglátod működni fog, nézz belülre magadba és meglátod, ott a szeretet és a békesség.
Ennyi?
Szóval már egy ideje fortyogtam ezektől az emberektől, akik hétvégén egymás kezét fogva arra koncentráltak, hogy minél hangosabban zengjen a nóta, halleluja Jézus az úr.
Nyomon követhetetlen, nem lehet tetten érni, hogy miről van szó, semmi konkrétum, csak térj meg és meglásd. Én viszont határozottan szerettem volna megtapasztalni valamit ebből az egészből, hisz Isten valamikor ketté választotta a tengert, valamikor olyan emberek előtt is hatalmas csodákat vitt véghez, akik nem hittek benne, nem keresték Őt, és nem fogták meg a karomat finoman terelgetve, gitárt pengetve, hogy jöjj közénk és közben kivillan mind a 32 foga és csillog, ott az a bűbáj mosoly, amit semmivel sem lehet összetéveszteni, az alakja mint a kígyó.
Mivel eléggé orroltam a lelkészünkre és szerettem volna elkerülni, hogy hosszú órákon át egy buszban utazzak vele és szótlanul nézzem az arcát, magamban őrlődve, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, de stoppal. Pénzünk nem volt annyi sem, hogy sírva fakadjunk, ezért el kellett fogadnom azt a pár márka aprópénzt, amit a lelkész tett félre az előző németországi útjai alkalmával.
Nem sok volt, de wc-re, kávéra elegendő. Pontosan tudtam, hogy dacból utazom stoppal, hogy majd én megmutatom, hogy nem szorulok a lelkész segítségére és pénzére, de azért mégis muszáj volt elfogadnom a félretett aprót. A nejem előző este becsomagolta a hátizsákba a ruhákat egy hétre és bundás kenyeret sütött, hogy legyen mit enni az úton. Reggel 5-kor már az Osztapenkónál álltam teljes menetfelszerelésben és bizakodva, kezemben egy hatalmas Mannheim táblával.
Arra gondoltam, hogy biztos felvesz majd egy hazatérő német kamionos vagy autós és Mannheimtől Heidelberg csak egy köpésre van. Már egy órája álltam az autópálya szélén és vártam, hogy világosodjon. Ha jött egy autó, akkor felemeltem a táblát, ha osztrák rendszám volt, akkor kicsit kijjebb is léptem, ha német, akkor pedig próbáltam a mozdulataimmal nyomatékosan felhívni magamra a figyelmet, hogy látod erre az van írva Mannheim és neked, mint jó németnek nem kötelező tudnod, hogy én német vagyok vagy magyar. Csak állj meg és vigyél el. Orromban még az otthonunk illata, a fülemben még a feleségem aggódó hangja, hogy hívj fel mindenképpen ha megérkezel és vigyázz magadra.
Egy pillanatra belegondoltam abba, hogy felelőtlenül elindultam így a semmibe és közel sem biztos, hogy eljutok a célig. Ahogy elárvultan, lelkileg kifosztva és megsemmisülve álltam ott, hogy valaki megmentsen, felvegyen és elvigyen magával, rámjött a belső feszültség, minden porcikámban éreztem, a gyomrom forgott, szédültem, görcsöltem, bár nem ettem még semmit, de rám jött a hányinger és a hasmenés. Gyorsan lehúzódtam az árokba az autópálya mentén és öklendezni kezdtem meg folyt belőlem ki minden. Még szürkület volt, közben autók húztak el és én felnéztem a csillagos égre, mi fog kisülni ebből? Minek megyek én oda, mit tudnak ezek nekem mondani, mivel fogok onnan hazajönni? Talán el sem kellett volna indulnom, főleg, hogy egyáltalán nem bízom bennük, ez a folytonos imádkozzál és megadatik, Isten majd megsegít a bajban és ha a szíved tiszta és szeretetben vagy, akkor 32 fog, térj meg. Egy halovány csillogás, vakító napfény, belső üresség, gyomorideg, már 11 óra, a nap lassan delel de még mindig ugyanott állok. Gondoltam semmi vész, ha nem vesz fel senki ebédre otthon vagyok, csak átsétálok és Kelenföldről ott a piros 7-es. Majd benyitok, megsemmisülve ledobom a hátizsákot és ennyi volt, átölelem a feleségem és elfelejtjük az egészet s ha még egyszer valaki megemlíti, hogy fogadd a szívedbe Jézust, akkor a torkán fagyasztom a szót, semmisüljön meg és lehetetlenüljön el úgy, ahogy nekem is megadatott, hiába erőlködtem, hiába hittem benne és hiába kerestem. Egyszer még hasra is feküdtem a szobánkban a szőnyegen, hogy tessék itt vagyok, tessék mutasd meg magad és záporoztak a könnyeim, mélységes fájdalom, csak azt kívántam, hogy ha van teremtőm, van tulajdonosa a testemnek, lelkemnek, akkor tessék jelentkezzen érte valaki én csak egy becsületes megtaláló vagyok. Megüresedve ültem fel az ágyra, kisírtam magam és értelmetlenül néztem ki az ablakon, nem az volt az első nap, a Bibliát már legszívesebben elégettem volna, annyira hiányzott a lelkemből egy válasz, megerősítés, történés, hogy nincs hiába minden, nem csak élünk és meghalunk majd vége mindennek és semmi mozgató rugó.
Aztán egyszer csak megállt egy autó. Öltönyös üzletember, látta a táblát és nem akart unatkozni, félretette az aggodalmait és félre állt. Ezüst színű Audi, repesztett Győrig s közben kérdezett. Jó volt belesüppedni az ülésbe és magamat megadva hátradőlni, néha becsuktam a szemem és a semmire bízva magam csak hallgattam ahogy elsuhannak a kilométerek.
Egy leágazásnál kirakott és újra a mély vízben éreztem magam, előttem egy kisebb felüljáró, ami egy csatornán ível át. Azon mindenképpen túl kellett haladnom, mert ilyen helyen nem szívesen állnak meg az autósok.
Átsétáltam és eltávolodtam nagyjából egy kilométert. Enni még nem ettem semmit, nem mertem, mert volt bennem egy olyan bizonytalan belső feszültség, hogy féltem azonnal kijönne belőlem, nem volt kedvem megint az autópálya mellett görnyedni az árokban.
Hosszú órákig álltam egy helyben, senki rám sem bagózott, suhantak el a jó kis német rendszámok és meglegyintett a szelük. Eljutottam arra a szintre, hogy még egy kis idő és átsétálok az autópálya másik oldalára és nekiállok Budapest felé stoppolni, mert az közelebb van, mint Heidelberg.
Figyeltem a sofőrök arcát, direkt kerülték a kontaktust, mint mikor a piros lámpánál állva jön a hajléktalan és mereven nézel előre, hogy nehogy alapot érezzen a megszólításra, csak haladjon tovább és jön a sárga, gázt neki.
Elhaladt mellettem egy sötétkék, német rendszámú furgon, benne egy szakállas, hosszú hajú srác, Ő is mereven maga elé bambult és nyomta a gázt.
Kicsit mint ha lassított volna, de nem állt meg és én is feladtam, hátra arc.
Elfogyott a cérnám így visszaindultam, hogy a csatornán átívelő felüljáró másik oldalára kerüljek, hátha Pest felé könnyebben megállnak. Mikor a felüljáró tetejére értem még vetettem egy utolsó pillantást Ausztria felé és a lelkemben egy mélységes fájdalom, kudarc, lemondás, sikertelenség, amiben benne foglaltatott az egész jövendőbeli életem, amit napról napra így kell majd élnem.
S akkor megpillantottam a sötétkék furgont, a leállósávban, mellette a szakállas szőke német srác és engem figyelt. Nem voltam benne biztos, hogy miattam állt meg hisz nagyon messze eltávolodott. Egy darabig álltam ott és néztem Őt, de nem mozdult, kitartóan figyelt. Gondoltam kockáztatni nincs mit, megszaporáztam a léptei felé. Odaértem, kezet fogtunk és minden -féle nyelven megkérdeztem, hogy verdujugó mert én Mannheim.
Beültem az anyós ülésre, a srác meg beletaposott. Igazi hippi srác volt, járta Európát a furgonjával, ismerkedett és füvet szívott. Már induláskor megkínált a pipájával de akkor valahogy nem foglakoztatott így megköszöntem a kedvességét és csak ültem. Bár évekkel azelőtt rendszeresen fogyasztottam Marihuanat, de van egy küszöb, amikor túllép rajta az ember és mást tart utána fontosnak.
Már sötétedett mire átverekedtük magunkat Bécs belvárosán és leparkolt. Útbaigazított, hogy merre menjek az A1 felé és ha éjfélig nem vesznek fel, akkor jöjjek vissza arra a helyre és a furgonban lehet aludni, van két ágy és élelmet is biztosít. Megköszöntem a kedvességét és elbúcsúztam tőle. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, merre járok és egyáltalán hova fogok kilyukadni.
Azt gondoltam, hogy be sem kell majd mennem Bécsbe, hanem valaki, aki felvesz az megy Mannheim felé a körgyűrűn és Ausztrián csak úgy átsuhanok. De a kék furgon láttán már olyan elcsigázott és fáradt voltam, hogy nem voltak igényeim és elvárásaim, mentőövként kapaszkodtam bele. Mindegy hová visz csak menjünk.
Sétáltam Bécs utcáin, nagyjából követve az irányt és egyszer csak egy patak partjára értem, aminek a túloldalán egy gyorsforgalmi út és egy tábla jelezte, hogy A1 ez már majdnem németország. Elindultam a patak partján, ami egy ideig követte a gyorsforgalmi vonalát, de később eltért attól. Mivel már késő este volt és az orromig sem láttam, így csak meneteltem és pisilni sem mertem megállni annyira feszült voltam.
Egy idő múlva elhalkultak az autók és kamionok, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy úgy tévedtem el, hogy előtte sem tudtam merre járok. csak mentem
és mentem és lépdeltem a sötétben, fáztam is, hánynom is kellett és a hasmenés gyötört, megint feladtam. Öklendezve görnyedtem egy fa mellé és vártam, amíg megkönnyebbülök.
Megláttam egy elrobogó vasúti szerelvényt, gondoltam ha másra nem jó arra igen, hogy a vasút nyomvonala a városból kivezessen és ha találok egy tehervonatot, akkor reggelig felülök rá és majd meglátjuk merre visz, részemről akármerre vihetett már, lemondtam róla, hogy Heidelberg legyen az útirány, majd holnap gondolkodok, addig is menni, menni. Átmásztam egy kerítésen és elindultam a sínek között, mindegy merre csak a városból kifelé. Igen ám, de ezek a vonatok nem olyanok, mint az otthoniak, hogy már messziről hallani, hogy tüdüttüdü, tüdüttüdü és félre állsz. A semmiből bukkannak fel, nagyon gyorsak és azonnal eltűnik a szemem elől, sehol egy nyitott tehervonat. A sínek felett egy autópálya felüljárója ívelt át. Arra vettem az irányt és ismét átmásztam egy kerítésen.
Ahogy felértem a felüljáró 30cm-es peremére, amin lehetőségem nyílt átgyalagolni úgy kezdtek rám üvölteni a kamionok dudái sorban. Mindegy legyintettem magamban és oldalazva haladtam, hogy ne csapjanak el, már mindegy volt mi történik velem, olyannyira megadtam magam, hogy azt sem vettem volna észre ha egy elsodor. Teljesen elhagyatottan és kiábrándulva kóvályogtam a mások számára ismerős, ám nekem ismeretlen helyeken és semmi reményem sem volt már, hogy akár haza az ágyamba vagy bármilyen felügyelet alá kerüljek, ahol gondoskodnak rólam vagy én magamról. Ez itt a sötét éjszaka, egy fillér nélkül téblábolok egy autópálya felüljáróján, nyelvtudás és tájékozódási pont híján.
Amint leértem a felüljáróról leszaladtam a parton és az autópálya mellett gyalogoltam, de egy idő múlva elfogytak a lámpák és nem volt ami világítson a sötétben csak a száguldó autók és kamionok. Széthajtottam egy hatalmas bokrot, felléptem a leállósávba a vak sötétben és vettem egy nagy levegőt. Egész nap nem ettem semmit és az éhség is rápakolt egy lapáttal a bennem lappangó feszültségre. Tikkasztó sötét volt és nem jött semmi, sehol egy fényszóró, csak a felettem tornyosuló erdő kísérteties és hűs zaja, ahogy végigsuhant a hátamon.
Majd egy gyenge fénypont, ahogy feltűnt és kiraktam a táblát, hogy MANNHEIM s ha német vagy, vagy szerb, vagy cigány, vagy rokkant, vagy félholt, akkor most állj meg, ments meg, vigyél magaddal és …
Megállt, ez nem várt helyzet, hozzá szoktam már a kudarcokhoz, ami felülír és átnevez minden forrást, ami a reményből táplálkozik.
Ezüst színű furgon, fiatal srác, amolyan manager típus, mert farmer, öltöny és a furgonban parfüm erős illata.
Mint kiderült Mannheim-ben lakott és járta a hollandia-francia-osztrák és német útvonalakat és terítette a cége termékeit, üzletkötő volt.
Bár szerettem volna eleget tenni a stoppos mivoltomnak és társalogni vele, éberen tartani és szórakoztatni, mesélni neki, de olyan mértékben fáradt voltam, hogy átaludtam ausztriát.
A német határon ébredtem fel, nem szállítottak ki az autóból, de ha meg is tették volna sem tudtam volna válaszolni semmire, annyira mély álomból ébredtem és még az álom hatása alatt voltam.
Egy benzinkútnál álltunk meg és a srác mondta elmegy tankolni meg kávézni. Amíg tankolta a kocsit, addig elmentem az automatához kávét venni, hogy legalább ennyivel jelezzem a hálámat, de olyan hideg volt, hogy a vissza úton mivel reszkettem egész testemben, így nem maradt egy csepp kávé sem a pohárban.
Csak nevetett és legyintett, hogy ne törődj vele és elment. Kisvártatva hatalmas mennyiségű étellel és üdítővel tért vissza. Mondta, hogy nem kell aggódni ezt a cége minden úton fizeti.
Beszálltunk a furgonba és telepakoltuk a gyomrunkat.
Indulás előtt elővett egy kis tasakot és kérdezte, hogy dujulájk joint? Majd mutatta a kínálatot, hogy van hasis, fű, speed és extasi. Csak ingattam a fejem, hogy vagyok annyira összetörve és fáradt, hogy ezeken egyik sem segít. Arrébb mentünk a benzinkútról, amíg elszívott egy cigit, felszívott egy csíkot majd a kezébe vett egy dobozos kólát és feltette az egyik lábát az ablakba. Rálépett a gázra és huss a sötét éjszakába vagy inkább a hajnalba.
Néztem a kilométer órát, végig 200kmh felett volt a mutató és én nem tudtam aludni egy cseppet sem, próbált velem beszélgetni, de mindig az jutott eszembe, amikor egy barátommal kimentem a ferihegyi reptér mögé egy erdőbe füvezni és néztük, ahogy szállnak fel a repülők, majd hosszú percekig hallgattuk a hajtómű elhaló hangját és a végén mikor hazaindultunk, akkor jöttem rá, hogy úgy szét vagyok esve, hogy nem tudom merre kell haza menni és egyáltalán ki vagyok, meg mi az a haza.
Nos ilyen állapotban lehetett a furgon manager képű sofőrje, aki a lábát az ablakban lóbálva 220 felett sem ismerte a Neoton slágerét.
Mondta, hogy Heidelbergen át is hazajut Mannheimbe, de jobb volna ha hazavinne magához, lefürödnék, ott aludnék és másnap elvinne Heidelbergbe miután alaposan bereggeliztünk.
Megköszöntem a szíves látást és el sem hittem, hogy van még a földön rajtam kívül olyan ember, aki ugyanígy gondolkozik és ennyire nyílt. Ugyanis pár évvel ezelőtt így közeledtem egy nászúton lévő olasz házaspárhoz, akikkel az utcán akadtam össze. Kerestek egy vendéglőt, ami nagyon közel volt. Elkísértem Őket és meghívtak vacsorázni. Majd velük töltöttem az estét és ott aludtak nálam két napig.
Mikor indultak volna haza balesetet szenvedtek a Ferenciek terén az autójukkal és felhívtak, hogy segítsek. Az egész napomat a biztosítóval, kárrendezéssel és a hazautazásuk intézésével töltöttem.
Ugyan nem kértem semmit, de egy havi keresetemmel díjazták a segítségemet, hogy nem tudtam menni dolgozni aznap.
Hajnal 3-kor értem a heidelbergi vasúti pályaudvarra, a nejem ijedten vette fel a telefont és részletesen beszámoltam a kalandjaimról s nem is sejtettem, hogy a nagyja még csak ez után kezdődött.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
console
aktív tag
Elsősorban nem Neked szántam, amit írtam. Tulajdonképp fogalmam sem szokott lenni róla, hogy miért érzek késztetést ilyenkor ilyen írásokra. Többször is feltettem már magamnak a kérdést, aztán a kérdés feltétele után néhány nappal megkaptam a választ - emailen írt valaki a világ másik végéről, hogy ''Pont ezt kellett hallania, és Pont most'', hogy egy bizonyos felismerés lehatoljon lénye mélyéig. Túl sokat nem fogok pötyögni ide, abban biztos lehetsz, hisz alapvetően próbálom minden aktuális mondandóm néhány monológba beleszúrni, és nem szeretem ismételni magam - hisz annyira nem életszerű az ismétlődés! Továbbá nem akarok beállni a hitrendszer-definiálók, és a nagy filozófiagyártók végtelen sorába. Ha vitatkoznék bárkivel, bármiről, vagy elméleteket gyártanék, csakis a tapasztalatok valódi hiányáról árulkodnék.
Ezért inkább a tapasztalást helyezem előtérbe - ha valaki akar, ugorhat! Én csupán arról tájékoztatom őket, hogy létezik ilyen lehetőség is. Az igaz, hogy a tartalom miatt több olvasat szükséges, hogy az összes mondat pontos értelmet nyerjen, de így érzem egésznek a mondandót a maga korlátaival és korlátlanságával.
Sosem tudhatom, éppen kinek melyik mondatra lesz szüksége.
Úgy emlékszem nem válaszoltam alapvetően semmire, talán nem is állt szándékomban. Ha valamire válaszolni lehet, csak azt jelzi, hogy már a kérdés rossz. Egy kérdésre nincs egyöntetű egységes válasz. Minimum kettő van, amiből az egyik a másiknak pont a fordítottja. Ez az elme dualisztikus játéka. A szavak pedig elmejátékok.
Az egót és az elme felépítését kezdtük boncolgatni, de egyértelmű választ nem lehet adni ebben a kérdéskörben. Bár metafizikával megközelíthetjük. Annyit biztosan tudhatunk, hogy az elme több állapottal rendelkezik. Mikor ébren vagyunk (most), él egy bizonyos állapotot. De amikor álmodunk, akkor is létezik - sejtelmünk van róla. A nagy kérdés egyelőre, hogy vajon, mikor alszunk, de nincs álom, akkor is létezünk - vagyis van-e egy részünk, ami akkor is létezik? Valószínűleg igen, egy nagyon kósza sejtelmünk van... hisz ha felébredünk, sejtünk valamit, amint visszatér az elme a maga időfelfogó képességével. Ami visszatér reggel, identitástudat, na én azt hívom egónak. De amiről álmodunk, lényegében az is az egó, csak a másik, feldolgozatlan ''oldala''. S noha az idő csak az ember gondolatai közti távolság, az ego igazából az időérzékelés témakörét öleli fel... ha nincs ego, nincs idő.
S a nagy kérdés az, hogy vajon létezik-e ébrenlét a mélyalvásban? Ezt kell kideríteni, ha valaki az önismeret útját akarja megjárni.
Azt már tudom, hogy ébrenlét létezik az álomban, de itt még nem tartok... amit eddig átéltem... már önmagában varázslatos kaland volt... mindenkinek ajánlom.
A vallásokkal az a ''bajom'', hogy több van belőlük. Ez pont olyan, mint létrehozni egy klubot. Ha az emberi elme (ego) létrehoz egy klubot, és behív 100 embert, az azt jelenti, hogy a rajta kívülállók már ''mások'', azaz a klubtagok valamiféle kiváltságosok. Amíg az emberek fejében vallások, ideológiák, filozófiák, hitrendszerek, országok, népek, tagok élnek, addig mindig ellentéteket feszítenek ki ember és ember közt. A gyűjtő-csoportosítófogalmak talán a legegocentrikusabb, legkárosabb szavak...
Ha létezik egy úgynevezett egyedüli ''Igazság'', akkor annak egy természetadta lehetőségnek kell lennie. Hogyan is eshetne bármi is a természetadta kereteken kívülre? Bármilyen görcsös erőfeszítésbe foghatunk, nem találhatunk ki valami olyat, ami kívül essen a valóság keretein... ami van, az VAN... a VAN-on belül van.
És ha létezik egy úgynevezett felsőbb hatalom, egy ''Isten'', aki a megértéséről híres, és a végtelen intelligenciájától, aligha fog majd múlandó tényszerűségek alapján megkülönböztetést véghezvinni - ugyanis erről szól az intelligencia, a Látásról. Ha efféle ego által létrehozott különbségtevésekről tenne tanúbizonyságot, csak azt fémjelezné, hogy még ő sem jutott túl az egón. A ''karma'' rendszere tökéletes bírálóbizottságként működik. Emlékszem én sosem vallások miatt figyeltem fel erre a büntető-jutalmazó-jelenségre / amintadok-aztkapom-játékra, csakis, mert érdekeltek a Természetet mozgató törvények, mindentől függetlenül - csak Láttam, hogy létezik. Ezért régen egyszerűen csak az energiamegmaradás többdimenziós kiterjesztéseként érzékeltem... most már tudom, hogy karmának hívják, és elég jól terjed a szó. Körülbelül ennyi, amit érdemes logikus úton elmondani a vallás(ok)ról. De ez is tapasztalatból kell, hogy eredjen. Az emberhez nem méltó, hogy kész elméleteket vegyen át és azokhoz ragaszkodjon - csakis a tapasztaláscentrikus Életvitel.
No tehát ha létezik az az úgynevezett ''Igazság'', akkor azt nem különböző regényeket és science-fiction kategóriákat megszégyenítő könyvek, komplett hitrendszert kínáló jelenségek fogják kézbeadni (pláne nem a többezer éves, egóigény-szerint többszázszor elferdítettek), hanem az ÉLET, az ÉLET nevű játék, az Életben szerzett TAPASZTALAT. Ha valamit el lehet érni, akkor el is lehet veszíteni. Ha valamit létre lehet hozni, le is lehet rombolni. Emiatt ahol szavak jelennek meg, máris hamisak az elmondásuk pillanata után. 1 perc múlva már mindaz hamis lesz, amit most írok.
Tehát az ''Igazság'' csakis egy tapasztalás lehet, amely szavakkal leírhatatlan...
Amúgy is olyan törékenyek a szavak... örülhetünk, hogy bárki is felfog valami csekélykét abból, amit a másik próbál szavakba önteni.
És ha létezik ez a ''valami'', akkor most is léteznie kell. És létezik is. A kérdés az, hogy meggátol-e minket az a rengeteg haszontalan és szüntelen gondolatsor a Látásában, vagy sem? A természetes állapotunktól csak úgy vagyunk képesek elszakadni, ha eltávolítjuk az egó kielégítetlen gondolatsorából felépített rétegeket. Az eltávolítás gondolata persze maga feszültséget szül, ezért az út mindenképp az Ellazulás. De az ellazulásra való törekvés szintén erőszak... Ez a nagy feladat... a törekvés nélküli törekvés, a cselekedet nélküli cselekvés megvalósítása.
Kezdetben sokat segíthet a ''hit'' (és ebbe beleértek mindenfajta információt az tudománytól, az ''élj-dolgozz-családotalapíts'' világképdefiníciókon keresztül a vallásokon át a science-fictionig), csakis, hogy elrugaszkodhasson az ember az aktuális korlátaival határolt világképétől. De később mindenképpen teherré válik, le kell vedleni, ha tovább akarunk menni, mert kinőjük az adott hitrendszer korlátait - így válunk egyre korlátlanabbá. A lényeg, hogy sose ragadjunk le egynél, és mindenen menjünk át, amire kíváncsiak vagyunk (a kíváncsiság eleve egy megérzési jelenség).
Az általános kötött meditációs gyakorlatokat azért tartom (már) nem hatékonynak, mert egyfajta függőséget szít, akár a drogok, alkohol, és a többi figyelemigénylő tevékenység. amúgy kétségtelen, működik, és szépen komótosan viszi lejjebb a (béta) agyhullámokat.
Mert ha úgy éled a napjaid, hogy napi 2-3x csinálnod ''kell'', hogy megnyugodhass, az kialakíthat egy olyan általános hullámvölgyet, amikor a társadalmi élet egy pillanat alatt felzaklat... és noha ügyesen töröd magad, hogy azonnal visszakapcsolj... de mégis beláthatod, hogy nem sikerült önmagadnak maradnod az egész idő alatt.
Persze ha sokat csinálod, idővel így is működik, hisz lejjebbtolódik az általános béta. De nekem nem vált be, és szerintem a legeslegtöbb ember számára ez egy lehetetlennel határos spirituális megközelítés, ugyanis a legtöbb ember elméje túlságosan is izgatott ehhez a ''meditálj''-megközelítéshez. Pláne, hogy ezek a bűvös szakszavak okvetlenül kiváltanak egy elméletgyártó procedúrát az elmében, hogy ''milyennek is kell lennie?'', és emiatt jönnek a problémák, hogy valakinek nem megy, vagy a bizonytalanság, hogy vajon jól csinálja-e? Ez a hátránya mindig az elméletgyártásnak, a névadásoknak - nagyon könnyen nagyon sok hamis ''tapasztalatot'' játszathat el az elme az emberrel.
Szerintem rengetegen tévelyegnek ezekben a völgyekben. Persze amikor eljön az ideje, képesek lesznek továbblépni...
Mivel az elme túlságosan igényli a jeleket, az érzékszervi tapasztalatokat, sokkal kézenfekvőbbnek tartom Tilopa híres útmutatóját kipróbálni, miszerint: ''Ne meditálj, hanem tartsd az elmét a természetes állapotában''. Kipróbáltam - bejött. Sokkal eredményesebben, mivel nem volt benne megkötés!
Ha lehet így nevezni, hogy ''cél'' - bár ez eleve egocentrikus megközelítés - úgyis afelé lépkedünk, hogy a természetes állapotként minél mélyebb bétát, és magasabb alfát tarthassunk fent. Előbb-utóbb mindenképpen belassulunk a fizikaiban... így ez a módszer sokat segíthet is egyben önmagunk felvállalásában. Kizökkent-e a külvilág, vagy meg tudjuk tartani a ''lassúságot'', a figyelmet?
Meditációban a vipasszana-féle légzés- és/vagy mozdulatfigyelő gyakorlatokat találom egyedül igazán értelmesnek. A kötött formák (márpedig általánosan a meditáció szóra egy kötött formát asszociálnak), hogy mozdulatlanul légy, vagy zárd el magad hermetikusan, vagy rekeszd ki magadból a világot eleve egyfajta merénylet az elmével szemben. Ez egy kicsit harcos, erőszakos megközelítésre utal - emiatt megfigyeléseim szerint könnyen visszaütheti az elme később az ezzel keltett feszültséget... Ideiglenesen eljátssza az elcsendesedést, de egy óvatlan pillanatban teljes erejével visszavághat.
Szerintem sokkal értelmesebb inkább a barátunkká tenni, ismerkedni a működésével, kibékülni vele, és szép lassan közös nevezőre érni, érdekegyeztetést létrehozni.
Ezek ''gyakorlása'' (természetesen csakis erőfeszítés nélküli!) után évekkel később bukkantam rá a Tudatos álmodás egyik alapmódszerére, ami aztán elvitte a pálmát. Kritikus világ-megközelítésnek hívják. Arról szól, hogy naponta egy jó 10-15x (vagy amennyiszer eszünkbe jut) magunkhoz szegezzük a kérdést: ''Miből tudom, hogy ez álom vagy valóság?'' Ez az egy mondat hatalmas űrt képes létrehozni az elmében. Ilyenkor érdemes egy percig körbetekinteni... a formákat vizsgálni, a színeket... vajon miből derülhet ki, hogy most álmodunk, vagy ébren vagyunk? Sok különbség nincs a kettő közt, mégis egy nap eljön, amikor az álomban hangzik el a kérdés. Az pedig gyökeres életszemlélet-változást hoz. Akármit is olvasott az ember előtte, a tapasztalatot nem tükrözheti semmi. Talán ekkor értjük meg alapfokon igazán, hogy mi is az a tudatosság. Addig még csak sejtelem az egész... Élet.
Még egy jó utat tudok ajánlani tudatosságfokozáshoz, a Testbeszéd elemzését. Ha az embernek eszébe jut néha ezek közül egy-egy módszer, tökéletes képet kaphat arról, mi is az a fene nagy titok az agyhullámok süllyedésében. Ezen ''módszerek'' lényege, hogy változatosak, bármikor elő lehet őket kapni, és nem kell egyben 20-30percet rájuk szánni. Bár kétségtelennek tartom, hogy egy reggeli ''ima''/''meditáció'' valóban megszilárdíthat egy egész napra vonatkozó törekvést (ezt csinálom én is). De ehhez már el kell jutni oda, hogy tisztában legyünk az elcsendesedés jelenségével.
Mindennek eljön az ideje.
Az említett témákhoz ajánlott irodalom:
Prof. Dr. Paul Tholey és Kaleb Utecht: Alkotó álom
Robert Moss: Tudatos álmodás
Allan & Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája
A. J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban?
UI: Igen, körülbelül 4 éve voltam azon a kritikus ponton, amikor valami prédikátorként próbáltam meg hirdetni a tapasztalás(om) Igazságot kisebb körökben. Ez persze mindig csak arra tanúbizonyság, hogy az illető még mindig nem tud semmit róla - vagy ha tud is sem tudja igazán... éppúgy mint a pszichológus, aki egyszerűen csak ''jó'' könyveket olvasott. Ezért ma már alig beszélek... alapvetően nincs mit elmondanom. Aki megérett, úgyis tovább tud menni. Viszont ha késztetést érzek valamit elmondani, hát megteszem. Aki tudja, az tudja.
A mostani hozzászólással be is fejeztem mindazt leírni, amit lényegesnek tartottam a témában. Többezer hozzászólást láttam már itt, de csaknem az egész egy végtelen filozófikus vitának bizonyult, ami értelemszerűen sohasem vezethet igazi eredményre, mert nem gyakorlati, ÜRES és lényegében tartalmatlan.
Aki már felkészült az ugrásra, azt hidegen hagyja a sok elmefikció.
Sokak eltévednek a filozófia útvesztőiben, de egy tapasztalásorientált megközelítés szilárd alapokat szolgáltathat a lényeggel kapcsolatban. Mert csakis a tapasztalás az Igaz. Ha létezne is valaki, akinek segíteni akarnék, valószínűleg kezdetben szavakat kellene használnom, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Ezért ennyit elmondanék neki... csakis, hogy megtanulhasson alapfokon halászni. De úgy érzem, ha ennél egy szóval is többet mondanék, már hazudnék.
[Szerkesztve].
-
guga
Közösségépítő
A heidelbergi vasútállomáson találtam egy térképet a városról. Nagyjából belőttem, hogy merre kell elinduljak a Tiergarten strasse felé, ahol egy kollégiumot kell majd keresnem és az lesz a szállásom egy hétig ill. ott fogják majd tartani a Bibliai szemináriumokat naponta kétszer. Hamar kiszúrtam, hogy a Tiergarten strasse a folyó túloldalán van és sétálva is talán félóra. Elindultam a kihalt utcákon és megpillantottam egy hidat. Először azt hittem valami vicc, mert a híd ugyan elég hatalmas volt, de fából. Felértem rá és a gyomrom összeszorult. A híd egyik oldalán a folyó nagyon magasan volt, a másik oldalán pedig szédületes robajjal zúdult a mélységbe, ugyanis egy duzzasztó gáton kellett átmennem. Sehol semmi fény, koromsötét, csak méterekre láttam magam elé és a folyó nagyon széles volt, remegett a térdem és az is eszembe jutott, hogy nem megyek át rajta, de aztán erőt vettem magamon és a hatalmas hangrobaj kíséretében méterről méterre átértem a másik végébe a deszkákon. Úgy szaladtam le a lejárón, mint akit üldöztek vagy éppen sok éves rabságból szabadult. Valószínűleg nagyon nagy hatással volt rám, mert azóta is ha álmomban megjelenik egy híd, akkor rémálmaim vannak. Feldarabolódik, szét esik, a folyó megemelkedik és a híd kettészakad és ledermedve ébredek.
A hídról leérve egy absztrakt kiállítás kellős közepén találtam magam. Másnap volt lehetőségem ebédszünet után alaposan szemügyre venni és jókat derültem rajta. Egy kis kertes ház lázadó lakója hegesztette, festette és állította ki a környező parkokban a monumentális alkotásait mellyel a fogyasztói társadalom elbutult rétegeit szerette volna felébreszteni a ragadós mély álmukból.
3-4 méteres bevásárló kocsit tologató, világító szemű szobrok, tévét néző család a fotelbe szögelve drótokból és fémhulladékokból. Elég megrázó látvány volt a hídon átélt élmények után.
Majd gyönyörű parkokon mentem keresztül, ahol csöppnyi halastavak voltak és még kacsák is. 10 emeletes toronyházak mellett rengeteg kerékpár és kismotor, a lakótelepet szabályos kerékpár erdő vette körül és mindenhol hűvös csend. Nem tudtam megkérdezni senkitől, hogy merre találom a Tiergarten strasse-t csak találomra kavarogtam az épületek között. Egyre kisebb zugokba és sikátorokba jutottam s végül egy zsák utcába, aminek a végében egy hatalmas nyitott kapu volt és mellette egy portásfülke. Benne az egyenruhás őr, aki az asztalra dőlve pihent vagy aludt, de felriadt, mert elkezdett ugatni a kutyája. Felkelt és kinyitotta a fülke ajtaját és megkérdezte németül, hogy mit keresek. Elmagyaráztam neki sekélyes angol-német de inkább mutogatós stílusban, hogy mit keresek és ott a szállásom, majd útbaigazított, hogy menjek vissza ugyanarra jobbra, balra kanyarogva, ahonnan jöttem és elvesztettem a fonalat. Látta a legördülő izzadság cseppeket a homlokomon, hogy egy kukkot sem értettem a végéből és valószínűleg megsajnált. Magához intett, majd mutatta az irányt, hogy menjek keresztül az őrzött telepen és figyeljem az állatok hangját, menjek a madárhangok irányába és ott találok egy alacsony kerítést, amit átléphetek és a túloldalán van a Tiergarten strasse. Pár lépést elkísért majd nézte, ahogy eltűnök a sötétben. Egy idő múlva valóban furcsa szagokra lettem figyelmes, mint az otthoni állatkert körül, főleg a patások lengték körbe a környéket. S valóban papagáj rikityélésre lettem figyelmes, először csak halkan mondogatták a magukét és minél közelebb értem annál felháborodottan adták egymás tudtára, hogy jövök. Nem harsogtak, de riasztották egymást a hajnalhoz mérten. Ami a legfurcsább volt, hogy a környező fák telítve voltak kisebb nagyobb papagájokkal, színesek és nyüzsögtek a lombok alatt. Végre megtaláltam az alacsony kerítést is, ami valóban 50cm magas ha lehetett, csak szimbolikus kerítés volt és egy kisebb kísérleti arborétumot volt hivatott körbekeríteni, ezt is másnap tudtam meg. Növényekkel kísérleteztek.
Végre elértem az úticélomat, kiléptem a Tiergarten strassera és elindultam megkeresni a kollégiumot, hogy egy napos út után álomra hajthassam a fejem. Igen ám, de a kollégiumnak nyoma sem volt sehol. Pedig több alkalommal körbejártam azt a 2 kilométeres szakaszt, ami Tiergarten strasse volt és félkör alakban helyezkedett el egy park oldalán. Néha lerövidítettem az utamat és házak között vágtam át, hogy elölről kezdjem átnézni merre lehet a kollégium. De nem láttam sehol. Végre találtam egy kétszintes hosszabb épületet, ami nagyon is hasonlított kollégiumra és elég sok ablaka volt, de nem láttam a környékén senkit, mindegy gondoltam és odamentem a kapuhoz becsöngetni. Egy apáca jött ki hosszú percek múlva és nagyon álmosan, mondtam neki mi járatban, de részben nem értette ill. azt nyomatékosan közölte, hogy ez nem kollégium, hanem egy kórház nővérszállója.
Puff neki, újabb séta és találgatás. Csak 2-3 szintes lakóházakat találtam, amiket gyönyörűen kialakított parkok és tavak öveztek. Kissé le voltam már testileg is és lelkileg is rongyolódva, ezért az egyik kisebb tó partján leültem egy padra és próbáltam pihenni. Éppen lecsukódott a szemem és kezdtem volna beletemetkezni az álom jótékony s pihentető lazulásába, már teljesen elnehezedtek a szempilláim, elengedtem magam és éppen elfelejteni készültem, hogy ki vagyok és egyáltalán hol, amikor érces és határozott felszólító hangra lettem figyelmes. Egy biztonsági őr szúrta ki nyilván a kamerákon, hogy illetéktelenül tartózkodom ott és valahonnan előkerült. Egy másik háztömb sarkánál meg felbukkant egy másik.
Megkérdezte mit csinálok és nincs e probléma? Meg mondta, hogy ez privát zóna, nem lehet a parkban tartózkodni. Röviden, tömören elmagyaráztam, hogy egy napja vagyok úton és valahol pár száz méterre van az úti célom, de nem találom a kollégiumot.
Mutatta az irányt, hogy merre induljak el és mondta, hogy ott lesz rögtön az állatkert után. Már kezdett pitymallani mikor elindultam abba az irányba és észrevettem egy buszmegállót és egy parkoló buszt. Gondoltam nem sétálom le újra azt a két kilométeres szakaszt, hanem megyek a busszal. Elég sokáig kellett várnom mire elindult és azt kellett feldolgoznom rövid másodpercek alatt, hogy a busz egyáltalán nem állt meg az állatkerti körúton. Már rég elhagytuk, amikor egy egyetemváros kellős közepén találtam magam néhány felkászálódó utas között. Gyorsan megnéztem, hogy mi az útvonala és láttam, hogy valószínűleg ez csak itt jár a környéken, mert alig volt vagy 15 megállója és a végállomás is és a kiinduló pont is valami Tiergarten szerűség volt vagy arra utaló, legalábbis parkra emlékeztető. Visszaültem a helyemre és vártam nyugodtan, hogy a busz visszaérjen az általam elképzelt kiinduló pontra és akkor majd újra a nyakamba vehetem azt a két kilométeres szakaszt és akkor majd megkeresem a kollégiumot.
E helyett utaztam vagy 40-50 percet és már rég nyoma sem volt Heidelbergnek.
Már kezdtem rémületbe esni megint, hogy vajon merre járok és mi a végállomása a busznak ha egyáltalán van, mert hideg levegőjű hegyek között autóbuszoztam és egyáltalán nem volt megnyugtató.
A busz megállt és minden ember leszállt, egy idősebb bácsi jelzett nekem is valamit németül és intett a kezével. Én is leszálltam bizonytalanul, mint aki a holdra száll éppen és körülnéztem. Lent messze Heidelberg és a közepén egy folyó. Nagyjából annyi, mint ha a Népstadiontól buszoztam volna fel a Hármas határ hegyre, elképesztő volt és nagyon kikészültem a látványtól. Még nem kelt fel a nap, de már sejlette magát, dideregve álltam az út szélén és próbáltam összeszedni magam. Úgy studéroztam, hogy ha ez a busz feljött ide, akkor visszafelé is megy. Percek múlva meg is érkezett a szemben lévő oldalra és a sofőr elég hülyén nézett rám, ahogy megint felszálltam a járműre. Ismét helyet foglaltam és vártam a végállomást, hogy utána gyalogolhassak megint vagy két kilométert a kollégiumig, amiben egyáltalán nem voltam biztos, hogy megtalálom.
A busz végigsuhant a hajnali ködben a folyó partján majd egy újabb nem várt fejlemény, átment a folyón egy hídon. Kikerekedett a pupillám ismét és amikor egy belvároszserűségben megállt a villamos sínek mentén, akkor jobbnak láttam leszállni, mert elég sok egyenruhás -féle alakot láttam s jegyem sem volt, nem akartam bajba keveredni. Sétáltam egy kilométert nagyjából, amikor újra a vasútállomáson találtam magam. Nagyon megörültem az ismerős helynek. De annak már nem, hogy ismét az a borzasztó híd volt előttem és megint át kellett rajta mennem. Ugyan többet láttam, sőt a híd túloldalát is, de azok a vastag fakorlátok, a lécek egyáltalán nem voltak megnyugtatóak. Felcsapódó vízpára és hideg levegő, újra remegő térddel léptem a hídra és megint csak megkönnyebbülve szaladtam le a feljárón. Nagyjából már tudtam merre kell menni, hogy ne kelljen újra az arborétumba kikötnöm, mert a buszból jól láttam a magasabb épületeket. Megtaláltam a Tiergartent és nekiálltam módszeresen vizslatni az elejét az állatkert után, amerre az őr mutatott. Megtettem, végigsétáltam újra a félkört és vissza az elejére, ezt vagy négyszer de semmi. Aztán már nagyon meguntam és változtattam a stílusomon, elkezdtem agresszíven keresni, nagyon néztem és most a félkör végén nem vágtam át a parkokon, hanem visszafelé tettem meg a félkört. Egy buszmegállóba érve leültem, hogy kicsit kipihenjem magam és elbóbiskoltam, a fejem néhányszor lehanyatlott. Egy érkező buszra lettem figyelmes és gyorsan felálltam, arrébb mentem, hogy csak miattam ne álljon meg. Miután továbbment elkezdtem keresni újra a kollégiumot. S egyszer csak a szemembe ötlött egy textil transzparens, amire az volt ráírva, hogy Bibel Seminar és egy nyíl mutatott befelé egy szűk kis átjáróba, éppen csak hogy két ember elfért rajta és a közepén járdalap sor.. Hú nagyon megörültem neki és azonnal befordultam. Talán ha 100 métert kellett menni a szűk ösvényen és egy belső, nagy fákkal övezett parkban találtam magam, aminek a közepén egy hatalmas L alakú építmény.
Éppen a bejárati ajtaját nyitotta ki a személyzet belülről kulccsal és kérdezték németül mi járatban. Mondom a Good News Mission meghívására vagyok itt és elvileg ez a szállásom. Betessékeltek és leültettek egy bőrfotelba. Ott ültem egy negyedórát mikor megláttam a gyülekezetünkből az egyik magyar férfit. Mosolyogva köszöntem neki és odajött. Ők már megérkeztek előző este a lelkésszel (busszal a dögök
) s csak annyit mondott, hogy ezt az épületet éjszakára bezárják és csak reggel 7-kor nyitják ki mindig. Akkor tudatosult bennem, hogy hajnal 3-óta miért kellett nekem kóvályogni a városban és pont akkor értem oda, amikor a kulcsot belülről a zárba dugták.
Akkorra már nagyon fáradt voltam, lezuhanyoztam és ittam egy forró teát az automatából. Lefeküdtem az ágyra és nagyon nehezen tudtam elaludni. Egyszer csak elnyomott az átélt stressz és magamba gubózva horkolni kezdtem. Arra ébredtem, hogy koreai nők sivalkodnak a szobában és rajtam nevetnek...
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
lao ce
aktív tag
válasz
console
#1809
üzenetére
console
nem irom le mik jutottak eszembe arrol amit irtal, mert kifejezted hogy nem akarsz tobbet irni.
tenyleg nincs kedved (nem tartod erdemesnek) ittragadni es beszelgetni kicsit? nagyon orulnek neki, szerintem masok is. nem vitara gondolok, mivel nem hiszem hogy ne ertenenk meg a masikat, hanem par kerdest vagy reszletet tisztazni.nicht kompot
-
tildy
nagyúr
Ha már mások szoktak jobbra balra idézgetni...
-Semmi sem jó, vagy rossz, a véleményünk teszi azzá- mondta a Mester.
Amikor megkérték, hogy magyarázza ezt meg, hozzátette:
-Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhenhalt a koszttól.
-Szerintetek melyika legfontosabb vallási kérdés?-kérdezte egyik nap a Mester.
Sok feleletet kapott:
-VAn-e Isten?
-Ki az Isten?
-Hogyan juthatunk el Istenhez?
-Van-e élet a halál után?
-Nem- mondta a Mester- a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
-Szerinted , ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
-Igen- válaszotl a prédikátor.
-És a tested a sírba kerül?
-Igen.
-És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
console
aktív tag
ritkán jutok net elé, de nyugodtan vizsgáztass.
a sok beszédnek azért nem vagyok híve, mert a végén még komolyan veszik és hitrendszert képeznek az elméjükkel belőle.
szerintem, ha nem lennének MOST, MA vallások, és a többi mélyprogramozó rendszer, jóval több megvilágosodott szaladgálna odakint - tekintve, hogy megélhetnék az emberek önmagukat -, és a közérzet jobban hajlana a szeretet felé. persze ennek elsődleges indoka az évezredek óta öröklődő nevelési rendszerben keresendő... de most ebbe ne másszunk bele - úgyis mind tudjátok ezt.
inkább eszembe jutott egy próza a témáról.
Manapság magasabbak az épületeink és szélesebbek az országútjaink, de rövidebb a türelmünk, és keskenyebb a szemszögünk. Többet költünk, de kevesebbet élvezünk. Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink. Több a kompromisszumunk, de kevesebb az idonk. Több a tudásunk, de gyengébb az ítéloképességünk. Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk. Megnöveltük tulajdonunkat, de lecsökkentettük értékeinket. Sokat beszélünk, csak kicsit szeretünk, de túl sokat gyulölködünk. Eljutottunk a Holdra és visszajöttünk, de nehezünkre esik átsétálni az utcán, hogy találkozzunk szomszédainkkal. Legyoztük a külso urt, de nem gyoztük le a bennünk lévo urt. Magasabb a jövedelmünk, de alacsonyabb az erkölcsünk…Mostanában több a szabadság, de kevesebb az öröm.... Valamint sokkal több az étel, de kevesebb a táplálék.... Napjainkban két fizetés adódik össze, a válás viszont szintén több. Manapság szebbek a házak, de több az összetört otthon...
üdvözlet!.
-
tildy
nagyúr
válasz
console
#1809
üzenetére
Utolsó pár mondatoddal kapcsolatban eszembe jutott egy bölcsellet, ha nem haragszol:
Egyedüllét
Így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ:
- Minden kérdésedre magadban van a válasz - csak tudnod kellene, hogyan keresd.
Egy másik alkalommal meg ezt mondta: -A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni. Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
lao ce
aktív tag
válasz
console
#1813
üzenetére
mennyivel egyszerubb lenne ha iskolaban lehetne vizsgazni ilyesmibol
azert erdekelne amit mondasz, mert bar van amit esetleg maskent latunk, de egy alapveto dologban egyetertunk ugy erzem. az en hitem szerint is es szemelyes velemenykent is.
a taoizmusban az egyik alapko az 'eloirasok es korlatok' levetese. nem vicc az amit irnak, hogy a taot tanulmanyozva fejlodni ugy lehet ha minden nap elfelejtunk valamit. am ezt kifejteni tul nagy falat a szamomra. a tao nem a taoizmus miatt van, a taoizmus nem fontos a taonak (bar resze annak).
amit hozzafuznek a magam reszerol a vallasokkal valo 'bajod'-hoz az az, hogy az en megertesem szerint, annak a vallasnak aminek a tanitasait kovetem, az nem zar ki senkit sehonnan, nem ad kivaltsagot, mivel nincs is honnan kizarni, es nincs milyen kivaltsagot adni. epp ez az egyik nagyon szimpatikus resze annak amit mond. (talan szamodra paradox modon) a tobbi csoportositas-ego-osszetuzesek gondolatmeneteddel is szaz szazalekig egyetertek. ezt meg is fogalmaztam regebben itt valahol, persze sokkal szerencsetlenebbul mint te, miszerint: meg kellene kerdezni mindenkit hogy te ki vagy, minek tartod magad. en azokkal szeretnek lenni akik olyasmit valaszolnak hogy ember, foldlako, nem tudom, ferfi, leany, apa, egy leny, vagy akar azt hogy az osrobbanas univerzalis osenergia-sejtje. akik elsosorban hmmm.... fradistak, tizedesek, programozok, taoistak, buddhistak, keresztenyek, zsidok, fekete, roma, magyar, roman, amerikai, stb azok problemakat, tragediakat okoznak maguknak es masoknak.nicht kompot
-
guga
Közösségépítő
Én nem is tudom, ha bemegyek egy szobába, ahol szemmel láthatólag alszik valaki vagy csak pihen, akkor igyekszem minél kevésbé zavarni, még akkor is ha dolgom van ott. Mikor katona voltam és dél körül be kellett mennem a körletbe és még nem keltek fel az éjszakai őrszolgálatosok, hát próbáltam megsemmisülni vagy lábujjbegyen élni és kivinni a ruháimat. Ezek a koreai nők meg se szó, se beszéd feltépték az ajtót és visongva beléptek vagy húszan. Bár látták, hogy alszom nem zavartatták magukat. Rámoltak fel az ágyakra és csapkodták a szekrény ajtókat, erre ébredtem. Annyira kimerült voltam az elmúlt egy nap eseményeitől, hogy nem tudtam mélyálomba merülni, folyamatosan cikáztak az agyamban az absztrakt gondolatok, de nem voltam ébren, valami köztes állapot. Felültem az ágyon és úgy éreztem a fejem satuban van. A halántékom táján hatalmas nyomás mindkét oldalon, kábán felkeltem és összecsomagoltam a levetett ruháimat, nagyjából sejtettem, hogy nem ez az én szobám. Közben az egyik koreai nő akkorát fingott, hogy meglebbent a függöny és én néztem rá elvörösödve, de szemmel láthatóan nem jött zavarba. Akár megboldogult nagymamám, sok évet húzott le nagyapám mellett, aki rendkívül zord és zárkózott ember volt. Ám az elvitathatatlan, hogy mindkettő akkorát tudott fingani, hogy statikust kellett hívni a panelhoz. A nagyanyám állt a lakótelepi konyhában és rántódott a csirke, menet közben meg elengedett egy-egy szerinte galambot, ami mindennek volt nevezhető csak galambnak nem. Fél percekig rottyolt , azt mondta nincs mit tenni már hozzászoktatta a valagát. Nagyapám meg többször is meglendítette a karját, hogy az az ember, aki nem tud uralkodni a seggén, az nagyon sokat fog szenvedni az életben.
Elmentem a kávé automatához és két kávét is megittam mire támadt egy épkézláb gondolatom, pedig nem vagyok az a típus, aki ébredés után ha nem aludta ki magát, akkor mást kellett kialudnia és órákig nem tér magához. Apám tehenész ember volt, nekem iskola előtt tehenet kellett arrébb pányváznom meg itatnom és csak utána mehettem iskolába. A Böske tehén de sokat dörgölődzött a farmernadrágomhoz, iskolába meg nem győztem bújni, mert érződött az az édeskés tej és tehénszar szag a ruhámon. Hiába írtam én szerelmes levelet az Ibolyának, a gatyám korca nagyobbat nyomott a latban. De sokat nevettek rajtam a lányok a szünetekben, én meg próbáltam csokoládéval, bon-bonnal a kedvükben járni.
A prédikáció 10h-kor kezdődött, előtte reggeli. Mivel diák kollégium volt így volt konyhája is, finomakat főztek végig és rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk végig, akár egy szálloda.
Az előtérben tébláboltam reggeli után és vártam, hogy jöjjön a lelkész, aki tudott magyarul. Helyette megjelent a trottyos koreai nő, aki egy lelkész felesége volt, jelenleg romániában dolgoznak mindketten. Mondogatták neki a lelkészek, hogy ki s mi fia borja vagyok. Erre odajött nagy vehemensen átölelni és kérdezgette, hogy hol van a jor vájf? Mondom neki kinderek is vannak a világon, erre tovább lapogatta a bordámat, én meg figyelgettem a nadrágszárát, hogy mikor libben
Ezek a koreai emberek, amilyen vas fegyelemmel bírnak, annyira lezserek. Pontban tízkor betessékeltek mindenkit a terembe. Bejött a németországi lelkész és elkezdett beszélni anyanyelvén, a másik pedig fordította németre, mi pedig egy fejhallgatót kaptunk és mindenki az anyanyelvén hallgathatta a prédikációt végig.
Német nyelvű énekfüzetet kaptunk és németül énekeltek, én csak néha dörrentettem bele az ékes baritonommal, amikor már biztos voltam, hogy ez a refrén és lében, lében. Majd jött a vendég előadó és elkezdték a prédikációt. S, hogy miről szólt? Nehéz lenne összefoglalni pár mondatban, de megpróbálom.
Elsősorban a hitről, hogy miként alakul ki és mire alapszik, aztán a bizalomról, Isten munkájáról, akaratáról és arról, hogy hogyan lehet megtapasztalni.
Egyik sem könnyű téma, sőt azt hiszem nálam nagyobb kételkedőt keresve sem találhatnának, így eleve úgy álltam hozzá, hogy tőlem mondhatnak, amit akarnak, hiszem ha látom.
Igen ám, de ezek a lelkészek ténylegesen Isten szerszámai, tényleg használja Őket és megmutatkoznak a Bibliában leírtak. Nem hordoznak perselyt körbe, nem követelőznek, nem vádolnak és nem próbálnak meg megvezetni, megvásárolni, hogy megtömjék a zsebüket.
Őszinte volt minden reakciójuk és a beszédjük is, teljes erőbedobással mutatták meg Isten jellemét és gondolatait.
Röviden?
Csak az egyik példát ragadnám ki a hitről, mert számomra ez volt a legérthetőbb. Képzeljünk el egy analfabéta embert, aki nem tud írni sem és olvasni sem egyáltalán. Neki is csak egy módja van a megélhetésre a munka, ha dolgozik. Ha dolgozik, azért pénzt kap és abból kell eltartania magát egy egész hónapon át. Ha dolgozott egy hónapot és a felettese odaadja számára a fizetségét, akkor teljes mértékben és minden kétség nélkül meg kell bíznia benne, hogy pontosan annyi pénzt kap, mint egy másik ember, aki viszont tud írni és olvasni. Számára nincs meg az a lehetőség, hogy kontrollálja, hogy az a pénz, amit a felettesétől kapott az annyi, amennyi jár vagy kevesebb. Csak hinni tud benne, csak bízni tud benne, hogy azt kapta, ami a munkájáért jár.
Ez így elég képletes és bele lehet kötni, hogy megkérhet egy embert a környezetéből, hogy számolja meg a pénzt, de az már nem bizalom és nem hit.
Isten pedig feltétlen és 100%-os hitet követel az embertől, mert Isten világa nem kontrollálható az ember számára. Ha Isten valamit munkálkodik egy ember életében és nyilvánvalóvá válik, akkor az egy megtapasztalás és hálás az az ember érte, aki részesülhetett benne s arról általában bizonyságot is tesz. Az az ember, akinek eszébe jut, hogy megszámoltassa a bérét egy másik emberrel, az nem Istenben hisz.
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Azonban annak is van egy előfeltétele, hogy valakiért Isten munkálkodjon. Az első, amit minden emberért megtett:
Jn 1,29
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
Isten első munkálkodása a bűnbe esett emberért, hogy elküldte a saját fiát, hogy eltörölje a világ bűneit, azaz ha eltörölte, akkor az már nem létezik.
Persze már eleve az kérdéses, hogy valaki hisz e egyáltalán abba, hogy bűnös e, mitől bűnös, van e Isten meg egyebek.
Nem szokásom a végletekig harcolni ezért az elvért, azon az elvi síkon mozgok, hogy létezik az egyetemes igazság, ami vezérli a földet a pályáján, ami alapján nő a fű, születünk, élünk, dobog a szívünk s majd a végén meghalunk és létezik
az az erő, ami a napkorongot odahelyezte és mint egy jelkép minden a körül forog s annak a lététtől függ. Mondhatni az épület ismerteti meg az építtetőtjét.
Könnyebb lenne nekem is keresni egy alternatívát és onnan támadni, hogy ez az elmozdíthatatlan igaz. Hiába vagyok meggyőződve a magam igazáról és tudom, hogy működik ha csak számomra működik. Így csak tétlenül nézhetem ha egy másik ember kutakodva az igazság után teszi fel a kérdéseit, de magát az igazságot elutasítja. Igazságon kívüli meggyőző érvet vár, amire érvelhet tudományos vagy logikai alapon, de:
25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Biztos láttál már olyan embert, aki elmebeteg. Nem tudja irányítani az érzelmeit és a gondolatait, furcsán és idegenül viselkedik, néha a nyála is folyik. Képzeld bele magad egy ilyen ember helyzetébe és abba, hogy éppen Istennel szemben érvelsz. Gondold el csak azt az abszurd helyzetet ha egy nyálát csorgató és rángatódzó ember, aki láthatólag magán kívül van megpróbál meggyőzni téged a maga igazáról. Ha társaságban vagy, akkor magadra erőltetett türelemmel végighallgatod de belül rálegyintesz és alig várod, hogy tovább állj. Hogyan érvelhetne egy elmebeteg ember neked? Ugyanilyenek vagyunk Isten előtt csak hatványozottan, még a Sátán is (Lucifer) röhögve és karba tett kézzel csapja be az embereket és hagyja, hogy önmaguk igazságában bízva rohanjanak a vesztükbe. Hisz pont ez a célja, annyira okos, hogy megtudja hamisítani az Evangéliumot. Hamisítani az ember is csak értékeket szokott. A szemetes kosarat a tartalmával együtt senki nem áll neki leutánozni. Pénzt, értékes festményt viszont igen. Az Evangélium a legnagyobb érték ezen a földön. A Sátán folyamatosan azon munkálkodik, hogy minden ember szívébe elhelyezze azt, amit egyénre szabottan hamisíthat.
Csak egy rövid példa. Fel vagy háborodva egy egyház viselkedésén, amelyik hamis Evangéliumot hirdet, de ezek alapján nem Isten igazságához fordulsz, hanem Lucifer vigyorogva szalad hozzád és tálcán kínál egy másik alternatívát, ami ugyan kicsit tér el az igazságtól de nem az. Mivel elkezdesz bízni abban, ami csak a te igazságod, ami nem az igazság de eltér a hamis igazságtól is, így nagy nyugalommal teszed, mivel nincs tudomásod róla, hogy ez nem az igazság.
Mondtam én, hogy röviden leírni ezt nehéz. Egy hétig volt erről szó, hogy hogyan lehet kiszűrni az igazságot és hogyan lehet Isten munkáját felismerni. Tiszta Mátrix feeling volt, de megérte. Egy mondatban pedig annyi, hogy Isten előtt csak igaz és bűnös ember létezik. Na de hogy ki és mi alapján válik igaz és bűnös emberré az már nem egy mondat, maga az Evangélium is négyszer íródott le ez ügyben. Sokszor belegondolok olyan emberek helyzetébe, akik racionálisan próbálnak közelíteni Istenhez, vagy egyáltalán megérteni és sajnálom őket (nem lesajnálom), mert ennek csak egy módja van.
2.
Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
3.
Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva néki.
Önmagunktól nem találhatjuk meg Istent vagy ha hiszünk is benne hamis igazságban bízunk és kárát valljuk annak. Isten ugyan minden ember bűnét eltörölte Jézus véráldozatával, de:
Mt 20,16
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Számomra ez az elején úgy hatott, hogy Isten minden embert meghívott egy svédasztalos ebédre, de a bejáratnál mikor sorban álltunk, akkor nekiállt valami alapján szelektálni, hogy te nem jöhetsz be, te menj, te sem jöhetsz, te sem, te igen.
De nem így van, Isten mindenkit meghívott, de csak a Jézuson belül lévő embereket választotta ki. Mint Noé idejében, ahol mindenkinek lett hirdetve az özönvíz, mindenki meg lett hívva a bárkába, de Isten csak a bárkán belül lévő embereket választotta magénak, csak azoknak kegyelmezett. Ugyanis függetlenül attól, hogy ki milyen ember volt a bárkán kívül ítéletet kapott, a bárkán belül pedig kegyelmet.
Most sem lesz ez másképpen. A bűn és a szentség egymás mellett nem fér meg. Isten eltörölte a bűnt a világból:
. Ézs 43,25
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Zsid 8,12
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
Zsid 10,17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Ki hisz ebben, ki az aki erre teszi fel az egész életét? Nekem sem könnyű kimondani ezt, de szinte senki. Olyan ez, mint egy hatalmas tartozás a bank felé, minden ember adósként születik meg, de akárhogy is igyekszik kifizetni, de lehet tudomást sem vesz a tartozásáról, nem kifizethető adósság, a mértéke olyan, amit ember nem tud kifizetni.
Ezért volt szükség Jézusra, aki kifizette Isten felé, megvásárolta minden ember bűnét a föld keletkezésétől a végéig. Azaz benne foglaltatott az enyém is a születésemtől a halálomig. De figyelem ez nem egyenértékű azzal, hogy rendben nincs semmi bűnöm, igaz ember vagyok ez után azt csinálok, amit akarok hisz úgy is eltörölték minden bűnömet. Ez sehol sincs leírva. De az sem, hogy többet nem követünk el bűnt. Testben élünk és bár a lelkünk bűntelen, a testünk azonban nem engedelmeskedik Isten törvényének. A test a földbe megy, ahonnan vétetett, a lélek viszont Isten elé, mert Istentől származik.
A lélek ha vágyódik soha nem a föld felé, a földbe teszi, hanem az egek felé. A testünk azonban ha fáradt, akkor rögtön leül vagy lefekszik, a föld felé igyekszik, mert onnan vétetett, a test csak a földben tud megpihenni végleg, addig is csak gyakorolja.
Aztán egyszer csak megállt a lelkész a mondandójával és azt mondta angolul, hogy mindenki álljon fel. Norbi módjára nekiállt megtornáztatni a vendégeket ebéd előtt. Aztán egy asztalhoz ültem egy rakás koreai emberrel és csak vigyorogtam minden kanál leves után. Egyszer azonban megállt bennem az ütő, egy mosolygós kőműves forma koreai felemelte a fél ülepét és eleresztett egy nagyanyám -féle galambot. Senki a füle botját sem mozdította, csak nekem állt meg a kanál a levegőben, hogy ennyire nyíltan és őszintén. Rendben, hogy Isten gyermekei vagyunk, de ezt talán nem kéne összekeverni azzal, hogy magunk alá szarunk társaságban is és vigyorgunk hozzá, mint Nyilas Misi a bagarollal.
Aztán a magyarul tudó lelkésztől megtudtam, hogy koreában az asztalnál csak egy dolog tilos és undorító az orr fúvás. Ha valaki akár csak zsebkendőbe is fújja az orrát az nagyon kellemetlenül hat a jelenlévőkre. Azonban úgy csámcsognak, mint Anyám megboldogult Zsuzsi malaca, mikor 200 kilós volt és vakarni kellett az oldalát, hogy eltudjon aludni. Anyám rígatta is egy fél napot mikor Apám torkon szúrta és felfüstölte, be fínom is volt a sonkája, ízletes.
De tényleg úgy csámcsogtak ezek a koreaiak, mint ha szándékosan tennék, erőltetetten, hogy ízlik és a sok káposztás kajától meg féloldalasan ültek és szemrebbenés nélkül eregették a béke galambokat.
No a koreai kulturális különbségekről ennyit, ez hamarjában feltűnt nekem nem tagadom, de nem ezért mentem oda.
Az ebéd utáni szünetben első utam a fahídra vezetett, amin hajnalban és vaksötétben halálra váltan jöttem át és reszketett a térdem. A nap sütött és kerékpárosok birtokolták a hidat javarészt. A víz nappal is ugyanúgy dübörgött, mint éjjel és a híd lábánál kontrasztosabb volt a fogyasztói társadalommal szemben fellépő kiállítás. 3-4 méter magas színes bábuk vasból vagy háztartási alkatrészekből hegesztve,. Mint mosógép. Mint ha óriások járnának a tesco-ba .
Felmentem a hídra és a közepén megálltam, végignéztem Heidelbergen, a folyón, a hegyeken, amin hajnalban már jártam és hallgattam a város zaját. Megpróbáltam magam beleélni abba a helyzetbe, mint ha Pesten lennék az Erzsébet hídon és minden nap láthatnám az a folyót. Nem ment, idegennek és felfoghatatlannak hatott az egész légkör. Aztán alkudtam magammal és OK, legyen az, hogy gyerekkoromban itt nőttem fel és minden megváltozott, s közben eltelt 20 év.
Lenéztem a híd korlátján át a mélybe és megláttam a méteres hosszúságú halakat a tiszta vízben.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
console
aktív tag
Igen, a taoizmus szerintem a legfüggetlenebb ''vallás''. Bár nem is igazán vallás, mert inkább hitrendszert vesz el, mint adna. Ezért talán a legmegvilágosodáscentrikusabb is (szép szó).
Persze sokan biztos a buddhizmust tartják annak, de szerintem a nyolcrétű örvény sokkal inkább egyfajta erkölcstanító mechanizmus... Bár ha az ember érti a tudatosság fogalmát, akkor nagyon hasznos tud lenni az a 8 tudatosságfejlesztő <eszköz>. De ha nem érti (mert pl. nagyon fiatal), hogy az egész a Tudatosságért van, akkor elveszik - beleveszik a hitrendszerbe. És élete végéig meg akar felelni neki. Ha valaki meg akar felelni egyfajta elvárásrendszernek, már beleesett a vallások csapdájába.
Rendben van a buddhizmus meditatív jellege is, de még mindig túl hitprogramozó. Ugyan ott ''nincs Isten'' (és sokan ezért vonzódnak hozzá), de ez csak egyfajta ateizmus - az ateista nem Istenben hisz, hanem abban kezd hinni, hogy nincs Isten. A hit tehát ugyanúgy megvan, csak az iránya változik meg - nem Istenben hisz, hanem Buddhában és a megvilágosodás eszméjében. Tehát az Istenhit és a ''másbanhit'' gyakorlatilag ugyanoda viszi a keresőt - az egóra rak egy hitréteget, de a kettő csupán formában különbözik. A problémát maga az egóra rakodó réteg jelenti.
A taoizmus ha létre is hoz egy ilyen réteget az elmén, az sokkal finomabb... kötetlenebb... de szerintem inkább rétegeket tűntet el... ''én'' a Tao te-Kinget olvasva teljesen ''eltűntem''... és ilyen egy jó könyv, ilyen a meditatív élmény... Ezt jelenti az ''igaz'' jelleg - az elmeleállító hatás sorozatos kiváltását. Még a Dhammapáda volt ilyen...
Mesterek könyveit, vagy meditatív emberek írásait olvasni pont ugyanilyen élményeket vált ki. (Ramana Maharsi, Osho, Paul Brunton, Theodor, Tatiosz, Eckhart Tolle nagyon jók, ajánlottak!)
Na de hogy elmondjam a véleményem is (de az ugye csak az egómnak van, ezért nem igaz )...
Most azt mondod, hogy a taoizmust követed... de igazából nem azt követed. Csak önmagadat, hogy éppen merre visz a megérzésed, hogy éppen MOST mi adhat neked megfelelő táplálékot a megértések felé. Most épp a taoizmus, de lehet hogy egy év múlva már teljesen ''függetlenül'' olvasgatsz ilyen könyveket, mert kivesézted az összes intellektuálisan beszerezhető információt a megvilágosodás jelenségéről... szinte már teljesen leállítottad az elméd, választ kaptál a nyomasztó kérdéseidre, és a gondolatok ezért alábbhagytak... de utána jön igazán a gyakorlati rész... amikor már intellektuálisan nem elégít ki semmi, akkor jönnek az igazi ugrások, akkor válik mindaz igazzá, tapasztalattá, amit olvastál. Addig még mindig csak hit lesz. De az igazi elmeleállások csak aztán jönnek, teljesen spontán módon, és természetszerűleg lassulsz (a test követi a gondolkodási sebességet)...
Most ragaszkodsz. Annak ellenére, hogy a nem-ragaszkodás felé törekszel, most éppen a taoizmushoz ragaszkodsz, a nem-ragaszkodás gondolatához ragaszkodsz. De ez jó - szükség van rá. Szerintem ez a ''vallás'' már az utolsók közt van... tehát aki eljut oda, hogy ilyeneket olvas, az már alapvetően függetlenítette magát a társadalmi programoktól, eszméktől és a maga Igazságát járja... átprogramozta magát. Az van igencsak bajban, aki egész élete során fiatalkorától kezdve 1, a társadalom által ráerőltetett ideológiában hisz, és nincs lehetősége/nyitottsága befogadni új dolgokat, és így sosem jut ki a ragaszkodásából, az általa felépített börtönfalak közül. Kicsit nevetséges, hogy mai, túlizgatott elme sajátossága, hogy szellemi úton csak úgy tud leállni, ha magába sűríti az összes, számára érdekes információt, elolvas-megtanul-megél-megtapasztal mindent, hogy önmaga lecsillapodhasson... aztán végül az egész feleslegessé, káprázattá válik, mert az elme lecsillapodott és megértette az egész ''értelemmel teli haszontalanságát''.
Szóval a játék annyi, hogy eljutunk A-ból B-be, hogy aztán visszajussunk A-ba, ahol rájövünk, hogy nincs ''értelme'' bárhova is eljutni. Ez célként szemlélve (az elme szempontjából) ugye értelmetlen vállalkozásnak tűnik - a valóság szempontjából pedig a lényeg az utazás... maga az út. A végtelenszámú Jelen-pillanattal kikövezett önmegismerő-tapasztaló kaland.
A ''Ki vagy te?'' kérdés helyett én inkább a ''Ki vagyok én?'' kérdésre helyezném a hangsúlyt - azaz helyezem. (ez Srí Ramana Maharsi alapvető Önkutató-vizsgálata)
A ''Ki vagyok én?'' kérdése teljesen lecsillapítja az elmét.
Ha már felhoztad... ''én'' pedig olyanokkal szeretnék leginkább lenni, akik a ''Ki vagy te?'' kérdésre már nem válaszolnak. Csak hallgatnak és mélyen a szemembe néznek... az az igazi válasz.
Bár egy kérdőjelet sem találtam a hozzászólásodban, remélem elmondtam, amit hallani akartál.
Mivel van még egy kis időm, beirok egy kicsit az egyik legkedvencebb könyvből (Ramana Maharsi - Oltalmazó útmutatás - szerintem az egyik ''utolsó könyv'')
Hogyan kell elkezdenie ezt a gyakorlatot egy olyan embernek, aki éppen most indul el ezen az ösvényen?
Az elmét csak a ''Ki vagyok én?'' kérdésének vizsgálatával lehet lecsillapítani. A ''Ki vagyok én?'' gondolata a többi gondolat elpusztítása után ugyanúgy elpusztul, mint a halotti máglya piszkálgatására szolgáló bot. Ha mégis más gondolatok merülnének fel az emberben, akkor ahelyett, hogy megpróbálná végiggondolni őket, vizsgálja meg: ''Kinek jutnak ezek az eszébe?''. Mit számít, hogy milyen sok gondolat bukkan fel benne!? Ha abban a pillanatban, mikor az adott gondolat eszébe jut, az ember éberen megvizsgálja: ''Kinek jutott ez az eszébe?'', arra a következtetésre kell jutnia: ''Nekem.'' Ha pedig az ember ekkor felteszi magának a kérdést: ''És én ki vagyok?'', akkor az elme visszatér forrásához (az Önvalóhoz), és a felmerülő gondolat is elcsitul. A kitartó gyakorlás során az elme egyre inkább képessé válik arra, hogy belemerüljön forrásába.
Habár az érzéki objektumok felé irányuló tendenciák, amelyek korszakok óta újra és újra visszatérnek, az óceán hullámaihoz hasonlóan megszámlálhatatlanul sokszor felbukkannak, ha az ember valódi természete feletti meditáció egyre intenzívebbé és intenzívebbé válik, kivétel nélkül mind elpusztulnak. Anélkül, hogy teret adna annak a kétségnek, hogy elpusztíthatók-e mindezek a hajlamok (vászanák), s hogy lehetséges-e pusztán Önvalóként létezni, az embernek szilárdan és megingathatatlanul ki kell tartania az önmagára irányuló figyelem mellett.
Mihelyt megjelennek az elmében az érzéki objektumok felé irányuló hajlamok, elengethetetlenné válik a ''Ki vagyok én?'' kérdésének vizsgálata. Amint és amikor felbukkannak a gondolatok, az embernek a vizsgálódás révén akkor és ott, eredetük tulajdonképpeni helyén kell megsemmisítenie őket. A ''más''-sal való törődés hiánya nem más, mint elkülönülés vagy vágytalanság. A megismerés annyit jelent, mint szilárdan birtokba venni az Önvalót. Valójában ez a kettő (a vágytalanság és a megismerés) egy és ugyanaz. Mint ahogy a gyöngyhalász, követ erősítve a derekára, alámerül a tengerbe, hogy a tenger fenekén lévő igazgyöngyöt magához vegye, úgy kell az embernek is az elkülönülés segítségével mélyen alámerülnie önmagába, hogy elérhesse az Önvaló igazgyöngyét. Csupán arra van szüksége, hogy míg csak el nem éri az Önvalót, folyamatosan tartsa emlékezetében önnön természetét.
Egyedül a ''Ki ez a rabságban lévő <én>?'' kérdésének vizsgálata és a saját valódi természet megismerése a megszabadulás. Egyedül az nevezhető ''Önkutatás''-nak, amikor az ember folytonosan az Önvalóra rögzíti elméjét - míg a meditációban az ember úgy tekint önmagára, mint a lét-tudat-üdvként megmutatkozó Abszolútumra.
[...]
Ahhoz hogy az ember az legyen, ami, nincs szükség erőfeszítésre, mivel a létezőség (ang. beingness) mindig jelen van, és azt az ember mindig tapasztalja. Másrészről, amikor az ember úgy tesz, mintha nem az volna, ami - vagyis önmagát testnek és elmének tekinti -, akkor ez a színlelés folyamatos mentális erőfeszítést kíván, még ha az csaknem mindig öntudatlan is. Következésképpen az Ön-kutatás magasabb stádiumaiban az erőfeszítés már csak eltereli a figyelmet a lét tapasztalatáról, míg a mentális erőfeszítés felfüggesztése feltárja azt. Végső soron az ember nem valamilyen tevékenység eredményeképpen fedezi fel az Önvalót, hanem pusztán létezése által. Mint ahogy maga Srí Ramana mondta egy alkalommal:
Ne meditáljon! Legyen!
Ne gondolja azt, hogy van! Legyen!
Ne gondolkozzék a létről! Ön az.
Az Ön-kutatás nem meditációs gyakorlat, melyet a nap meghatározott óráiban és bizonyos testhelyzetben kell végezni; mindaddig, amíg az ember ébren van, gyakorolnia kell az Ön-kutatást, tekintet nélkül arra, hogy éppen mit csinál. Srí Ramana nem látott ellentmondást a munka és az Ön-kutatás között, és kitartott amellett, hogy kis gyakorlással a vicsára (Ön-kutatás) minden körülmények között végezhető. Többször is említette, hogy a kezdők számára hasznos lehet, ha egy meghatározott időt kizárólag a gyakorlásnak szentelnek, de sosem ajánlotta azt, hogy hosszú időre meditációba mélyedjenek, és híveit mindig lebeszélte arról, hogy a meditatív élet kedvéért feladják világi tevékenységüket.
(szerintem próbáljátok ki!)
[Szerkesztve].
-
Rive
veterán
válasz
console
#1818
üzenetére
... Ha valaki meg akar felelni egyfajta elvárásrendszernek, már beleesett a vallások csapdájába. ...
Ez bármely szavakba foglalt tanításra igaz. Bárki, aki valamely szöveghez próbál hű lenni, csupán a saját egóját kergeti. Pláne, ha még logikázik is rajt' egy sort./// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!
-
lao ce
aktív tag
válasz
Algieba
#1816
üzenetére
csillagporból való véglény... ugy hangzik mint egy stanislaw lem kifejezes - szimpatikus, mert elsosorban te magad definialod onmagadat es nem hagyod hogy masok, kulso dolgok definialjanak teged (civilizacios behatassal letrejott csoportok).
orulok hogy egyutt lehetek veled itt, orommel olvaslak kedves veglenynicht kompot
-
lao ce
aktív tag
válasz
console
#1818
üzenetére
(nem, nincs kerdojelem, hiszen a nelkul is valasz amit irsz, amit en nagy orommel olvasok es leirom ami eszembe jut rola)
szeretnek arrol irni kicsit hogy mit jelent szamomra 'kovetni' a taoizmust. a 'taoizmus kovetese' kifejezest olyan egyszeru leirni mint amilyen hamis. de legalabb nem irom hogy a taot kovetem mert az aztan jo nagy hulyeseg is lenne. am meg igy is, dehogy kovetem en a taoizmust, a tanait kovetem. dehogy kovetem a tanait, a tanok jelentese szerint elek. marhogy, probalok elni. persze nem 'probalom' es eroltetem, de ha valami 'jon', 'talalkozik velem', akkor azt be es elfogadom. ennek az elso lepese hogy felismerjem hogy valami elôötlött, amihez egotlanul kell elni, kulonben bujocska van a dolgok elol. szoval a taoizmus tanait szem elott tartva elem az eletemet, tanulmanyozom ahogy tolem telik, hogy ujabb dolgokat ismerhessek fel az eletemben.
fuggetlen olvasatrol, fuggetlen befogadasrol szolva. hitem szerint a tao a mindent befogado egy. a tao nem all ellentetetben semmivel, mivel nincs semmisem ami ellenebe alljon. igy a tao vegtelen. s bar a taoista tanitasok talan veget ernek az utolso mondattal, a taoizmus azonban ott kezdodik azon a ponton ami mar nincs leirva. ebbol kovetkezoen befogadas nelkul nincs taoizmus, sot, szerintem a befogadas nelkul a taoizmus ertelmetlen: elo kapcsolat van a vilag es a taoizmus kozott. igy vajon a taoista befogadasa fuggetlen olvasatot jelent-e? termeszetesen a valasz: nem! viszont ettol ez nem jelent taoista tipusu befogadast, hiszen nincs egysegesen 'kotelezo' allaspont. igy annyira lehet fuggetlen befogadonak nevezni a taoistat mint egy nem-taoistat. de miert nem letezik taoista befogadas? mert nincs viszony megallapitva a taoista es nem-taoista kozott. hogyan is lehetne ertelme egy ilyen viszonynak mikor a taoizmus a taoval foglalkozik? a legmegvilágosodáscentrikusabbság kerdese: nos, fogalmam sincs rola. a taoizmus nem 'hyperlink' az en megertesem szerint. aki a mennyeket, megvilagosodast, orok eletet, karmat vagy a tudom-is-en-mit hajkurassza, az konnyen csalodhat ebben a tanitasban. a taoizmus hangsulytalanul beszel ezekrol a dolgokrol, es szamomra ezek tenyleg sulytalanok -mindig is azok voltak. a Tao az Ut, a Taoizmus a Lepes. neha erosebben, neha gyengebb, de a taoizmus sodrasa ott van a napjaimban. ami tortenik, az az, hogy jobban es jobban keresztulszovodik az eletem a vallassal: ragaszkodas-e ez a tanitasokhoz? ha az orrodat valami megcsavarja akkor tusszogsz, de nem azert mert ragaszkodsz ahhoz hogy tusszognod kell ilyenkor, nem is gondolsz ra. en sem gondolok ilyesmiket: eleg taoistan ultem-e le a meditaciohoz? igaz-e amit a konyv ir a taoizmus szempontjabol? nincs mese jovo honaptol taoistan fuzom be a cipomet! en nem valasztottam vagy valasztom magamnak a taoizmust, en csak az utamat jarom, elvezem minden edes es keseru pillanatat. nem elfogadom, elturom vagy belatom, hanem kihasznalom a tudatlansagomat es tokeletlensegemet, epp azert, mert az elet joszerivel nem mas mint a kulso-belso megismeres folyamata. tulsagosan elfoglalt vagyok az elettel ahhoz hogy olyasmivel torodjek mint oroklet, megvilagosodas, mennyorszag. persze lehetseges, hiszen irnak rola itt-ott, ha valaki taoista, ugy kell majd agyonutni mielott szentpeter megvilagositja
ugy erzem hogy az en szamomra a te megkozelitesed csoppet tul technikai lenne. mondjuk (persze eltulozva, tovabbvezetve -talan rossz iranyba- azt amit mondasz): ebben meg abban a konyvben van egy technika ami szuperul mukodik es lecsendesiti az egot es egy het napi harom perc gyakorlassal pikk pakk ott lehet valaki. van egy masik konyv, ami garantalt megvilagosodas, kulonben money back. de tegyuk fel, igy is van! megis, szamomra ezek nem szamitanak semmit. elvesziti az etel az izet, a taj a szineit, a zene a ritmust. olyan erzesem van mint mikor rambo oltozkodik: keszulodik valamire es csak aggatja magadra a dolgokat, bebiztositja magad minden letezo es elkepzelheto tamadas ellen, felvertezi magat a legosibbtol a legmodernebb szerszamokig mindennel, megcsillan a feny a hetcolos hidegenkovacsolt ketszazszorhajtogatott solingeni pengen, de sohasem indul neki az utnak.
(az ''igazi valaszban'' es az azzal kapcsolatban irt bekezdesben termeszetesen igazad van: jo volt olvasni, hogy ezt gondolod)nicht kompot
-
lao ce
aktív tag
válasz
Algieba
#1792
üzenetére
''Az ember változik; valamikor nagyon félénk és gátlásos voltam, de amikor rádöbbentem, hogy a halállal mindennek vége, egyből megjött a bátorságom.''
''Valamikor elképzelhetetlennek tartottam, hogy bolondot csináljak magamból, mert jujj, mit fognak gondolni az emberek... Viszont 2001-ben megtettem, és azóta minden Halloweenkor megteszem''
velemenyem szerint a felenkseg es a bator 'halloween jaras' teljesen ugyanaz. a gatlasossag es a 'nem erdekel ha bolondnak neznek az emberek' szinten ugyan az a dolog. am, ezt te ezt valtozaskent elted at, talan fejlodeskent ertekeled magadban ami azt mutatja hogy egy korpalyan vagy, es keresgelsz mert ki akarsz torni.
van rengeteg ut. am ugyanugy ahogy kapkodni butasag ugy ellenallni is: mivel nyitva van a szemed tehat lathatod (vagy lathattad mar) az alkalmat ami neked szol, szerintem elj vele!
csak ezt akartam mondani neked, remelem nem haragszol erte.
[Szerkesztve]nicht kompot
-
Harag nincs bennem. Önmarcangoló öngyűlölet sok, de külvilág felé irányuló erő, szinte semmi.
Igazad van, attól, hogy még a levél színe helyett a fonákát nézed, egy levelet látsz... Attól, hogy évente egyszer jelmezt veszek, az emberek ugyanúgy a bánatomat látják.
Sajnos, valami már nem változik, és ez a tehetetlenségi együtthatóm, ami egyetlen pontba igyekszik sűríteni minden kifelé törekedni vágyó életenergiámat. Állandóan egy sötét örvény ellen küzdök, de már nagyon nehéz visszatartani attól, hogy negatív hullámai végignyaljanak a külvilágon, odakint is táplálékot keresve.
Sötétnek látom a fény mögött a világot.
Erőnek hittem azt, ami nem az. A gyűlöletet szegeztem szembe az emberek közönyével, és későn vettem észre, hogy a gyűlöletem nagyon okosan, mivel én is emberből vagyok, nekem támadt és engem emészt. Belekerültem az örvénybe és nem tudom leállítani. Itt nem segít a hit, a sok sorscsapás, a jó szó és tanács, az élet kellemesebb dolgai, hisz az áldott napsütés mögött is a sötétséget látom, és fényes nappal valószerűtlen álomként élem meg a valóságot. Tudom hol a határ álom és valóság között, ezzel még nincs baj. Inkább arról van szó, hogy a valóságot egy tűnékeny álomként élem meg, és éppen ezért kevés ingere képes megmozdítani bennem bármit is.
Nem jó a közelemben tartózkodni, mert vagy semmit se sugárzok magamból, vagy amint bepöccen a gyűlöletem, el kezdem kizsigerelni a másikat. És ezt már mások is érzik, hogy valami nem stimmel a jelenlétemben. Tartok attól, hogy spontán ki fogom meríteni mások életerejét. De ezzel sem tudom pótolni azt, ami belőlem veszett el. Mások ereje röpke ideig képes felmelegíteni, utána újra visszahullok a komor alaphangulatba.
Tavaly Halloweenkor már a jelmezes ökörködés is apátiába hullott. Jóval hamarább hazamentem és ágyba dőltem. Idén talán elmarad. Minek bolondozzak? Nincs értelme. Aludni kellene és olyan sokáig, hogy fel sem ébredjek belőle!
Nincs értelme bántani a külvilágot, bántani a természetet. Nincs joga az embernek a Földhöz. Meghalni kéne az egész fajtánknak, és hagyni a Természetet élni.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Rive
veterán
válasz
Algieba
#1823
üzenetére
Nincs értelme bántani a külvilágot...
Résztvevő vagy te is, hiába érzed másként. Az önsajnálat, a visszahúzódás ugyanúgy bántó, mint a túlzott aktivitás. Legföljebb kevésbé látványos, és a 'külvilág' nem is kezeli olyan jól./// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!
-
Egyelőre nem tudom, hogy mit kéne tennem. Ez az egész nem szerepelt, a két temetés, a terveimben. A nagynénémmel Erdélybe szerettem volna utazni, mert nagyon szerette azt a vidéket, a nagyanyámnak meg még sokáig segíteni szerettem volna az állatok gondozásában.
Nem önsajnálat az, ami gyötör, hanem a tehetetlenség. Hiába járok el rendben tartani a nagynéném kertjét, növényeit, és sepregetek a házban, a tevékenykedésem sem tudja elmulasztani a rossz érzésemet. És hiába veszek részt a nagyanyám temetésének a megszervezésében, valahogy ez a külső aktivitás sem képes jobb kedvre hangolni.
Hiába tervezem, hogy új szakmát tanulok, új regényt írok, közben csinálom az őszi kerti munkákat, lelkesen fórumozok a világhálon, a tevékenységeim sem tudnak kimozdítani a holt pontról, és ez kétségbe ejt!
Jön a kedvenc ünnepem - nagyanyám segített három hete szerezni narancssárga tököt, itt van az ablakpárkányon -, de idén hogyan lesz erőm az életet ünnepelni, amikor a halál diadalmaskodott?
Ui.: Egyébként meg egy le sem záródott gyász lelki folyamatra következett még egy, és ennek a kettőnek a hatása tűnik úgy, hogy csöpög az orrom az önsajnálattól.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Sir Pocok
őstag
Nekem mit jelent a Zen?
Nem vagyok költő, nem tudom elmagyarázni a bennem zajló érzéseket, azt az érzelmi állapotot, amikor a természetbe sétálok, vagy amikor zenét hallgatok, és még folytathatnám.
Ez egy belső út.
Egy dolog feltűnt számomra: egyikőtök sem írt egy rettenetesen fontos dologról. Most nincs időm leírni majd igyekszem pótolni.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
console
aktív tag
lao ce: ugyanarról beszélünk.
Rive: ajánlom figyelmedbe az #1809-et - igazából a 4-5 hsz-emet egyben érdemes nézni, és lehetőleg sorban.
Sir Pocok: A zen gyönyörű jelenség... a természetszeretet s maga a szeretet az ami még megérdemel pár sort.
A szeretet a tudatosság mellékterméke. Az előírások mindig abban hibádzanak, hogy elvárások formájában követelik meg a szeretetet. Azt mondják: Szeress, szeress, szeress... Ez így rendben is van - a szeretet a leghatalmasabb feszültségoldó szer. És az elme kialakította egó lényegében egy kielégítetlen gondolatokból összeálló feszültségközeg. Így a szeretet jó oldószerként szolgál az egóra - de ha valaki a szeretetet kezdi el ''gyakorolni'', nagy akadályokba ütközhet. Jóllehet a tudatosság és a szeretet egymást gerjeszti, serkenti, de tapasztalataim szerint a tudatosság az elsődleges, az előbb van...
Ezért én úgy tapasztalom, hogy a szeretet sokkal inkább a tudatosság mellékterméke... A zen természetszeretete is ebből fakad.
Ezért ajánlottam a hsz-eimben pár technikát, szárnypróbálgatások kipróbálását (aki ahogy érzi), de alapvetően a legfontosabb és egyetlen igazi gyakorlat az, hogy ÉLJ ahogy szeretnél. Többre senki sem kötelez(het).
Azzal, hogy önmagunk vagyunk, vagyunk képesek növelni a tudatosságot a szerzett tapasztalatokkal, és így a gondolatok mellékhatásként állnak le (s jelenik meg a természetünkből fakadó egyetemes jelenség - a Szeretet).
Ha valaki azt akarja tudni, aktuálisan hol tart, annak tudom javasolni az álom nevű jelenség vizsgálatát - mennyire emlékszik a napi 5-7 álomból, mennyire tudja felidézni, mennyire látja át az értelmét, esetleg mennyire ébred fel a tudatossága álmában... (gondolom nem állítjátok, hogy az álom nem létezik, és nem a tiétek) Ez a finom energiák élettere. Az egész spiritualitás az ezirányba való kifinomulásról szól.
Az álom a legjobb próbakő! De ezt ne higgyétek el nekem, csak próbáljátok ki, milyen egy meditatív nap után, és milyen egy átlagos nap után...
Minden ember egy külön vallás, minden ember egy külön fejezet az Élet történelmében.
Na minden lényegeset elmondtam. MOST pedig eltűntem tapasztalni - azaz elfelejteni ezt a sok hülyeséget
[Szerkesztve].
-
guga
Közösségépítő
Ilyen látványban utoljára olaszországban volt részem, egy kétszemélyes gumimatraccal himbálóztam a tengeren, a víz kristálytiszta, a nap a hátamra szárította a sót és feszült a bőröm, lenéztem a víz alá a szemüvegemmel és hatalmas halakat láttam, beleborsódzott a hátam a sok fecni után, amit gyerekkoromban fogtam ki a pecéből. Olyan érzés volt Heidelberg a lakóparkjaival, az egyetemvárosával meg a folyóval és a halakkal, mint amilyen városra mindig is vágytam. Mindenhol tisztaság és az embereknek van igényük arra, hogy igenis a két lakótömb között legyen kis tó, azon hattyúk és benne halak, hogy ha hazajön a munkából, akkor legyen hová kivinni a gyereket és ne a kutyaszart kelljen kerülgetni. A pridikációkat követő ebédszüneteket a környék felfedezésével töltöttem. Gyalog mentem mindenhová, mert pénzem nem volt és ugyan már ültem buszokon azon a hajnalon, amikor megérkeztem, de már felesleges kockázatnak tartottam, hogy jegy nélkül utazzak.
Kiültem egy padra az egyetemváros parkjába és azt figyeltem, ahogy mentek ebédelni, ahogy fogták a kerékpárjaikat és indultak haza. Mindenkinek benne voltak a mozdulataiban a gondolatai és a hova tartozása. Amilyen kerékpárja volt, ahogyan felszállt rá, ahogyan intett, elköszönt, az elsőt tekerte és oldalra dőlve rásegített, megigazította a szoknyáját, felvette a sisakját, rengeteg kerékpáros, akár egy hangya boly.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezeknek az embereknek is lehetnek gondjaik. Úgy képzeltem el, hogy valamit elterveznek, megvalósítják és boldogan élnek.
A németországi lelkész azonban elmondta, hogy mi a véres német valóság. Lelkileg teljesen kiürült emberek, a fiatalok még csak valahogy, mert az iskolák összetartják és formálják a közösségeket, de amint felnőtté válnak kezdődik az elszigeteltség. Hiába házasodnak, már eleve úgy teszik, hogy a válásra készülnek. Mindenkinek van saját autója, saját fizetése, saját bútora és saját élete. Meglehet nagy a jólét, de belül üresek és érzéketlenek, ahogy a lelkész fogalmazott: nincs köztük Istent kereső ember, csak ha nagyon nagy baj van. Ezzel szemben ukrajnában és fehér oroszországban tömegesen fordulnak az emberek Isten felé, mert nagyon nagy a nélkülözés és a kábítószer fogyasztás.
Isten folyamatosan azon munkálkodik a világban, hogy odaadhassa az embereknek a szívét, az akaratát és a gondolatait. Amíg viszont addig van az ember lelkében olyan, ami azzal nem egyezik, addig valami más van ott Isten szíve helyett. Néha mikor olvasom a Bibliát, folyamatosan azt veszem észre, hogy Jézus megmutatta a saját életében és a szavaival is, hogy ezt hogyan kell.
Mt 26,42
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
Jézus nem azért jött le a földre, hogy a saját feje után menve élje az életét és a saját akaratának éljen. Jézus ugyan emberi testben élt, de a lelke Isten lelke volt, ugyanaz, mint Istené, bűn nélküli Szent lélek volt benne, amelynek nem teher Isten akaratát követni.
Van erre egy nagyon jó példa a Bibliában, Péter esete, amikor fogadkozik Jézusnak, hogy a halálába is követni fogja Őt. Jézus előre megjelenti neki, hogy nem így lesz, hanem megfogja Őt tagadni. S mikor ez megtörténik, akkor Péter felismeri a valós helyzetét Isten előtt, hogy a saját gondolatai és akarata alapján nem tudja Őt követni. Később azonban maga Jézus szólítja fel, hogy kövesse Őt. Ha Jézus akaratának engedelmeskedik, akkor nincs esélye annak, hogy elbukik, mert Jézusnak nem csak emberi gondolatból származó akarata van, hanem hatalma is hozzá, hogy Pétert megtartsa. Mindkét esetben Jézus követéséről van szó, de nem mindegy hogy kinek az akaratából történik.
2. Mt 11,29
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
3. Mt 11,30
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Vegyünk például egy fémdarabot, amelyik a saját maga akaratából próbál magához vonzani egy másik ugyanolyan fémet. Meglehet valamelyest sikerül, de nem tartós. Azonban ha egy olyan fémdarab próbálja meg vonzani, amelyik egy óriási mágneshez kapcsolódik, akkor azonnal sikerül a fémnek mindenféle erőfeszítés nélkül s maga a kapcsolat köztük úgy, hogy a mágneshez kapcsolódnak mindaddig tartós marad és nem igényel erőfeszítést, amíg a mágneshez vannak kapcsolódva. Ez egy eléggé elnagyolt példa volt, de ez így működik Isten lelkével is.
Ha az ember megüresíti magát és elfogadja Isten gondolatait és akaratát kétségek nélkül, akkor az már nem a sajátja hanem Istené. Istennek pedig az akarata mindig megvalósul.
Mk 3,35
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Általában mindenki Istentől kapni szeretne valamit. Anyagi jólétet, gyógyulást, tartós egészséget, társat, munkát, áldást, de olyan is van akit ez az egész nem érdekel és magáról Istenről sem szeretne tudni semmit, nem hogy kapni tőle valamit
Arra viszont nagyon kevesek gondolnak, hogy nem Istentől kell valamit kapni, hanem magát Istent kell először megkapni és ha a lelkünkben már nem önmagunk királyai vagyunk, nem az önmagunk akaratának és elméjének szolgálunk, hanem maga Isten ül be a trónra, akkor Isten már nagyon könnyen rábíz arra az emberre bármit. DE addig semmit. Hogy egy rövid példával érzékeltessem. Az egyik igében már beidéztem, hogy Isten a bűnös emberek imáit nem hallgatja meg. Isten Szent, tiszta és igaz. Ha valamit gondol, mondd, akkor abban biztosak lehetünk, hogy úgy van és úgy fog megtörténni.
Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
Mi az első lépés akkor ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat?
Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
A hangsúly azon van, hogy ki melyik csoportba tartozik. Az egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek emberek csoportjába, vagy az egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek csoportjába.
Én azt vallom, hogy megváltott ember vagyok. Jézus a véráldozatával megvásárolta a bűneimet a születésemtől a halálomig, de nem csak az enyémet, hanem minden valaha élt emberét és minden élőét és azokét is, akik majdan megszületnek. Erre az ad jogalapot, hogy egyszer életemben Isten kegyelméből felismerhettem a valós állapotomat és csak annyit kértem, hogy Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! S erre Isten azt válaszolta, hogy „Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához”.
Egynek engedelmessége által igaz emberré váltam hit által.
Ha csak szimplán arra építenék, hogy én egy ártatlan ember vagyok, mert egész életemben csak dolgoztam és soha nem ártottam senkinek, szerettem a családomat és nem követtem el semmi kihágást a törvény alól, az azt jelentené, hogy a lelkemben lévő bűnön tudtam uralkodni és nem engedtem szabadjára, azaz külsőségekre épülő erkölcsös életet éltem.
Ha valaki egy olyan emberre tekint, aki nagyon sokat vétkezett és súlyos bűnöket követett el, ahhoz viszonyítva magát jobb és tisztább embernek tartja, annak sajnos nagyot kell csalódnia a végén.
Egy rövid példával illusztrálnám. Két ember elmegy az orvoshoz és az egyik lázas, verejtékezik, tüsszög, étvágytalan és kivan pirosodva az arca, kiütéses és legyengült. A másik látszólag egészséges és jól táplált csak egy orvosi igazolásért megy be a jogosítványához.
Az orvos az egyik emberen szemmel láthatólag látja a betegség külső tüneteit is és már csak a pontos diagnózist kell felállítania és a vírust a betegség okozóját beazonosítania, hogy a megfelelő antibiotikumot írhassa fel rá.
Mikor a másik embert elkezdi megvizsgálni és megnézi a torkát, nyelvét meg a szemét, akkor közli vele, hogy uram Ön súlyos beteg. Ugyanabban a betegségben szenved, mint az előző úriember és ugyanarra az orvosságra van szüksége.
Az pedig hitetlenkedve fogadja, hogy Ő teljes mértékben egészséges és jól érzi magát. Igen, de az orvosnak nem az a feladata, hogy a külső tünetek alapján hozzon döntést, hanem nagyon pontos diagnózist kell felállítania ha valakit megvizsgál.
Isten elé sem állhatunk azzal, hogy igyekeztünk nem vétkezni és próbáltuk betartani a 10 parancsolatot és adakoztunk, gyülekezetbe jártunk, énekeltünk. Isten elé állva pontosan felismerhetjük a különbséget Isten és a saját lelkünk között.
Vagy ugyanaz, vagy nem. Istennek Szent lelke van, bűn nélküli, a Biblia sok helyen ábrázolja a minőségét. Az az ember, aki az első csoportba tartozik, miszerint egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, az addig nem kaphatja meg Isten Szent lelkét, amíg nem tartozik a második csoportba.
Ha a fiam elém áll, hogy apa kérek süteményt, mert az anyja készített, de az a tányér, amit hoz az nagyon koszos, addig nem adok neki, amíg meg nem tisztítom a tányért alaposan. Nem arról van szó, hogy nem akarok neki süteményt adni, nem arról, hogy Ő nem akar kapni. Maga a tányéron lévő mocsok az egyetlen akadály.
A bűnös emberek imáit Isten nem hallgatja meg. Az az ember, aki hisz Isten igazságában, miszerint Jézus eltörölte a földről a bűnt az igaz ember, mert valójában Isten szerint a bűn ezen a földön nem létező dolog, csak az emberek fejében és gondolataiban létezik.
Csak a bűntelen és igaz emberek kaphatják meg Isten Szent lelkét és Isten csak azzal a Szent lélekkel kommunikál, csak annak az imáját és kérését hallgatja meg, mert az a Szent lélek, amelyiket Isten kibocsátott a földre az a sajátja és annak nem teher Isten akaratát cselekedni és Isten gondolatait fogadni.
Van egy dolog, amit fontosnak tartok elmondani, mégpedig az, hogy mire jogosít fel engem az, hogy bűntelen s igaz ember vagyok. Arra semmiképpen sem, hogy ezután szabadon követhessek el bármiféle bűnt, hisz úgy sincs semmi következménye rám nézve, mert Isten eltörölte. Igen, valóban nem létezik Isten számára a bűn lelki értelemben, de egyelőre testben élek és a test:
Rm 8,7
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Nem vagyok bűnös ember, mert Isten igazságában hiszek, abban a munkában, amit értem tett. Azonban mivel testben élek mégis vétkezem, mivel a test nem tud engedelmeskedni Istennek. Mi a teendőm ekkor?
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,”
Ha bűnt követek el, akkor lelkiismeret furdalásom lesz és magamban azt gondolom nem volt helyes és ebben az állapotomban nem mehetek Isten elé imádkozni vagy kérni. Előbb rendbe kell tennem a kapcsolatomat Istennel.
Ha a saját tetteim miatt kezdek el aggódni és azt gondolom, hogy most nem tudnék Isten elé állni, akkor nem Jézus munkájában hinnék, hanem a saját magam cselekedeteiben. Azaz ha jót cselekszem, akkor nincs a szívemben békétlenség és bátran Isten elé állhatok, mivel nem követtem el semmiféle bűnt. De ha én arra építek, hogy én bűnt követek el vagy jót cselekszem és ettől függ, hogy Isten előtt milyen állapotban vagyok, akkor ehhez nincs szükség Jézusra.
Viszont ha bűnt követek el a testem miatt és úgy gondolom, hogy ez nem rendítheti meg Jézus munkáját, nem változtat azon, hogy Isten eltörölte a bűnt, akkor Jézus véráldozatába vetett hitem nyugalmat ad.
Ilyen prédikációkat hallgattam egy héten keresztül Heidelbergben. Feszes programok voltak menetrend szerint. A vacsora után éjfélig beszélgettünk a lelkészekkel a szobákban és volt aki hajnalig kuruttyolt. Én nagyon korán keltem, hogy eltudjak menni wc-re és zuhanyozni. Mert ha ébresztő után kászálódtam ki, akkor állhattam sorba a lábaimat összefonva a wc fülkék előtt
Egy órával előttük már talpon voltam, forró zuhany után kávé az automatából, mert annyi aprót hagytam egész hétre. Aztán séta a friss levegőn és már nagyon vágytam haza a feleségem és a gyerek mellé. Nem vagyok hozzászokva a távollétekhez. Hiába sok itt körülöttem az ismerős, de kicsit mindenki idegen. Nem is nagyon értettem, hogy mit keresek itt, meg egyáltalán megérte e eljönnöm és kitenni magam sok értelmetlen dolognak, kezdve a stoppoláson keresztül, hogy eltévedtem néhány helyen és azt sem tudtam melyik bolygón járok.
Az egyik dolog, ami miatt nagyon örültem, hogy eljöhettem az a németországi lelkész bizonyságtétele volt. Már nagyon régen azért imádkozott Istenhez, hogy a gyülekezetének saját háza, épülete legyen. Mert addig drága pénzen béreltek egy nagy épületet. Egy újsághirdetés alapján talált rá arra a kétszintes, hatalmas, romos épületre, ami később a gyülekezet háza lett.
Idős bácsi árulta, aki egy szimfonikus zenekarban játszott fúvós hangszeren. Az épület belsejében volt egy hatalmas színpad és nézőtér, az volt a terve, hogy felújítja és ott fognak koncerteket adni. Aztán egyre idősebb lett és egyre fogyott az ereje és a hite, hogy ott Ő valaha is bármit fog csinálni, hát meghirdette.
Kwon lelkész pedig jelentkezett és megegyeztek. A meglévő készpénz mellé a gyülekezet vett fel hitelt és eljött az első nap. Kwon lelkész mellett volt egy szintén koreai segédlelkész ill. egy olaszországból szökött maffia tag, aki állami gondozásban nőtt fel majd bekerült a maffiába és tűzharcban gerincen lőttek. Egy német kórházban épült fel, majd menedéket talált a gyülekezetben, megnősült, elvett egy Fülöp-szigeteki nőt feleségül és tervezték, hogy átköltöznek oda. De annyi mindent látott és tapasztalat a lelkész mellett, hogy végül ott maradtak. De ne menjünk elébe a történetnek. Egyelőre van az első nap
Kwon lelkész tartotta magát a szigorú menetrendhez, reggel Biblia óra, utána reggeli, majd az épület felújítása, ebéd, vacsora, Isten tisztelet és lefekvés, ami abból állt hogy hajnalokig beszélgettek.
Reggeli után mondta a segéd lelkésznek, hogy menjenek dolgozni az épületbe.
A segédlelkész megkérdezte, hogy hogyan hisz egyetlen darab szerszámjuk sincs. Kwon lelkész csak annyit mondott, hogy semmi felől ne aggódjanak, ha Isten kegyelméből hozzájutottak ehhez az épülethez, akkor Istennek nem az lesz az első dolga, hogy magukra hagyja Őket, hanem gondoskodni fog róluk továbbra is, ahogy eddig.
Felmentek a legfelső emeletre és elkezdték lebontani a lambériát az előadóteremben. A felénél járhattak, amikor az egyik tábla mögül kibukott egy nagy csavarhúzó és egy kalapács. Hatalmas nevetésben törtek ki mindketten. Leszaladtak a lelkészhez elújságolni, hogy mi történt. A lelkész csak somolygott az orra alatt
Másnap az épület ex tulajdonosa meglátogatta Őket, hogy miként és merre haladnak, mert szívén viselte az épület sorsát.
Látta, hogy ketten dolgoznak az épületen és van egy csavarhúzójuk és egy kalapácsuk. Megkérdezte, hogy hol a lelkész. Nem volt ott, mert elment az utcákra hirdetni az Evangéliumot. De a segédlelkész elmondta a két szerszám történetét. Az ex tulajdonos annyira megsajnálta Őket és annyira megindult az elszántságukon, hogy felajánlotta a saját szerszámait ingyen, amit évekig vásárolt össze egy konténerbe, hogy egyszer majd felújítja az épületet.
Másnap teherautó rakodta le a szerszámokkal teli konténert.
Igen ám, de a szerszám még nem elegendő, anyag is kell hozzá. Egyik este Kwon lelkész hívott egy szakembert, aki átnézte az alagsort és azt javasolta, hogy a következő napon hoz egy mixernyi betont és lebetonozzák, hogy utána lehessen rá csempézni. De betonozás előtt fel kellett volna tölteni 30cm magasan homokkal és megdöngölni. Mivel a szakember másnapra ígérte a betont, így ígéretet tett rá, hogy mindenképpen meglesz amikorra megjön a beton.
Még aznap este autóba ültek hárman és a lelkész azt mondta teljes hittel, hogy Isten bizonyosan munkálkodni fog értük és lesz reggelre homok. Aztán végül nem lett, sokáig mentek és nézelődtek a városban, de nem találtak semmit. Viszont a lelkész látott egy homokozót az egyik téren és mondta, hogy ha más lehetőség nincs, akkor ott megállnak és fellapátolják zsákokba a homokozó tartalmát. El is indultak oda egy másik úton, mint ahogy odafelé mentek. Egy szűk kis utcában megláttak egy 3 embernyi magas homokdombot, ami egy gyárépület bejáratánál állt. Megálltak mellette és mivel égtek a lámpák bent a gyárban, így bementek kérdezősködni. Megkérdezték a dolgozókat, hogy ki tudna válaszolni az épület mellett álló homokdombbal kapcsolatban és felküldték Őket az emeletre egy vezető beosztású emberhez.
Bekopogtattak és megkérdezték tőle, hogy vételezhetnének e a homokból, ami az épület előtt áll, mert reggelre elő kell készíteniük az alagsort a betonozáshoz. A férfi elmondta, hogy egy hónapja fejeződött be egy felújítás a gyártelepen és a munkások a homokot ott hagyták, emiatt azonban nagyon szorult helyzetbe került a főnökei miatt, akik folyamatosan felelősségre vonták, hogy mikor fog onnan eltűnni. Hívta a céget, akik lepakolták oda, de nem vállalta érte a felelősséget senki.
A lelkész elmondta, hogy személy autóval vannak és zsákokkal, az nem elegendő, hogy elszállítsák a homokot, de nagyon szívesen biztosítanának neki helyet. A férfi pedig rendkívül hálás volt, hogy megszabadították Őt egy hatalmas lelki tehertől. A gyártelepről hívott egy markolót és egy teherautót és még aznap éjjel átszállították a gyülekezet épületéhez a homokot.
A lelkész, a segédlelkész és közben eszembe jutott az olasz srác neve is: Frankó. Egész éjjel dolgoztak és lapátolták a homokot, egyengették, simították, nem aludtak egy hunyásnyit sem. Mire megjött a beton, addigra kész voltak a munkával.
Frankó és a felesége azt megelőzően egy másik gyülekezetben élt németországban, de a felújítás idejére odaköltöztek Kwon lelkészhez. Hosszú évekig nem adakoztak egy fillért sem a gyülekezetnek, mert az volt a tervük, hogy átköltöznek a Fülöp szigetekre és ott folytatják az életüket, arra spóroltak. Azonban Kwon lelkész mellett minden nap megtapasztalhatták Isten különleges munkálkodását és segítségét. Így az összes pénzüket és az autójukat is nekiadták a lelkésznek és ott maradtak mellette végleg.
Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy miután az épületet felújították és elkezdtek életvitelszerűen benne élni és hirdetni az Evangéliumot, a mellette lévő sokkal nagyobb három emeletes épület tulajdonosa, aki abban egy szállodát és egy kocsmát üzemeltetett, megbetegedett. A forgalma is annyira megcsappant, hogy nem látta értelmét fent tartani a létesítményt. Mivel ugyanazon a telken volt, mint a gyülekezet, így először nekik ajánlotta fel a megvételét kedvezményesen. Meg is vásárolták tőle a gyülekezet pénzéből és újabb hitelekből.
Jó ilyeneket hallgatni és ugyan ezt megelőzően sok bizonyságtételt hallottam már, de ez állt a szívemhez a legközelebb.
Nem volt merszem magyarországra újra stoppal hazajönnöm. Esett is az eső és féltem is az oda út kapcsán, hogy mi fog történni velem. Muszáj volt a lelkészem előtt megalázkodni és kérni, hogy fizesse ki a buszjegyemet hazafelé. Örömmel tette meg és hazafelé együtt utaztunk. Próbáltam a szűk ülésben végigaludni, előtte egy nappal már nem ettem semmit, hogy ne kelljen wc-re mennem olyankor ha nem tudok, a folyadéktól is távol tartottam magam.
Éjfélkor érkeztünk Budapestre, idegenül hatott a város, pedig csak egy hetet voltam távol. A lakásom ajtaja is idegen volt, benyitottam és nem találtam a helyem. Hiába a gyerkőc, feleség és a megszokott tárgyak, hiányzott egy szakasz az életemből és számon kérték a falak és a lakás berendezése.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
#1829
Dalai Láma
őstag
Dalai Láma
őstag
Na most megint tiltakoznak az iszlám hívők, ésezt megint baromi hitelesen teszik. Nem tudom, ők mit szólnának, ha valaki terrortámadással fenyegetné meg őket a keresztény világból, pl egy fanatikus keresztény terrorszervezet -milyen érdekes, hogy nincs ilyen. Ők meg állandóan fenyegetőznek ,robbantgatnak, és az utcára vonulnak tiltakozni. Úgy látszik nem kell dolgozni náluk, mindenre ráérnek. Basszus, ha ilyenekkel fenyegetőznek, akkor semmilyen pápai kijelentést nem kell visszavonni, meg amúgy sem.
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
-
#1830
kymco
veterán
Dalai Láma
#1829
kymco
veterán
válasz
Dalai Láma
#1829
üzenetére
A szöveges magyarázathoz képi kiegészítést adnak... politikusan viselkedik az iszlám világ...
www.refujvaros.hu
-
#1831
tildy
nagyúr
Dalai Láma
#1829
tildy
nagyúr
válasz
Dalai Láma
#1829
üzenetére
LEresztényeknél másképp működnek a dolgok. Lásd ördögűzés...
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
-
kymco
veterán
Engem ez aztán annyira meghat
...
Református vagyok... nem hangzik jól nekem a pápa személye....
Egyébként Jézus is űzött ki gonosz lelkeket... érdemes megnézni az emberek életét előtte és utána... Elég tanulságos... nem érdemes a muzulmán fanatizmust ezzel takargatni....
[Szerkesztve]www.refujvaros.hu
-
guga
Közösségépítő
Egyébként Jézus is űzött ki gonosz lelkeket...
30. Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
31. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
Légyszi a saját olvasatodban
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
-
guga
Közösségépítő
Kettőnk közül te vagy a pedagógus, úgyhogy ne gyerekeskedj. Ez csak egy egyszerű kérés volt, hogy írd le mit jelent a te olvasatodban
Remélem nem az lesz, hogy inkább leírsz 10 kitérő választ, mert úgy érzed valami készül ellened, mint sem egyszer egy érdemi hozzászólást.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az avatarom története
Talán az egyik legbonyolultabb dolog, sok gondolat fűződik hozzá és nehéz is elmesélni úgy, hogy valaki előítélet nélkül maradéktalanul megértse.
Elöljáróban az avatarokról írnék úgy általában, amit használnak az emberek.
Mik és miért, mi motiválja a használóját és mit akar vele üzenni? Nyilvánvalóan üzenet értékű, mert ott van, valamit jelképez, a használójának fontos.
Házi kedvenc, személyiség motívum,szélsőség, pozitívum, autó, megbotránkoztatás, poén, intelligencia, valami ellen, vagy csak egy szép érzéket fokozó kellemes hatású kép.
Mindenki számára más értékrendet képvisel egy-egy avatar. Én például azon dőltem meg, hogy egy frissen diplomázott srác egy talárt vett fel avatarnak.
Az jutott eszembe, hogy ha már ennyire szeretné megmutatni a világnak, hogy Ő lediplomázott és szerinte az egy egyedi és nagyon nagy értékkel/jelentőséggel bíró dolog, akkor legalább az eszébe juthatna, hogy az egyetemek fossák a világra a frissen diplomázottakat s utána mint az óriás teknőcök ivadékai igyekeznek a tenger felé a homokban. De nagyon kevesen élik túl és nőnek meg óriás teknőssé, ezért ha óriás teknős lett volna az avatarja, akkor rögtön elgondolkodtam volna rajta és eljutottam volna az üzenetéig, amelynek az a lényege, hogy Ő egy sikeresen lediplomázott ember, aki vitte is valamire, nem csak fanyalgott, hogy essem, assem meg a társadalom igen is fizesse meg a neki járó bért, mert az alatt nem hajlandó még a seggét sem kitörölni önállóan.
No igen, szóval az óriás teknőc az jó avatar, mert van tartalma, mélysége és üzenete, óriás teknőc csak kevesekből lehet.
Nagyon nagy mélységgel és gondolatokkal övezett avatar a sperma. Bár lehet gondolni rá alpárian, azért ami egy sperma üzenetében benne van az a legtöbb mi adható, tehát ha valaki a Tchibo-t választja avatarnak az egy lépéssel a sperma előtt jár.
A sperma hordozza magában az életet és a létet, amiért millió sperma küzd, de csak egynek sikerül (tudom ikrek). Aztán az az egy ha a világra jön, akkor mindent magában hordoz, amit az apja üzenni akart, de amit az apjának az apja akart üzenni az is benne van, vagy amit a nagyapjának a nagyapja egészen vissza a kezdetekig, ahhoz a relytéjes és megfejthetetlen és mindig más dimenzióba varázsolt honnan származik az emberig nyúlik vissza, szóval a sperma a legjobb avatar, az mindent visz, hiába ász valakinak az avatarja vagy royal flush.
Térjünk vissza ahhoz az egyhez, aki megfogant és a világra jött. Nagyon szép dolog a megszületés. Milliószor milliárdoknak ez nem sikerült. Nem is tudom hogyan lehetne ábrázolni a mi lett volna ha megszületett volna elméletet, mert az már nagyon bonyás lenne hisz többen nem születtek meg, mint akik megszülettek. Hogyan lehet ábrázolni azokat, akik nem születtek meg a leghitelesebben?
Maszturbáció. De nem is a női, hanem a férfi, mert ha egy nő maszturbál az nem egyenesen eredményezi az utódlás elvesztését. Nagyon nagy mélységű és lelkiségű avatarnak tartom a maszturbációt. Aki azt felmeri vállalni bátor ember, nem hiába született meg, lehet még belőle óriás teknőc is. Ugyanis miről szól a fogantatás, avagy egy sperma rövid élete? Elsőnek lenni, más nem számít. Nincsenek elvek és értékrendek, nincs semmi csak az, hogy elsőnek érj oda. Nincs erkölcs és bűntudat, mert ha lenne és érezhetnéd, gondolhatnád, akkor az visszatartó erő és nem te leszel az első. Elsőnek lenni gátlástalanul és kibújni erre a világra és tágra nyitni a szemed. Ha már megszülettél, akkor az összes olyan sperma elpusztul, amelyik nem arra koncentrált, hogy első legyen, hanem olyan avatarok fordultak meg a kis spermatogenezisében, mint mit szól hozzá a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet Ádámtól, amit minden élő ember hordoz magában és minden egyes fogantatással tovább ad, majd idővel visszatér a földbe, de a staféta megy tovább, ad tovább.
Az utolsó ember vajon megérti, hogy mi volt az első üzenete?
Vagy úgy jár, mint én egy álláslehetőség kapcsán, amikor teszteltek bennünket.
Volt egy helység, ami előtt kb. ötvenen ültünk, akik pályáztunk az állásra.
A feladat az volt, hogy az első ember bemegy, elolvassa a papíron lévő történetet, bejön a következő ember és elmeséli neki majd kimegy és így tovább. Mindenki megvárja a következőt és elmeséli a hallottakat majd kimegy.
170db szóból 24db maradt meg az ötvenedik embernek, ugyanis összevetették a papír tartalmát az utolsó ember történetével. Vajon ez volt Ádám megteremtőjének a célja vagy mindenkinek a kezébe adta azt a papírt a használati utasítást?
Szóval nekem az első és az utolsó embert szimbolizáló avatar is nagy jelentőséggel bír.
Na de most őszintén, mit kezdjen az ember egy egyszerűen tetten érhető üzenettel, mondjuk kedvenc autó vagy sportoló? Érdemes mélységek után kutatni vagy elégedjünk meg azzal, hogy OK ez egy jó autó, amíg nem jön jobb vagy össze nem töri valaki az úton. Tényleg kiváló sportoló, de ha élnének a görög olimpikonok valószínűleg gyorsan elbújdokolna labdaszedőnek.
A labdaszedő például jó avatar, kevesen mernék felvállalni, sőt rengeteg olyan van, amit kevesen mernének felvállalni, mert mit szól a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet.
Kedvelem a természetes embereket, akik úgy élik az életüket itt a földön, mint a spermák, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte. Ugyanis sok bírálat éri út közben, de az áttörés pillanatában mindegyik megsemmisül szó szerint, bármit képviseltek, bármilyen magasztos értékrendet, nívót és mindenen felül emelkedőt, abban a pillanatban, amikor megtörténik az áttörés, minden megsemmisül és elhal, elcsendesül és jön egy új világ, amiben tágra nyithatod a szemed és új erkölcsök bontakoznak ki, új hangadók, új dolgok amire figyelni kell és követendő értékrendek, megtévesztő normák, de semmire se figyelj csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és megint egy áttörés.
Mi van ha ez az élet is egy nagy gerincben lapuló s kitörni készülő váladék, egy folyamatban lévő gigantikus szex, egy mega kiválasztódás és nem tudni mire kell figyelni, mi a követendő norma csak a végén derül ki, hogy kinek a hangja halkul el és lesz az enyészeté és ki az, aki felsír, hogy ooooooáááááááááááá s közben valaki magához öleli, szorítja, hogy szentem.
Mi a csapás, mi a járt út, mi az erkölcs annak tudatában, hogy ideig óráig fénylesz, tündökölsz és talár lesz az avatarod, s hiheted azt, hogy igen, végre sikerült lediplomáznom, magamba szívtam a végtelen s határtalan tudásból egy légyszarnyit. A végén úgy is csak egy maradhat. Az egyetemek fossák az utcára az életképtelen óriás teknőc ivadékokat, egy darabig vergődnek a homokban, sokuk csak eledel lesz és egy másik kiszarja a homokba a talárjával együtt, de amelyik megy egyenesen és nem néz hátra ha az ekére veti a kezét az célba ér.
Nehéz nekem is dönteni, hogy melyik a szimpatikusabb avatar, a sperma, az óriás teknőc vagy a maszturbáció. Sokat kell gondolkodni rajta, hogy melyiknek van mélyebb üzenete. Ezért választottam a szaros gatyát.
A szaros gatya nem egy olyan téma, amiről szabadon lehetne beszélgetni vagy ha jönnek a vendégek, akkor elővenni a szennyesládából, hogy nézd.....
Vannak dolgok, amiről az ember soha nem beszél. Tudja, hogy a másiknak is van és olyan, de az érvényben lévő társadalmi normák, amik nem a fogantatást segítik elő, hanem erkölcsökre és mit szól vajon a szomszédokra épül, azok nem teszik lehetővé, hogy szabadon gondolkodjunk. Pedig a szabadság fogalmat mindenki szívesen használja, példálódzik vele, követendő értékrendnek tartja, de úgy, mint magába zárkózódva és onnan csak azt kimutatva, ami a követendő normák szerint értékes és csillogó. Például egy menő autó, egy szexi nő, egy bájos arc, két bájos de törvénytelen gyermek, egy jelképes dátum, pozitív szimbólumok tömkelege, amik elvonhatják a figyelmet az életben maradásról, hogy mindenkit nagy ívben le kell szarni, a lényeg hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Utána már nem számít a sok hangadó, aki csőcseléknek titulált, hisz maga a törmelék titulált csőcseléknek, amolyan taláros szemétdomb, felsírni csak egyedül te fogsz.
Mikor megszületett a második fiam, pár perc múlva előttem volt és csitítgatta, hogy jól van semmi baj, csicsííííííísssssssss. Erre odajött az orvos és nagyon durván rámszólt, hogy uram hagyja a gyereket sírni minél hangosabban, annál jobb, mert legalább él. Rövid, érzéketlen és tömör üzenet volt, akkor éppen elérzékenyülve a, képébe tudtam volna ordítani, hogy faragatlan faszjankó de utólag köszönettel tartozom neki, ezért a mondatért.
Benjámin sírt és egyre hangosabban sírt, a megszületés elég nagy trauma, egy békés és oltalmazó állapotból került a világra az anyja méhéből.
A női méh is egy jó avatar, nagyon mély üzenetet hordoz magában, magát a fejlődést, azt a szakaszt, amikor az ember kicsit megpihenhet csata után és csata előtt. Mert amint világra jöttél egy újabb kíméletlen harc. Nem mindegy melyik kor és melyik földrész. Mindenkire rátestált Ádám egy üzenetet, de csak egy ember adhatja át az utolsó és akinek át kell adni annak a személye nem tisztázott egyelőre, sőt maga az üzenet tartalma is kétséges, sőt minél többet járunk taláriába annál hamisabb és ferdébb.
Az emberi tudás nem több, mint légyszar. Mert a világ végtelen és tegnap még röhögtünk a gőzmozdonyon, hogy hülyék, lóval üldözik, utána meg kattintasz egyet és beírod a keresőbe.
Amit most megélsz azt is lóval üldözik. A világegyetem gyorsul, adjunk esélyt az ősrobbanásnak. Valaki ráült a wc kagylóra, bele dörrentett és lett belőle Zvolenszki Zoltán, Himalaja, Mercedes, Kossuth tér, Hudson folyó, Szabadság szobor, Jing és Jan, Pizza, megemelt óradíjak, forradalom, reputáció, Asus, körmönfontság, mádmázel döpárié, rámás fűrész és tyúkpadlás.
Egy nagy rakás szar, ami lefelé zúdul, amit magad körül hallasz az a wc tartály hörgése, nem követendő hang még ha belülről szólt is.
Térjünk vissza az avataromhoz. Számításba kell venni azt a tényt is, hogy esetleg anyagi haszontól esek el, mert van olyan, aki direkt azért nem látogatja a topikomat, hogy ne kelljen látnia az avataromat. Mint vállalkozó, aki rá van szorulva minden egyes vevőre és nem engedheti meg magának a nagy mellényt, hogy ugyan már kit érdekel, nekem is számításba kell vennem azt, hogy szimpatizánsokat vesztek az avatarommal. Van akinek nem tetszik, mert a követendő társadalmi normák nem teszik számára lehetővé a fogantatást.
Mérlegelnem kell, hogy a földi létem során odafigyelek rá is vagy csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Én mindent vagy semmit játszom és a tétem lényege az őszinteség. Hiszek abban, hogy áttöröm a burkot és mindent, amit felhasználok és megengedek magamnak az nem más, mint egy törvényszerűség, hisz bármelyik sperma töri át a burkot, az szabott keretek közt teszi, mármint ott az ondó vezeték. Tehát egyik óriás teknőc ivadék se gondolja, hogy nincs megvezetve akár elbukik, akár méltóságteljesen kanalazza a vizet száz évekig. Szabott keretek, ez itt a lényeg.
Hiába esik az eső, esik rá a háztetőre szabad akaratából és megy a csatornába, kicsit föcsöl a kifolyónál de be az árokba, majd egy kisebb folyóba, egy nagyobba, az a tengerbe és ott meg elpárolog és felhő lesz belőle.
Esik az eső, esik saját akaratából és van hatalmas ereje ha összegyűlik, de a végén elpárolog, csak idő kérdése, abból meg van bőven. Szeretem magam körülvenni a végén csak egy maradhat emberekkel. Ösztönzőleg hatnak rám és én is rájuk. Vonzódunk egymáshoz de tudjuk, hogy a végén kíméletlenül elbánunk a másikkal.
Egymást erősítjük a hitünkkel akarva, akaratlanul és jókat derülünk azokon, akik görcsölve élik a személyiségüket és tapadnak hozzánk, mint a csigák az akvárium falára. Szívják a talár alá a mondatainkat és utánoznak bennünket, holott tudják az utánzat soha nem az eredeti még ha talár alól jő is. Az a megtévesztő, hogy fontosabbnak tartják azt, hogy talár alól jő, mint hogy eredeti vagy sem.
A származásnak mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak már Ádámtól fogva és most kérem, hogy ne zsidózzunk. Az legalább egy olyan nemzet, amelyik 2000 év szünet, megsemmisülés után is talpra állt.
Avatarnak olyasmit raktam ki, amit az emberek elvetnek és megvetnek, mert valljuk be őszintén, hogy nincs azzal semmi baj ha a magunk szarát hagyjuk ott, de ha a máséval találjuk magunkat szemközt, az bizony büdös.
Ezt a tényt tudatosan felvállalni, hogy mindenki megvet?
Mondjuk lehettem volna én is konszolidáltabb és választhattam volna egy szép női mellet, egy tetoválást, Jing és Jangot, virágot, gitárt, menő telefont és akkor mindenki csettintene egyet a nyelvével, hogy ez igen, de aztán ennyi és nem lenne több, mint egy elhaló szemétkupac, amelyik megpróbál visszatartani.
De én a burokra koncentrálok, egyszer mikor sperma voltam már nyertem egy csatát és maradt mögöttem millió taláros és tanult értékrend, ami mind azért született, hogy engem segítsen világra.
Hiszek benne, hogy most is sikerülhet, hiába zajonganak körülöttem, hogy na de guga.
Tényleg szarok rá és ez igaz, közzé teszem és fel is vállalom.
Néha a helyzet úgy alakul, úgy látszik elbuktam, nagyon megtévesztő és ha átadom magam a körülményeknek, akkor én leszek az a milliárd, amelyik az enyészeté lesz és soha nem tud felsírni, soha nem fogja magához ölelni senki, szorítani és dédelgetni, hogy csicsííííííííísssssssssss.
Csiscííííííííísssssssss, csak maradj csendben, pihenj és fogd be a szád, legalább soha nem jössz a világra. Talár talány, számomra a legmegdöbbentőbb, hogy többen vannak azok, akik nem jöttek világra, végtelen sokan.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
Jared
aktív tag
Sziasztok!
Nem tudja valaki véletlenül ''mi'' a ''Sulhan Aarukh''?Egyes antiszemita körök hivatkoznak rá, de én csak annyit derítettem ki róla, hogy a XVI sz-ban íródhatott Jozef Káró?
Előre is thx!
Üdv!Jared Soldier vagyok, Hendrix szellemi örököse. A szomszéd lakásban lakom.
-
guga
Közösségépítő
Eddig csak egyszer vesztettem el a türelmemet és borítottam le a szerviz asztalról egy komplett PIII-as gépet majd rugdostam szét
3. napja küzdöttem vele és aztán rájöttem, hogy nem fog sikerülni.
Behoztak egy halom kacatot, hogy jaj szegény család, nincsen pénzük, nem telik gépre, nem értenek hozzá.
OK mondom segítek. Az odáig rendben volt, hogy nincsen pénzük s nem értenek hozzá.
Mert ha nincsen pénzük, de értenek hozzá, akkor nem nekem kell megküzdenem a sok buzera alkatrésszel és napokat tölteni azzal, hogy na ezzel talán majd elindul, á faszom ezzel sem. Aztán ha véletlenül elindult kifagy a telepítés. Persze naponta jönnek be kontrollálni, hogy hol tartok meg valóban olyan jó fej vagyok e, mint a hírem.
Aztán néznek rám elkerekedett s ártatlan szemekkel, hogy miért vagyok dühös ők azt sem értik
Sőt csak a gépet várják, hogy leülhessenek elé és utána is nézzenek értetlenül s elkerekedett szemekkel, hogy ez mi és mit kell vele csinálni.
Első nap:
Kezdtem azzal, hogy a 4db full tronyó tápból ki kellett választani, hogy melyik üzemképes vagy életképes és melyik bírná tovább anélkül, hogy ne nyírja ki a 6gb-os visítozó quantum vinyót. Behozták az összes szart, hogy hagyd el mindegy az, szegény családnak lesz, úgy sem volt még gépük. Na ha ezeken a tápokon múlik, akkor sosem lesz. Az egyiket úgy ítéltem meg nehezebb egy zsemlénél és még a ventije is zörög, bepróbáltam. Kisípolta a BX440 Slot-1 lap a ramot, nem indult el vele. Mindegy, mert van vagy 15db sd ram a dobozban, amit hoztak. Figyeld jól, még a vga kártyát nem is láttam, hogy azzal minden rendben van e, mert egyből a ramra sipákolt. Végül találtam egy 128-as modult, aminek csak a felét számlálta be, ha más nincs ebből rakok bele kettőt és lesz benne 128mb.
Végül már nem sípolt a ramra, de kép sem volt. A TNT2 kártyát jobban megnézve egy picit megvolt pörkölődve a nyákja. Nagyon nem, de annyira mindegy, hagyd el úgy is szegény családnak lesz, tudod semmi komoly csak a gyereknek játszani.
Szerencsére vga kártya is volt a dobozban vagy 5db. Volt egy MX200, ami elmondásuk szerint hibátlan volt, de amúgy tényleg, mert beleraktam egy másik lapba és ott szépen ment Linux alatt, de a BX440-es Slot-1 lapban hót süket volt, de mindegy is nem komoly gép lesz.
Végre eljutottam odáig, hogy Rage 128-as kártyával becsippant a gép. Na mondom végre, ez már haladás. Igen ám, de elszaladt a nap vele, ugyan volt más munkám is, de nagyon elképedtem rajta, hogy csak eddig jutottam.
Második nap:
Frissen, fitten, telve önbizalommal, Kossuth rádió, forró kávé és rögtön utána futás a klotyóra. Menet közben fejben összeraktam az aznapi programot, mert valami magát nagyon okosnak mondó ember egyszer azt nyilatkozta, hogy a pozitív gondolkodás első lépése, hogy reggel szervezze meg a napját az ember fejben és utána valósítsa meg. A történet szempontjából ugyan teljes mértékben lényegtelen, de előző este csípős paprikát fogyasztottam. Kell e ábrázolnom azt az arcberendezést, amit az másnap reggel produkált?
Hogy gyurlaci szavaival élve kicsit emberközelbe hozzam az állapotot, úgy mondd a „seggemen hugyoztam”
Ha ilyesmit ember egy másik ember előtt kijelent az a bizalom egyik fokozata, közel jár a szexhez, de nem ugyanaz, mert nem testről van szó.
Egyszer egy barátom, akivel együtt nőttem fel eljött hozzám benyakalni pár sört.
Sokat beszélgettünk a közösen megélt, múltbéli dolgainkról(az előbb kellett vessző? (megélt, múltbéli).Zárójelben a zárójel, hülyén fest, de most szükségét éreztem, hja és most kellett a vessző :confused: ?
Visszatérve a barátomra, hajnal kettőig ültünk egy padon a közelben és néztük ahogy a vonatról le s fel szállnak emberek, szép lányok miniszoknyában. Hajnalig nagy terveket szőttünk, majd a realitás talajára lépve felállt és nyomatékosan, hangsúlyozva közölte, hogy most hazamegyek és kiverem a faszomat.
Szün.
Aztán felült a kerékpárjára, felrakta a fejhallgatót és elporolt. Reggel felé jött egy üzenet a mobilomra tőle, hogy nem sikerült
Visszatérve a gépre, mert ugyan kicsit elkanyarodtam a témától, de az nem egyenértékű azzal, hogy nem tudom mit beszélek.
Másnap nekiálltam az asztalon a lap + cpu + ram + vga csoportosulásnak, hogy életet leheljek bele.
Mondanom sem kell, hogy a ram hibás volt, fosta a piros területeket memtest alatt. Szerencsémre voltak még ramok, de azok nem indultak el. Végül találtam egy 256mb-os modult, aminek a felét látta és hibátlan volt.
Na gondoltam eljött az én napom és választottam egy winchestert, de nem jól. Ugyanis a harmadik volt, ami végre megjelent a bios-ban, de sem particionálni, sem kidobni nem lehetett.
Mert ha jön a tulaj és látja, hogy hiányzik egy darab a kókány dobozából, akkor még azt találtatik gondolni, hogy bizony ez a jó ember eladta. Ééééééééérted, az eszébe sem jutna, hogy a dühtől forrva dobtam a kukába, nem, eladtam és ugye én, aki eleve ingyen dolgozom és próbálok segítőkész lenni, eladtam.
Szóval szépen sorban visszaraktam a dobozba minden apró kis üzemképtelen csetreszt, amit az elmúlt két évben halmoztak fel az összes ismerősnek köszönhetve. De még megtoldottam azzal is, hogy amit a szervizben találtam és kidobhatónak vagy Neurofirének még sok pénzért eladhatónak ítéltem, azt mind a ládikájába gyömöszköltem, hogy lássa, adni én is tudok, kapni kell tudni.
Ezt a „kapni kell”-t tudni megboldogult Nagymamám mondogatta, mert azt mondja annak, aki tud adni miből az tud adni és fog is, de kapni tudni kell.
Gondolj bele, hogy karácsonykor számítasz valami hatalmas ajándékra és a mama csak 3db vasalt zsebkendőt hoz eléd mosolyogva s teljes szívből, körbelengve melegséggel, halászlé és beigli friss illatával.
Hogyan leplezed el az érzéseidet, hogy bizony azt hitted tűzijáték és egy gyertya pislog csak, éppen hogy füstölög, de …...a szavad elakad, a szád egyszerre görbül automatikusan lefelé és erőltetetten felfelé, a mama átölel, sírnál is és nevetnél is, mégis csak egy családi ünnep. Magadban kicsit zokogsz, nyeled a könnyeidet, a mama vállára borulva kicsit lapogatsz a hátán és boldog karácsonyt kívánsz. Elidőzöl ott keveset, majd elengeded, az ajándékot elteszed, tíz év múlva előveszed, de a mamát már nem ölelheted.
A mama csak emlék, nála kedvesebb sosem volt olyan mamás, mama csak Ő tudott lenni. Ült az asztal mellett, leste az unokákat és szedte össze az ott hagyott leves maradékokat, összeöntötte és leült az asztal sarkához. Szépen tudott enni, méltóságteljesen, hiába mondtuk, hogy mama szedjen, Ő háborúban nőtt fel, hagyd el fiam elég ez nekem.
Állítom neked, hogy a mostani teszkón nevelkedett s veszek neked típusú mamák, azok sokkal puhányabbak, hiányzik belőlük a kevés tisztelete, mert ha nem tudják megvenni, akkor leátkozzák a holdat, hogy milyen drága és megvárják, amíg akciós lesz.
Beszéljek még a nagymamámról?
Például azt, amikor a Nagyapám jött haza hadifogságból és lesegítették a vagonból. A Nagymamám már nem hitt benne, hogy élve látja viszont. Aztán egyszer csak mindenki üdvrialt a városban, hogy hallottad, az asszonyok összecsapták a tenyerüket és összébb csomózták a babos kendőt a fejükön.
A Nagymamám is szaladt a vasútállomásra, dobogott a szíve hevesen és felszabadult benne végre az a keserédes remény, amit már rég halottnak hitt...
Szedte a lábait, nem gondolkodott csak zihált és futott, felforrósodott a tüdeje és amikor meglátta Nagyapámat, akkor minden megkettőződött benne, minden érzés, minden pillanat, amit hosszú ideje a várással töltött az most kitörni készült akár egy vulkán.
Szélesre tárta a karjait és szaladt. Nagyapám már felszisszent és jajveszékelve kérte, hogy NE ÖLELJ ÁT!!!!!!!!
Törött volt a gerince.
Folyt. Köv.
Hja és kit érdekel a számítástechnika, most úgy őszintén, tényleg jobban érdekel, hogy meddig tudnék tuningolni egy vga kártyát vagy processzort?
Vagy tényleg érdekel, hogy mi lett azzal a géppel, amit végül összerugdostam?
Összerugdostam, ennyi. De egyrészt kaptak helyette egy modernebbet, másrészt még nem tartunk ott. Majd jössz holnap is és alig várod, hogy megírjam a folytatást. Mert izzad a szemed a folyt. Köv. felirat láttán. Nem brazil sorozat ez kisapám. Én akkor jelentkezek, amikor akarok, nem betervezve
Látod milyen szövevényes történet, hosszú ideig tart elmesélni.
Na ezt a gép történetet gyorsan lezavarom, mert látom nem érdekel senkit aztán mondom tovább a nagyapámat a mamával, meg a haveromat, akinek nem sikerült.
Szóval a gép, próbáltam telepíteni az egyik vinyóra, de bad sector-os volt és ezzel ellentétben nem kicsit.
De mivel sok csetresz volt a dobozban így inkább beraktam a saját 10gb-os vinyómat, ami már elég régen a polcomon figyelt.
Majdnem sikerült rá feltelepíteni egy xp-t, amikor végül is nem
Valamiért újraindult, aztán megint majd a tököm tele lett vele és lerugdostam az asztalról, mert ez már a harmadik nap volt.
Mondtam, hogy gyorsan lezavarom. Végül kaptak egy modernebb gépet, s minden szép, minden jó. Jöttek, örültek s megették Robin kobzosát.
A csetreszeket ott hagyták ajándék gyanánt, bár nem ért fel 3db nagymamától kapott zsebkendővel és még át sem öklelhettem őket kisírt szemekkel, de azért inkább én örültem, hogy adhatok, végül is kapni kell tudni.
Nem is tudom mit vártam, talán valami kitörő örömet az arcukon vagy egy köszönöm.
Szolgafélének éreztem magam, amikor hányaveti módon megpróbáltak kifizetni a sok nem működő alkatrésszel. Nyilván mivel nem értettek hozzá, így az Ő szemükben az mind ajándék volt, szívesen adták, nekem pedig meg kellett tanulnom kapni.
Nem szóltam egy szót sem, én örültem, bár örömömet nem tudtam megosztani senkivel csak nyomogattam a telefont és véletlenül a szemembe villant egy üzenet, amit még nem töröltem ki az előző este.
Nem sikerült!!!
Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
A nejem nemrég panaszkodott, hogy a nagyobbik fiam egyre többet emlegeti, hogy szeretne egyedül járni iskolába és azt is észrevette, hogy a fiamnak kellemetlen mutatkozni az anyjával a társai előtt.
Értékrendbéli változások mennek benne végbe. Fontosabbnak tarja a barátjai előtti függetlenséget, mint az anyai gondoskodást.
Nagyon szeretne önállónak, vagánynak, keménynek, kikezdhetetlennek, Istennek látszódni. Sokan mondogatják, hogy az még rendben, hogy a felnőtt bűnös, de a gyermekek miért?
Miért ha egy tökmagot elvetek szeder fog kikélni? Tök, tök lesz belőle, bár elébb kis rügyödzés, majd kis palánta, inda, de a végén egy elbírhatatlan tök fog csüngeni a végén és leszárad.
Én sem nézem jó szemmel azt, hogy a fiam elutasítja az anyját, mert ha majdan szüksége lesz rá és az anyja azt fogja válaszolni, hogy:ű
32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
A Nagymamám azt mondta, hogy kapni kell tudni, nem adni. Valahol értem Őt, mert úgy vélte Ő, hogy Isten tud csak adni, az ember csak kapni tud, de nem mindegy, hogy amit kap azt pislákoló gyertyaként éli meg, vagy mint tűzijáték.
Mi változik? Amit Isten adott vagy a gondolataid arról, amit kaptál?
Nyilván a gondolataid.
Mondok egy egyszerű példát. Ha valaki egy fuldokló embernek kötelet dob, akkor az a végletekig hálás tud lenni. Ellenben ha egy úszó világbajnoknak dobod, akkkor megáll flegmán és megnézi milyen gyártmány.
Mondom neked nem az az okos asszony, aki tudja fejből mennyibe kerül és melyik áruházban kapható, hanem aki a kevésből tud olyat főzni, hogy a tíz ujjad megnyalod. A Mamám tudott ilyet. A hentestől hozott sült kolbász zsírját és a piacról kukorica darát. Egy 25 literes vájlingot telefőzött, körbe ültük az asztalt és mertük rá a forró kolbászzsírt. Soha nem volt a családban olyan bensőséges a hangulat, mondom neked a Mamák tartották össze ezeket a családokat és hangulatokat. Nem merek tovább írni, mert mindjárt jön egy pszichológus és elmagyarázza miért is vagyunk mi ketten, miért is próbál engem rádöbbenteni, hogy tulajdonképpen nem akar tőlem elvenni senki, semmit. Hiába rémülten nézek körbe, körbe.
Kapni nem tudok. Nincs aki adjon.
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.
Háborúság dúl a lelkemben, nincsen békességem. Egyedül Isten tudja rá a választ és egyedül Ő töltheti be azt az űrt, ami tátong bennem éjjel ha ébredek, s reggel az első gondolatom. Már mikor fekszem le aludni is ott az a várakozás bennem, hogy holnap bizonyára tűzijáték lesz, de minden nap hoz egy 3db-os zsebkendőt, egy kis gyertyalángot, ami inkább csak füstölög.
Mindig arra gondolok, hogy a gyéren s vékony füst az ugyanaz, aki ketté választotta a tengert, aki teremtette az embert?
Az ugyanaz, aki szótlan ha magamban énekelek és ha könnyek gördülnek végig az arcomon, ahogy egy képzeletbéli Nagymamát örölgetek, lapogatok, őlelgetek és az vonja el a figyelmemet leginkább, hogy kell e vessző?
Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Zsid 12,6
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
Kell e vessző?
Van akit e tekintetben nem lehet elbizonytalanítani, mert vesszők tekintetében úszó világbajnok. De ha kap egy vesszőt, olyan igazit, atyait, akkor panaszosan mondja, hogy miért pont Ő?
Nem is gondolta volna....
Pedig igen, Isteni kegyelem, ha kötelet dob neked és nem nézed a színét. Tényleg jól mondta a Mamám, hogy kapni tudni kell. Azt is tudom, hogy unos untalan ismételgetem s már zavar.
Nyilván csak a gondolataid színesek, színesebbek.
Folyt. Kövjön?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
Hm, véletlenül felbuktam egy gondolatban, Ádám és Éva génjein töprengtem, hogy miként származhat két embertől az egész emberi faj? Ehhez durva testvérszerelem kellett, és mint azt tudom a biológiából, a közvetlen rokonok közötti szerelem eredménye mindig valami torzszülött. Ádám és Éva bizonyosan nem lehetett ''közönséges'' ember.
Na, de ez a gondolatsor megszakadt, és más ötlött fel bennem.
Mert Isten teremtette a világot és benne mindent, és legvégül az emberpárt.
Eme szép teremtési sorban egy árva szó nem esik a túlvilágról. Tehát, Isten mikor is teremtette az odaátot? Vagy az már alapból megvolt? Hisz kezdetben vala a sötétség, ugye? Vagy nem... Akkor most mi van? Ha Istennek volt pompázatos túlvilága, minek kellett neki ez az egész ideát?
Tehát Isten megteremtette a világot, és nem teremtett túlvilágot. Neki ez a világ az alkotása, ez az öröme, büszkesége, és szerintem, nem érdekli az odaát. Vagy két Istenről ír a Biblia, vagy valahol az emberek saját maguk vittek a Szent szövegbe logikai buktatót, mert nyomorukban kellett valami szépet hazudni a túlvilági életről.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
am, ez nem zsakucta csak egy allomas az uton.
) s csak annyit mondott, hogy ezt az épületet éjszakára bezárják és csak reggel 7-kor nyitják ki mindig. Akkor tudatosult bennem, hogy hajnal 3-óta miért kellett nekem kóvályogni a városban és pont akkor értem oda, amikor a kulcsot belülről a zárba dugták.
Érdekes
Új hozzászólás Aktív témák
- Debrecen és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- DIGI internet
- Milyen TV-t vegyek?
- exHWSW - Értünk mindenhez IS
- Apple Watch Sport - ez is csak egy okosóra
- Az USA nem akarja visszafogni Kína növekedését
- Hagyományos és extrém roller, kickbike, Boardy topik
- Azonnali játékos kérdések órája
- További aktív témák...
- AirPods Pro, hibátlan
- HP Zbook Firefly 16 G10 (865S8EA) Mobile Workstation - ÚJ - 16" notebook - i7-1360P, 32GB
- Asus TUF FX505GE - 15,6"FHD IPS - i7-8750H - 16GB - 512GB SSD - GTX 1050 Ti - Win11 - Magyar
- ASUS ROG STRIX Z370-H GAMING + Intel Core i5-8600K + SK Hynix 16GB DDR4 2666MHz - Számla + Garancia
- VADIÚJ, BONTATLAN! Mac Mini M2 8GB 256GB