Birdie
A Really Bad Chess megmutatta, hogy bőven van még lehetőség a sakkjátékokban. Az Inscryption kiválóan illusztrálta, hogy a pakliépítős kártyajátékokba igenis lehet újabb forradalmat hozni. A Pac-Man Championship Edition és a Space Invaders Infinity Gene bizonyították, hogy több évtizedes játékmatuzsálemekbe is új életet lehelhet néhány kreatív designer. A Cursed to Golf is valami ilyen megközelítéssel készülhetett: a fejlesztők vették a golf mindenki által ismert alapjait, és azokat teljesen átértelmezték. Igen, itt is válogatunk az ütők közt, mérgelődünk, amikor homokágyba pottyan a labda, és ünneplünk, amikor egy trükkös manőver hatására már az első ütéssel sikerül a lyukba találni – mégis, a Cursed to Golf radikálisan különbözik minden eddigi golfjátéktól.
Vegyük például a történetet – a szokásosan unalmas karriermód és szponzorhajszolás helyett itt rögtön a csúcson kezdünk: hetyke hősünk egy nagy bajnokság utolsó körének utolsó ütéséhez készül, amikor az égiek (földiek?) úgy döntenek, hogy ennyi épp elég volt a sikerekből. Versenyzőnket brutális villámcsapás éri, és mire szénfeketére égett teste földet ér, szelleme már egy szinttel lejjebb landol. Igen, jobb sorsra méltó karakterünk a golfpurgatóriumba kerül, ahol a skótszoknyás helytartó rögvest közli is a rossz hírt: amíg nem teljesítjük szörnyű kihívását, vagyis az alvilág 18 lyukas golfpályáját egyetlen nekifutással, addig bizony nem is térhetünk vissza. Itt derül csak ki, hogy a Cursed to Golf egy roguelike golfjáték: ha egy nekifutás során bármikor kudarcot vallunk, a játék visszadob minket a nullára. Maga az ütés ismerős a régmúlt golfjátékaiból: két mércén összesen három kattintással szabályozható a lendítés ereje, illetve a labda iránya – repülés közben pedig további csavarást is a labdára nyomhatunk.
Természetesen nem ez az egyetlen változtatás a tévében is látott golfhoz képest, hiszen itt a pályák sokkal inkább hasonlítanak egy platformjáték veszélyekkel teli szintjeire, mint egy nyugodt, már egy hangosabb krákogást is csitítással meg haragos nézésekkel büntető, igazi golfpályára. Az első zóna homokszigetei és a vizesárkai még annyira nem veszélyesek, bár a TNT-s dobozokból épített blokádok azért viszonylag témaidegennek tűnnek. A későbbiekben azonban mozgó platformok, teleportkapuk, golyóevő növények, tüskefalak, alagutak és lángoló csapdák is lesnek majd ránk; de maguk a pályák is egyre szűkebbé és labirintusszerűbbé válnak.
A csapdák pedig veszélyesek, hiszen minden szintet úgy kezdünk, hogy csak öt ütésünk van, pedig a pályák nem par5-ösök – ezen a számon ezüst és arany szobrocskák megütésével, illetve kártyákkal ugyan lehet növelni, de amíg igazán bele nem jövünk a Cursed to Golf fizikájába és trükkjeibe, addig ez borzasztó kevés lesz. Amíg teljesen bele nem jövünk a manőverezésbe, a legtöbb lyuk 20-30 ütést fog igényelni, amire persze csak akkor lesz esély, ha minden szobrocskát megkeresünk és összetörünk a pályán – és ez még egy lapáttal rátesz a helyenként amúgy is brutális kihívási szintre. És ahogy mondtam, a Cursed to Golf kudarc esetén visszalök minket az első lyukhoz…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!