Dodge ’em up
Ha csak egy videót nézünk meg a Vampire Survivorsből, azt is hihetnénk, hogy valami különlegesen intenzív twin-stick lövöldözős akcióorgiát látunk – pedig hát tudjuk jól, ott a játékos nem szól bele a fegyverhasználatba, és helyezkedésen túl semmi dolga nincs a vérengzéssel. Bizonyos nézőpontból épphogy anti-akciójátékról van szó. Mindezt azért hozom fel, mert a Swordship is efféle inverz játék lett: a képekről néha teljesen úgy tűnik, mintha egy villámgyorsan pörgő vertikális shoot ’em upról lenne szó, pedig hát itt még úgy sem lehet lőni, mint az előző példában. A magam részéről kifejezetten értékelem az efféle műfaj-újraértelmezéseket, így a kiadó által a dodge ’em up stílusba sorolt Swordshipet is már legelső demója óta vártam.
A legérdekesebb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy tényleg működik ez a pacifista, vagy legalábbis fegyvertelen játékmenet. A Swordshipben tényleg nem lehet lőni: járgányunk egy áramvonalas, fürgén manőverező, ámde fegyvertelen csempészhajó, amely a nagyvállalatok által uralt vízalatti városokon kívülre, az élhetetlen szárazföldre száműzött szerencsétleneket segítve dolgozik az elvizenyősödött Földön. Irhánkra megszámlálhatatlan automata rendszer vadászik: az egyik rövid célkövetés után lézersugarat lő ki, a másik kis késéssel lávabombákat hajigál pozíciónkra, a harmadik a lávakorlátokat emel, a negyedik alulról indít torpedókat, és így tovább. A felállás tehát nagyon nem nekünk kedvez, és ennek megfelelően a Swordship teljesen más játékmenetet kínál és totálisan eltérő taktikát követel meg, mint az eddig látott shoot ’em upok bármelyike.
Az egyoldalú harcban nekünk lényegében offenzív eszközök nélkül kell túlélni a mindig lefelé, a kamera felé irányuló száguldást. Feladatunk a puszta túlélés mellett „mindössze” a sárga sávban érkező csempészáruk felvétele, majd a szajré megfelelő helyen való leadása – de mindezt az ellenfelekkel teli vízben kell megtenni. (Igazából akkor is továbbjutunk, ha e rövid ideig feltűnő feladatokat a nagy káoszban nem tudjuk teljesíteni – csak a jutalmunk lesz radikálisan kevés.) Defenzívnek nevezhető lehetőségből mindössze egy áll rendelkezésre: rövid időre a felszín alá bukhatunk, ami tökéletes lehetőség egy lávasorompó vagy lángoló napalmfolt elkerülésére. Ez azonban nem használható nyakra-főre, ezért aztán az okos manőverezés, az akadályok és lövedékek elkerülése lesz a fő tennivalónk.
E manőverezés azonban sokkal élvezetesebb, mint amilyennek első pillantásra hangzik, hiszen ez a menekülés rengeteg aljaskodásra ad lehetőséget. Ha a minket célzó lézerlöveg tüze elől az utolsó pillanatban úgy libbenünk el, hogy a sugár a mögöttünk levő lávaköpőt találja el, hát azt indirekt módon sikerült ezzel megsebezni vagy felrobbantani. A repülők különféle méretű bombákat szórnak ránk, és ezeket is lehet úgy helyezni, hogy azok a ránk vadászó hajókat tegyék tönkre – de az aknák készakarva történő berobbantásával, vagy a torpedók jó helyre csalásával is megritkíthatjuk az egy idő múlva már tényleg csak úgy hemzsegő ellenfelek seregét. Hogy ez működjön, minden érkező támadást vörös foltokkal vagy villanásokkal jelöl a játék, így egy idő után már szinte ösztönszerűen lehet ezeket kerülgetni, vagy még inkább a megfelelő célhoz csalni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!