Új hozzászólás Aktív témák

• #22649 kymco veterán rovtiv3 #22631

  Új Válasz 2019-09-16 09:28:49 #22649

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz rovtiv3 #22631 üzenetére

  Bocs a nagy szünetért, de mostanság elég sok dolgom akad.
  Az Ószövetség és az Újszövetség bármennyire is hihetetlen egy egységet képez. Az Ószövetség teremtő, prófétákat, törvényeket adó Istene azonos az Újszövetség Istenével.
  Tehát az ószövetségi "adomák" teljesen helyesen vannak jelen. De az is igaz, hogy a keresztény ember az ószövetségi történeteket csak az újszövetségi tanításokon, történeteken keresztül értheti meg. Nem kényünkre-kedvünkre emelünk ki vagy szelektálunk történeteket az Ószövetségből, hanem Jézus Krisztus történetén, tanításain keresztül értelmezzük.
  Így nincs nagyon értelme a szalonképességről beszélni.
  A templom nem áll, nincs áldozó oltár, a frigyláda ismeretlen helyen van, a kultuszi törvényeket már csak ezért sem lehet betartani a hithű zsidóknak sem. De nem is kell, mert Máté is leírta, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettészakadt, tehát az, ami elválasztotta az embert Istentől (amit csak a kultuszon keresztül lehetett elérni) megszűnt.
  Az újszövetségi zsidó-keresztényeknek nagy kérdés volt a zsidó kultusz folytatása vagy nem folytatása... Máté erre választ adott az evangéliumban.
  Nem sokkal később a körülmetélkedés kérdését is elővették, és az a döntés született, hogy a nem zsidó származású keresztényeknek nem kell elvégezni, és a kultuszi törvényeket sem kell megtartani egy-két kivétellel (a több százból). És ezek újszövetségi iratokban olvashatók. Nem a pápák stb ötletelései, hanem az apostolok döntése.

  Emellett a napi társadalmi érintkezést szabályzó passzusok sem alkalmazhatók a mai korban, és erre indirekt módon a páli levelek is rámutatnak kifejezvén hogy minden keresztény ember engedelmeskedjen a "világi" hatalomnak. Már akkor és ott is világos volt, hogy amelyik országban élnek a keresztények, annak az országnak a jogrendjét kell betartaniuk.... tehát nem az ószövetségi zsidó, társadalom szabályzó jogrendet. (Ez már Jézus idejében sem volt megtartható, mert a római birodalom nem engedte a halálos ítélet meghozatalát csak a provincia vezetőjének, ezért kellett Jézust Pilátushoz vinni.)

  Az Isten képére lettünk teremtve, de ezt a kifejezést csak akkor értjük igazán, ha tudjuk, hogy az ókorban a pénzre az uralkodó képét nyomták, és az azt jelezte, hogy a császár pénze. Továbbá a provinciákban a császár képmásával jelezték, hogy a császár uralkodik.
  A provinciák vezetői a legtöbb esetben az uralkodó képmása alatt hozták az ítéleteket jelezve, hogy a császárt képviselik.
  Ebből adódik, hogy az istenképűségünk azt jelenti, hogy Isten tulajdona vagyunk és azt is, hogy képviseljük Őt a teremtett világban.

  Ha most elvonatkoztatunk a kultuszi törvényektől (ami a tízparancsolat Istenre vonatkozó részének zsidó végrehajtási utasításai) és a társadalomszabályzó zsidó PTK-tól (ami a tízparancsolat zsidó emberekre vonatkozó végrehajtási utasítása), akkor marad tisztán a tízparancsolat.
  Ez szerintem nem ellentmondásos és egyértelmű abban az esetben....

  ha az ember szeretetkapcsolatban van Istennel és az embertársaival.
  Mondok egy példát...
  Nem kérdés nekem, hogy mi a megcsalás, ha szeretem a feleségem. De amennyiben már ez a szeretet meghidegül, de hű akarok maradni, rögtön jönnek a korábban elő sem kerülő kérdések. Megcsalás-e, ha flörtölök más nővel, megcsalás-e, ha kétértelmű vagyok egy másik nővel, megcsalás-e ha együtt vacsorázom vele, de otthon nem beszélek róla, megcsalás-e, ha átölelem, de nem történik semmi több, megcsalás-e, ha csókolózunk?
  Ilyeneken nem gondolkozunk, amíg a szeretetkapcsolat erős a párunkkal, mert az a fontos, hogy azért vagyok hű, mert szeretem, azért teszek/nem teszek valamit, mert fontos nekem.

  Így van Istennel is... ha szeretem és fontos nekem, akkor egyértelmű a dolog. Amikor ezek háttérbe kerülnek, marad a puszta szabály, amit valahogy be akarok tartani úgy, hogy nekem is jó legyen... és ekkor jönnek a kiskapuk... De itt már nem a másik a fontos, hanem az "én" (nekem is jó legyen) a kapcsolatban.

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák