Nyílt határok
Amióta beköszöntött a 3D-s korszak a videójátékok világában, a Sega legendás kabalája, Sonic a sündisznó nehezen találja a helyét. Míg a 16 bites korszakban ő volt az egyik ász, addig a térbeli platformerek mezőnyében finoman szólva is forgandó volt a szerencséje. A Sonic Team csapatának néhány ígéretes projektjére (Sonic Adventure 2, Generations, Colours) annál is több elhasalt próbálkozás jutott, így mára tulajdonképpen mémmé vált a „Sonic körforgás” fogalma, amikor az újonnan beharangozott, szuper jónak tűnő 3D-s játékok végül a középmezőnyben kötnek ki – vagy még ott sem. A kiadó a legújabb játékot is úgy próbálta beharangozni, hogy ez lesz aztán a Következő Nagy Dobás, ám a Sonic Frontiers sajnos minden jó szándék ellenére sem alkot semmi maradandót.
Kék hősünk és barátai ismét bajba kerülnek, miután ősellenségük, Dr. Robotnik mesterkedésének köszönhetően valamiféle átjáró nyílik a kibertérbe. Sonic, Tails és Amy egy ilyen féreglyukon át kerülnek egy másik dimenzióba, ahonnan csak a címszereplő tud kijönni, ezáltal alkalmassá válik rá, hogy megmentse az addig ismeretlen világot. Sonic persze elsősorban a barátai megmentésére törekszik, de az eszköz mindkét célhoz azonos: bejárni a nyílt világot, összegyűjteni mindenféle kulcsokat és energiákat, és legyőzni a világot uraló gonoszt, aki természetesen ekkor már mélyen szövetkezik az öreg doktorral.
A Sonic Frontiers történetének nagyjából annyi jelentősége van, hogy valami kontextust adjon a merőben új koncepcióhoz. Ez az első, teljesen nyílt világú Sonic játék, a fejlesztők tehát megannyi hamvába holt próbálkozás után egy új koncepciót tesznek próbára. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt, mert az élmény, bár rendelkezik potenciállal, meg sem közelíti azt, ami miatt a kék süni kalandjait mindenki szereti.
A Starfall Islands névre keresztelt szigeteken ellenfelek és kihívások várnak hősünkre. Minden a gyűjtögetéshez, illetve a táj felfedezéséhez van kötve. Magát a térképet is csak fokozatosan, a terepen véletlenszerűen elhelyezett „feladatok” teljesítésével tudjuk megnyitni, a történet pedig csak akkor halad tovább, ha megfelelő mennyiségű szívet, illetve Vault Key-t gyűjtünk össze. Előbbiek segítségével beszélhetünk más szereplőkkel, utóbbival pedig megnyithatjuk a kibertér pályákat, amelyek 1-2 perc hosszúságú, klasszikus 3D-s Sonic-helyszínek, korábbi játékok látványvilágát elevenítve fel. A játék tehát abszolút a gyűjtögetésre van kihegyezve, a tájon szaladgálva pedig itt-ott ellenfelek támadnak ránk, a legkisebb robotokról a hatalmas, háznyi méretű Őrzőkig. Természetesen az ő legyőzésük után is mindenféle mütyűr jár, amikkel vagy tovább haladhatunk, vagy Sonic képességeit erősíthetjük.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
