Újféle kalandok

Egy vallomással kell kezdenem: ahogy telnek az évek, úgy tűnik tova a videojátékok iránti, fiatalabb koromban még nagyon erős rajongásom. Pontosabban ez így nem igaz, inkább csak egyre kevesebb játékért tudok lelkesedni; talán azért, mert már rengeteg mindent láttam, esetleg azért, mert a mai alkotások nem hoznak elég újdonságot, vagy csak simán öregszem. A Togges bemutató videóján viszont felkaptam a fejem, hiszen a színes-szagos platformerek világa mindig is közel állt hozzám, a Nintendo pedig időről időre be tudja bizonyítani, hogy bár klasszikus kategóriáról beszélünk, van új a nap alatt. Olyannyira, hogy ezúttal egy indie fejlesztőnek, név szerint a Regular Studionak sikerült ezt megerősítenie (a nevükkel ellentétben nem egy átlagos stúdióról van szó, hanem egy testvérpárról Brazíliában), aminek köszönhetően már rögtön a cikk elején lelövöm a poént: a műfaj rajongóinak szinte kötelező kipróbálniuk az újdonságot, de hogy miért, arról csak az alábbiakban esik majd szó.

A játékban található 7 világ markánsan különböző látványvilágot nyújt [+]

A játékkal való ismerkedés nem túl izgalmas, az első bemutató pályán az irányítást és a játékmechnikát sajátíthatjuk el. Pár percről van csupán szó, mert bár a műfajon belül a Togges nagyon is újszerű, azért nem egy gazdasági szimulációról van szó, és ez így van rendjén. A kezelhetőség pedig kellemes, karakterünk elég tempósan mozog a képernyőn, ami miatt nem fog minden ugrás elsőre sikerülni, de egy platformjátéknál ez nem feltétlenül gond. A kiterjesztett bemutatónak is felfogható első pálya viszont több szempontból sem nyűgözött le; a fás-füves környezet annyira nem vibráló, mint maga a játék, a későbbi pályák szerencsére sokkal izgalmasabb látványvilágot nyújtanak. Plusz engem speciel kicsit idegesítettek a történetet leíró párbeszédek, amelyek nincsenek szinkronizálva, ellenben különféle nyünyögések hallhatók alattuk, de ezek nem feltétlenül passzolnak az elmondott mondatokhoz, és minőségben is elmaradnak attól, amit a műfaj nagyjai nyújtanak. Ráadásul az aláfestésként szolgáló zene is elég monoton módon indul, szóval az első pár percet csalódásként éltem meg, de ez szerencsére gyorsan átfordult.

[+]

A történet pár mondatban elmesélhető, alapvetően rendben van, és bár sok jelentősége nincs, most nem osztanám meg a tisztelt olvasókkal, mert akkor még azt a minimális izgalmat is elvenném, amit az első pálya elején felugró párbeszédablakot nyújtanak. Ennél ugyanis sokkal fontosabb maga a játékmenet: egy 3D-s platformerről van szó, az általunk irányított karakter pedig tulajdonképpen egy kocka, ami további kockákat tud lerakni, amiket aztán később vissza is tud szedni. Ezt már egy robotporszívó alakjában teszi meg, az egésznek pedig az a jelentősége, hogy a pályák teljesítéséhez szükséges begyűjtendő elemeket csak akkor tudjuk felvenni, ha rájuk teszünk egy kockát. Viszont csak úgy a semmi közepére nem helyezhetünk el egyet sem, van egy kiindulópont és onnan folyamatosan, pontosabban legfeljebb egy kockányi hely kihagyásával haladhatunk, a rendelkezésünkre álló kockák száma pedig limitált. Eleinte 1000 darabbal dolgozhatunk, de ezt gyorsan növelhetjük. Ezen túlmenően az is korlátozott, hogy milyen magasra építkezhetünk.

Ráadásul kockákból többféle színű van, amelyek más-más tulajdonságokkal rendelkeznek. Van például olyan, amit a tűz nem éget el, a másik pedig vezeti az elektromosságot. Oda kell figyelni, mert a komolyabbakból kevesebbet tudunk lepakolni, mert mondjuk az adott kocka kettő vagy akár öt alapkockányit fogyaszt a készletünkből, és például az elpusztíthatatlan feketéket vissza sem lehet szippantani. A rendszer tényleg jól ki lett találva, a különféle feladványokat egészen változatos módszerekkel kell leküzdenünk. Az egész nagyon lineáris, tehát általában egyféle megoldás létezik, de ez nem von le az élményből. Sok helyen a gravitációt kell használni, például egy mérleg két oldalára kell dobálni a kockákat és az egyik oldalt felemelni azáltal, hogy a másik oldalra többet pakolunk, de rengeteg helyen a pályaelemekre kell odafigyelni, amelyek elpusztítják a kockáinkat, sőt, még víz alatti elemekkel is lehet találkozni, oda pedig nem lehet akármilyen kockát lerakni. És bár ez a leírás viszonylag rövid, maga a játék nem az, átlagos képességekkel elvileg 20 óra kell a kimaxoláshoz, ezalatt pedig rengeteg feladványt kell majd megoldanunk látvány szempontjából nagyon változatos világokban.

A Togges PC-re, Nintendo Switch-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelenik meg 2022. december 7-én.

Összefoglalás

A Togges egy szuper aranyos 3D-platformer, amely amellett, hogy nagyon változatos látványvilággal rendelkezik, tudott újat hozni a műfajba, ami önmagában is nagy dolog. A pályák teljesítéséhez nem csak nyomni kell a gombot, kreativitás is szükséges, néha meg kell állni gondolkodni, ez pedig önmagában is dicséretes és hozzájárul a játékélményhez, hiszen egy-egy nehezebb puzzle megoldása nagyszerű élményt okozhat. A műfaj rajongóinak mindenképp érdemes kipróbálniuk (főleg, mert van belőle próbaváltozat), de a más műfajokban otthonosan mozgók számára is izgalmas időtöltést jelenthet.

A Togges legjobb pontjai:

• Elképesztő, színes-szagos látványvilág;
• változatos helyszínek;
• rendkívül izgalmas és sokszínű feladatok;
• PC-n nagyon alacsony rendszerigény, bármilyen gépen elfut;
• gyakorlatilag minden platformra elérhető a Macet leszámítva.

A Togges leggyengébb részei:

• A történet elmesélése unalmas;
• a zenék és a hangok abszolút felejthetők.

Bodnár Csaba