Rabbids: Party of Legends teszt

A partijátékok műfaja egy régi szereplő új epizódjával folytatódik, a nyulak sokszor nagyon szórakoztató csatája viszont sajnos csak offline kínál élményeket.

A nyulak visszatértek!

Annak idején a kollégákkal rengeteget játszottunk a Rayman Raving Rabbidsel Nintendo Wii-n, és azóta is kellemes nosztalgiával tekintünk vissza életünk azon időszakára, illetve a konkrét alkotásra is. A Rayman spinoffjaként is értelmezhető játék akkoriban nagyon újszerűnek hatott számunkra, hiszen egyrészt jó értelemben volt idétlen, másrészt mesterien kihasználta a Wii kontrollereiben lévő lehetőségeket, amelyeket más platformokon mondjuk pont nem lehetett kamatoztatni, de mi ugye élvezhettük az ebben rejlő lehetőségeket is. A partijátékok műfaja akkor kapott is egy kis lendületet, 2006-ban például tíz hasonló alkotás jelent meg, amit egyedül a 2010-es év szárnyalt túl, de azóta is viszonylag szegényes a választék, átlagosan évente úgy fél tucat szoftver hasonló szoftver készül, és úgy tűnik, hogy ez elég is a piacnak. A felsoroltakat figyelembe véve nagy örömmel töltöttem le a Rabbids széria legújabb alkotását, tesztünk tárgyát, a Party of Legendset.


[+]

A játékot egyedül ki sem akartam próbálni, napokat vártam, hogy végül a csapattal egyik délután össze tudjunk ülni, hogy együtt derítsük ki, hozza-e a régi érzéseket az újdonság. A bevezetőben taglalt történet nem különösebben volt izgalmas, fő tanulságként talán az vonható le, hogy az emberekhez hasonlóan a nyulak sem lettek intelligensebbek az elmúlt másfél évtizedben. Az animációban a régi játékban látott idétlenséggel néznek egy történetet egy tableten a Majomkirály kalandjairól és bebörtönzéséről, mindezt egy mosógépben ülve, amit az egyikük véletlenül bekapcsol, így nyitva egy amolyan dimenziókaput az Istenek világba, ahol a történet játszódik. Van ugyanis egy körülbelül három óra alatt végigjátszható, négy epizódra osztott történetcentrikus mód, ami tulajdonképpen rendben van, ennyi ideig bőven szórakoztató, de a cselekmény amúgy nem sokat tesz hozzá, ez a rege valószínűleg nem fog irodalmi Nobel díjat kapni.


[+]

A lényeg inkább a többjátékos mód, amit ideális esetben négyen lehet játszani. Ehhez nyilván négy kontrollerre lesz szükség. Ez önmagában még nem probléma, az inkább, hogy a játékokban tényleg négyen kell lennünk, tehát ha csak másod vagy harmadmagunkkal ülünk le játszani, egy vagy két gépi játékos is a verseny részese lesz. Bizonyos minijátékok igénylik is ezt a karaktermennyiséget, ketten nem lenne túl izgalmas egy harc, ahol az egyre kisebb sziklán kell maradnunk, de például az egyik táncpárbajban teljesen felesleges a két darab két fős csapat, hiszen három emberi játékos esetén valaki a gépet kapja majd meg partnernek és emiatt jó eséllyel veszíteni fog. Maguk a játékok amúgy teljesen rendben vannak, sok esetben nagyon szórakoztató módon lehet szívatni a barátainkat, illetve fontos, hogy a játékok egymástól kellően különböznek. Ettől függetlenül nyilván vannak kevésbé érdekfeszítő alkotások, de összességében jó az élmény. Összesen 50 minijátékot foglal magába a szoftver, ezek közül eleinte csak 28 darab érhető el, mindössze egy boss-párbajjal, de ahogy játszunk, úgy nyitjuk ki az újabb játékokat és a karaktereket. Ez utóbbiból egyébként 45 darab van, a figurák pedig bár azonos hitbox-szal rendelkeznek, méretüket tekintve különbözők, bizonyos játékoknál pedig jól jönnek a nagyobb karakterek, mert könnyebb átlátni velük a káoszon, úgyhogy nem mindegy, melyiket választjuk az elején. Kimondottan okos megoldás, hogy a gyors játék esetén kiválaszthatjuk, mennyi időnk van, 5, 10, 15 és 30 perc a kínálat, a játék pedig annyi és olyan minijátékot dob majd be, hogy időben végezzünk. Persze teljesen személyre szabva is össze lehet hozni egy háziversenyt, tehát az is opció, hogy kiválasztjuk a saját kedvenceinket és azokban próbáljuk meg lenyomni az ismerőseinket.

A grafika igényes és a lehetőségekhez képest látványos, a tesztelésre használt PlayStation 4 Pro gépen szépen, folyamatosan jelent meg a kép, akadozások egyáltalán nem fordultak elő. A hangok túl sokat nem tesznek hozzá a hangulatot, 2006-ban még szórakoztató volt a nyulak gagyogása, ma már inkább találtuk ezt idegesítőnek, de ennek valószínűleg az az oka, hogy öregszünk. A korunktól viszont teljesen független az online többjátékos mód teljes hiánya, ami jelentősen csökkenti a játék szavatosságát: nyilván egy szobában ülve a legjobb az élmény, de azért sokat dobna, ha online is játszhatnánk a barátainkkal, vagy igazából bárkivel, mert egyedül a Rabbidsben pár óránál több nincs. A platformfüggő, de nagyjából 15 000 forintos ár pedig még inkább indokolná az online játék lehetőségének meglétét, főleg azért, mert a konkurens címek között is vannak hasonlóan igényes és szórakoztató darabok, olcsóbban. Persze ez még egy bevezető ár, így verdiktként talán azt tudjuk tanácsolni, hogy akit érdekel a program, várjon egy kicsit, hátha olcsóbb lesz.

A Rabbids: Party of Legends PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series, Stadia, valamint Nintendo Switch rendszereken érhető el.

Összegzés:

A Rabbids: Party of Legends sajnos már nem hozza azt az érzést, amit az elődje 2006-ban, de ettől függetlenül egy korrekt alkotás. Grafikája igényes és átlátható, a kezelhetősége kiváló, a minijátékok többsége pedig ötletes és szórakoztató. Ezért az árért viszont nagyon hiányzik az online multiplayer lehetősége, aminek megléte esetén valószínűleg nagyobb népszerűségre számíthatna, de offline partijátéknak így is kiváló.

A Rabbids: Party of Legends:

  • Az elődökhöz méltó, jól kidolgozott világ,
  • szép és jól átlátható grafika még a prev-gen konzolokon is,
  • nagyszerű kezelhetőség,
  • 50 darab minijáték, amelyek jól átgondoltak és egymástól kellően különböznek.

A Rabbids: Party of Legends:

  • Nem tartalmaz online többjátékos lehetőséget,
  • a konkurens alkotásokhoz mérve most még kicsit drága.

Bocha

Azóta történt

  • Capcom Arcade 2nd Stadium teszt

    Az első Capcom Arcade Stadium már eldurrantotta a cég legismertebb játékait, lássuk, mi maradt a második körre! 32 játéktermi játék, végtelen zsetonnal és igényes körítéssel.

Előzmények