J-drama

Bár finoman szólva sem egyenletes minőségű a végeredmény, mégiscsak örülök annak, hogy a Square Enix – jószerivel egyedüliként a nagy kiadók közül – hajlandó manapság is finanszírozni egy sor kisebb programot is a megajátékok közt. Az óvatlan vásárló persze így bele-beleszaladhat egy e kezdeményezésnek köszönhető, ám kifejezetten igénytelen programba is, a másik oldalról viszont néha teljesen váratlanul megtalál minket valami kifejezetten érdekes alkotás is. Apró jóindulat kell csak hozzá, hogy a Centennial Case-t is ide soroljuk – de most szólok: direkt nem a jó, hanem az érdekes jelzőt használtam.

A játékkal kapcsolatban elhangzó leggyakrabb műfaji besorolás az interaktív film – nos, én ezt tagadom. A Centennial Case ugyanis nem interaktív, legalábbis akkor nem, amikor éppen filmként, pontosabban sorozatként viselkedik. Legközelebbi rokona talán a korai Ace Attorney-játékok közt keresendő, bár sok tekintetben azoktól is távol van; legyen viszont akármilyen meglepő is, az elágazó narrációjukról ismert mai FMV-játékokhoz a felhasznált médiumon kívül vajmi kevés köze van.

[+]

A Centennial Case alcímének megfelelően a Shijima család évszázados rejtélyét, illetve annak 2022-es állapotát boncolgatja. A történet egy kevéssé ismert japán mítosz, az örök életet ígérő, százévente termő gyümölcs, a tokijiku, illetve az ennek hajszolása közben minduntalan megjelenő hullák körül kavarog. A „játékmenet” túlnyomó részét a tipikus japán tévédrámákat idéző hat epizód tölti ki, amelyek s radikálisan szerteágazó narratívát használó FMV-játékoktól eltérő módon teljesen lineárisak. Nagyritkán a főszereplő egy-egy mondatát vagy gondolatát ugyan mi választhatjuk ki, de ezek sosem terelik más útra a nyomozást – ha kétfelé lehet menni, de a Centennial Case forgatókönyve balra akar menni, akkor lehet a mi „döntésünk” bármi, az operatőr és vele együtt a történet balra fog továbbhaladni.

[+]

Az epizódok végén, amikor eljutunk nagyjából arra a pontra, amikor egy igazi tévésorozatban Poirot, Columbo, vagy Sherlock Holmes megfordulna, és mind a többi szereplőt, mind a tévénézőt meglepve egy fölényes mosoly kíséretében megoldaná az általában életszerűtlenül túlkomplikált bűncselekményt, akkor itt a játék ténylegesen interaktív része jön: az üggyel kapcsolatos minden elképzelhető rejtély megoldására hipotéziseket kell gyártanunk, majd ezekből kiválasztva a helyeset a nagy drámai végkifejlet során le kell lepleznünk mind a gyilkost, mind annak nyakatekert módszerét. E felépítés alól kivételt jelent az ötödik fejezet, amely engem teljesen meglepve egy szinte klasszikus point ’n’ click kalandjáték alakját ölti fel!

A Centennial Case körülbelül 12 órás hosszának legnagyobb részéért tehát a prológussal illő módon felvezetett, majd egy kulcsfontosságú epilógussal lezárt hat epizódja felel. Minden epizód egy gyilkosság kibogozásáról szól, és mindben ugyanazokat a színészeket fogjuk látni, még akkor is, ha sokszor más karaktereket alakítanak. A játék központi figurája egy Haruka Kagami nevű író, akit krimisorozatának sikere 2022 egyik legnépszerűbb írójává tett Japában. Őt egyik konzultánsa, a sejtbiológiai kutatásokkal foglalkozó Eiji Shijima hívja el családi birtokára, hogy egyrészt írjon könyvet egy bizarr családi ceremóniáról, másrészt meg, ha már ott van, akkor mellékesen derítse ki, hogy kié volt az az évszázados csontváz, amit a hatalmas cseresznyefa alatt találtak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!