Egy új remény

2005 előtt nem sokat gondolhattunk a LEGO témájú videójátékokról. A legendás építőkockákat virtuális formába ültetni értelmetlen vállalkozásnak tűnhetett, hiszen amitől a valódi játék népszerű, azt szinte lehetetlen digitális, interaktív formában is vonzóvá tenni – gondoltuk sokan. Ám ekkor a brit Traveller’s Tales protontorpedóként robbant a köztudatba a LEGO Star Wars első kiadásával, amely az előzmény-filmtrilógiát dolgozta fel fergeteges humorral, látványos grafikával, logikai kalandjáték formában. Innen aztán nem volt megállás: a többi Csillagok Háborúja film mellett sok más ikonikus trilógiát és filmszériát viszontláthattunk LEGO-ba öntve, néhol érdekes, de többnyire minimális változtatásokkal. A recept a mai napig működik, a legújabb kiadás, a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga mégis megpróbálja azonban új szintre emelni a koncepciót. Vajon sikerült-e új életet lehelni a formulába, vagy csupán tartalomban kapunk többet az eddigieknél?

A produkció sokáig készült, ami ennyire impozáns alapfelállás mellett nem csoda: a The Skywalker Saga az Égjáró család összes, fősodorbeli kalandját tartalmazza. Kilenc Star Wars filmet, a Baljós Árnyaktól a Skywalker Koráig. A történetes mód minden epizódban öt pályát tartalmaz, az ezeket összekötő helyszínek, sőt a bolygók körüli űr is szabadon bejárható. A játék fejlesztése során folyamatosan nőttek az ambíciók, a végeredmény pedig egy valóban monumentális alkotás. Mind a kilenc film összes helyszíne kidolgozásra került, ha nem is hagyományos „nyílt világként”, de viszonylag nagy területekként, melyek tele vannak titkokkal, összeszedhető kockákkal, sőt mellékküldetésekkel és egyéb kihívásokkal. Ez egészen döbbenetes, összesen 23 bolygót jelent, többségükön több helyszínnel. Tényleg minden itt van, a Naboo-tól a Tatooine-ig, Kaminótól a Hoth-ig. A helyszínek mellett természetesen a szereplők sem maradtak ki, összesen több száz megnyitható, megszerezhető karakter van a játékban, plusz űrhajók az összes filmből, melyeket logikai feladványokkal, vagy a megszokott módon, mini kitek összegyűjtésével nyithatunk meg.

Jogos a kérdés, hogy ennyi tartalmat hogyan lehet formába önteni, a fejlesztők erre egyszerű és frappáns választ adtak. A játék elején egy epizódválasztó képernyő jelenik meg, itt eldönthetjük, melyik trilógiába szeretnénk fejest ugrani. Az első, a negyedik és a hetedik rész választható kiindulópontnak, a három trilógia többi epizódja lineárisan nyitható meg. A már nyitott felvonások között bármikor válthatunk, később pedig megnyílik a Galaxy Free Play mód, ahol küldetések nélkül, szabadon barangolhatunk a már megnyitott bolygókon és helyszíneken, bármelyik szereplővel, titkok után kutatva. Maguk a történetek sem teljesen lineárisak, hiszen a sztorimissziók közötti nyitott részeken nyugodtan lehet csámborogni, az aktuális karakterek között viszont nem fogunk tudni szabadon váltani, így sok extrát ekkor még nem lehet összeszedni. Érdemes egyébként gyűjteni a játék legnagyobb kincsét jelentő kiberkockákat, ezekért ugyanis karakterfejlesztéseket nyithatunk meg (gyorsabb sprint és építkezés, több életerő, nagyobb sebzés, plusz a kasztokra vonatkozó képességek fejlesztései). Szerepjátéknak túlzás lenne nevezni, de így legalább több értelme van gyűjteni ezeket a kockákat a puszta számokon felül.

A tartalom mellett a fejlesztők a játékmenetet is igyekeztek egy szinttel feljebb tornászni. A hihetetlen mennyiségű titokhoz változatos logikai feladványokat alkottak, a szereplők összesen 9 kasztba lettek rendezve, természetesen egyedi képességekkel. Ehhez is tartoznak külön mechanikák (zárfeltöréses minijátékok, például). De vannak menekülések, űrcsaták, sőt RTS-re hajazó nagyszabású háborús momentumok is. Ha mindez első hallásra túl soknak hangzik, akkor jó, mert az is. A Baljós Árnyakba belekezdve minden helyszínen és pályán új mechanikák vártak, én pedig csak a fejemet kapkodtam, hogy most akkor kivel, mit, hogyan kellene csinálnom. Bár elérhetőek magyarázó szövegek, ezek nem mindig egyértelműek, sőt bizonyos kasztokhoz csak később nyílnak meg, így nekem sok óra után is vannak olyan objektumok, amikkel fogalmam sincs, mit kellene csinálni. A rengetegféle játékmechanikát persze igyekeztek a célközönségre (gyerekek) szabni, úgyhogy többnyire minden egyszerű, mint a bot, de ettől még fárasztó, sőt zavaró tud lenni, mikor pályáról pályára új irányítási formákkal és mechanikákkal kell ismerkedni. Mindezt nem is sikerült tökéletesen kidolgozni – az akciók többsége teljesen súlytalan, a tűzharcok, a fénykard-párbajok esetlenek, a platformer részek pedig kimondottan gyengék. A fejlesztők a mai napig nem tudták megoldani a LEGO-játékok legnagyobb rákfenéjét, hogy a figurák úgy viselkednek, mintha a terep felett lebegnének, ezért az ügyességi részeket inkább ikonokkal pakolták tele. Nem mi ugrunk, csak megvárjuk, amíg megjelenik az adott gomb ikonja, hogy karakterünk mesterségesen ráugorjon a következő platformra. Ez egyébként sajnos az egész játékot átjárja. Leginkább csak azt kell figyelni, hol jelenik meg egy nagyméretű ikon, ahol meg kell nyomni valamit. A kezelés továbbra sem elég „közvetlen”, mert a fizika, az ütközésérzékelés semmit sem fejlődött az elmúlt tizenhét évben.

A játékmenet magja nem sokat változott tehát, még úgy sem, hogy az alkotók egy másik komoly változást is eszközöltek: a kamerát levitték a szereplők válla fölé, így a felülnézetes, madártávlatos epizódok után most egy valóban 3D-s kalandjátékot kapunk. A kamera szinte mindenhol szabadon forgatható, és a harcok is TPS-ként funkcionálnak, a maguk egyszerű módján. Az új nézőpont sajnos nem párosult felfrissített játékmenettel, így a Skywalker Saga néha ugyanolyan ügyetlen és suta tud lenni, mint elődei. Ennek persze megvannak a maga előnyei is: aki játszott már korábban LEGO-címmel, itt is azonnal otthon fogja érezni magát, a fiataloknak pedig ideális a hatalmas ikonokból álló, mindent villogva mutató kezelőfelület. Az is kiemelendő, hogy a játék nagyon sok kisegítő lehetőséget kínál. A betűméretektől kezdve különböző könnyítésekig (célzássegítés, életerő visszatöltés stb) minden testre szabható, így a legfiatalabbak is felhőtlenül eljátszhatnak vele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!