Minotaurusz és szemeteskuka

Nem túlzás: a harcrendszer annyira primitív, hogy rendszernek nevezni is komoly túlzás. Ebbe a megalázóan egyszerű felállásba a powerupok, a véletlenszerűen megjelenő, felkapható bónuszok visznek egy kis színt. Alapból csak maroknyi általánosan használható érhető el ezek közül: gyógyító pizza, védelmező szent grál, vagy éppen lovagi dárdaroham indítása. Ezeken felül a legtöbb pálya felkínál néhány oda jellemző extrát is, a western helyszínen például hatlövetűt foghatunk sárga kezünkbe, vagy éppen egy kiszámíthatatlanul őrjöngő bika nyergébe ugorhatunk egy gombnyomással.

[+]

Eleinte meglepődötten fogjuk nézni, hogy a többiek milyen extra képességeket is bevetnek: ennek magyarázata az, hogy néha úgynevezett bajnoki karakterek is megnyílnak a játékban. Ezek mindegyike három-három speciális poweruppal rendelkezik, és ha elég sokszor (rettentő sokszor, 30-40+ alkalommal) használtuk azokat, azok végül megnyílnak minden más karakter számára is. Igazán ezek sem erősebbek a többinél, de legalább minimális változatosságot csempésznek az agyatlan vagdalkozásba.

[+]

Néhány pálya is nyújt kicsit izgalmasabb dolgokat: a Jurassic Park-pályán például mindkét csapatnak van egy nagy dinoszaurusza, amely rövid ideig az elfoglalandó pontot védi. Ehhez hasonlóan az egyik Ninjago-helyszínen egy fából készült lépegetőszerűségbe is beülhetünk, jóval hatékonyabban védve a pontot, mint gyalogosan. Az egyik Free For All-helyszínt rendszeresen láva borítja el – nyilván ez sem egy agyrepesztően kreatív megoldás, de legalább valami kis extra az amúgy még így is állandó ritmusú, taktikai lehetőségek nélküli csaták végtelen sorában.

[+]

Sajnos azonban még ez sem segíthet a LEGO Brawls katasztrófáján. A partijátékok, arénafighterek közt ugyan szerintem már azzal azonnal elvágta magát, hogy nincs eltérés az eltérő kosztümmel szerelt karakterek közt, de ezt még csak tetézi az, hogy a karakterek mozgása zavaróan szellős és lebegős, a konkrét harcrendszer pedig az ehhez a stílushoz illő precizitástól és mélységtől a lehető legmesszebb álló, kifejezetten lehangoló játékélményt nyújt. A csaták 99%-a szó szerint azzal telik, hogy a játékosok vadul lengetett fegyverükkel rohannak egymás felé, aztán a játék valahogy eldönti, hogy melyikük sérül meg és pattan vissza a találkozó hatására. Külön bónuszként a hasonlóan kinéző karakterek őrjöngése közepette igen könnyű elveszíteni saját minifiguránkat a tömegben.

[+]

Érthetetlen, hogy ilyen szűkös tartalommal és sekélyes játékmenettel a Namco úgy gondolta, hogy van e mobiltelefonra készült programnak keresnivalója a „nagy” piacon is. 2019-ben, amikor az Apple Arcade előfizetős szolgáltatás részeként megjelent, akkor az ember kipróbálta, majd fintorogva letörölte; most, a 14 ezer forintos vételár kipengetése után ez sokkal komolyabb traumát okozhat.

Érthetetlen, hogy nem elég, hogy nincs benne egyjátékos tartalom, de még a LEGO-kötődés miatt magától értetődő pályaépítés sem került bele a programba. Nincs semmi, csak a végtelen, őrjítően lassú grindelés az újabb színes LEGO-darabkák után – amelyeknek aztán nincs semmi gyakorlati haszna.

Érthetetlen, hogy ennek ki kell jönnie a számból, de az ezer sebből vérző (és már rég döglött) PlayStation All-Stars Battle Royale játékipari titánként magasodik a LEGO Brawls fölé. És aki próbálta azt, az tudja, hogy milyen földbedöngölő kritika ez…

A LEGO Brawls a korábbi iOS-debütálást követően most PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Egy partijátéknak szánt arénafighter program, amely minden szinten azonnal elbukik. Akárhogy is építik át a sárga minifigurákat, nem rejthető el a tény, miszerint csak egyetlen karakter irányítható a játékban, és annak is csak kétféle támadása van! A végtelen grindeléssel megnyitható powerupok kicsit javítanak ezen – csakhogy ennek az a hátulütője, hogy órák tucatjait kell a LEGO Brawlsba ölni…

A LEGO Brawls legjobb pontjai:

• A minifigura-szerkesztő látványos;
• a powerupok kis színt visznek a csatákba.

A LEGO Brawlsleggyengébb részei:

• Egy (1) irányítható karakter!;
• végtelenül primitív „harcrendszer”;
• minimális tartalom van csak benne;
• rondácska, és Switch-en még szaggat is.

Bényi László