Ikerházban

1944. júliusában vagyunk, valahol Toszkánában. Az évszázados múltra visszatekintő farmházban egy német tábornok él olasz feleségével, valamint ikerlányaival. A szövetséges erők olyan közel járnak, hogy a robbanások és a repülők hangját már néha ide sodorja a szél – a család számára jó hírekről pedig még a dedikáltan fasiszta napilap és rádió sem tud beszámolni. Sok játékban ezzel már meg is találtuk volna a központi témát, de a Martha Is Dead olasz készítői a világháborút a háttérbe űzték – bár a megállíthatatlanul közelgő frontvonal helyenként fontos szerephez jut a narratíva alakításában, abszolút nem ez van a program fókuszában.

Nem, a Martha Is Dead sokkal személyesebb kérdésekkel foglalkozik, első helyen rögtön azzal, amit a játék címe jó előre közöl velünk: az ikerlányok egyike, Martha, a játék legelején elhalálozik, egész pontosan belefullad a közeli tó hideg vízébe. Élettelen testét húga, Giulia találja meg és vonszolja partra hisztérikusan, ahol azonnal észreveszi, hogy Martha az ő ruháinak egyikét hordja – és hogy valami kézzelfogható emléke legyen szeretett nővérétől, magához veszi annak nyakláncát. A trauma hatására Giulia elájul, a kétségbeesetten közeledő szülők pedig félreértik a helyzetet: számukra úgy tűnik, hogy Giulia az áldozat, és Martha maradt életben.

[+]

Azt hiszem, nem vagyok egyedül véleményemmel, ha ezt már önmagában is kifejezetten drámai felütésnek értékelem. Biztos vagyok benne, hogy megannyi regény és film kezdődött hasonlóképpen, de videojátékban még nem láttam ezt a csavart – az pedig különösen érdekes, ahogy ennek feldolgozásaként a sok lehetséges műfaj közül a pszichodrámát választották a fejlesztők. Merthogy a két lány minden „ikerségük” ellenére is különböző személyiség volt: Martha születésétől fogva siketnéma és nyilvánvaló módon anyja kedvence – Giulia pedig inkább apjához áll közelebb, és hozzá hasonlóan a fényképezés a hobbija. Most, amikor nővére szerepét kell, hogy elfoglalja, Giuliának óriási átalakuláson kell keresztülmennie – nemhogy nem beszélhet, de nem is reagálhat a hangokra, szavakra.

[+]

Márpedig szavakban nem lesz hiány, hiszen Irene, az ikrek édesanyja viszataszító örömmel fogadja, hogy az imádott gyermekét szerinte még a méhében fogyatékossá kínzó másik lánya megfulladt, míg édesapjukat szinte megfojtja a gyász. Nagyon érdekes, ahogy a szülőket kezeli a játék: ők néhány igen rövid pillanattól eltérően sosem jelennek meg a képernyőn, hanem inkább hangjukat halljuk: egy szörnyű beszélgetést a szomszéd szobából, egy, a távozó autóból bekiabált mondatot, avagy régi szidalmakat egy bábjátékos visszaemlékezés során. Az ezáltal is táplált magányérzet is hozzájárul ahhoz a feszültséghez, ami a Martha Is Dead központi hangulati élménye – és a nyilvánvalóan szörnyű traumától szenvedő Giulia bármiféle lelki támogatás nélkül érthetően hamar zuhanni kezd saját fantáziavilágába. Egy idő után már nem tudjuk, hogy pontosan melyik jelenet játszódik a valóságban, hogy egy-egy esemény pontosan mikor vagy hogyan illeszkedik a történetbe.

[+]

A játék ettől függetlenül nem valami elvont őrület, mint jónéhány, hasonló témákat – gyászt, traumát, generációs konfliktusokat – feszegető programtársa. Nem (sokszor) fogunk absztrakt környezetben metaforaként szolgáló kiutakat keresni, nem fogunk álombéli felhőkön ugrálni, és nem törik Giulia elméje sem személyiség-szilánkokra. Nem, a Martha Is Dead csaknem teljes hosszát (ez 5-7 óra lesz, mégpedig a mellékes teendőkkel kapcsolatos lelkesedésünk függvényében) a farmépületben, illetve az ahhoz tartozó területen fogjuk tölteni – az egykor sokkal több életet is eltartó karámok környékén, a néha izzasztóan forró, máskor holdfényes erdőben, illetve a hatalmas tó partján. A program öt napra van bontva, és minden nap más eseményeket, opcionális feladatokat, illetve gyűjtenivalókat sodor elénk.

Az már az első videókból is tisztán látszott, hogy a fejlesztők a látványvilág terén a realizmusra törekedtek. Mindent óriási felbontású textúrák borítanak, a farm berendezése korabeli fotók alapján igazi aprólékossággal lett megteremtve, és a fények-árnyékok összjátéka is sokkal élethűbben modellezi az olasz nyár viszonyait, mint azt talán egy indie játéktól várnánk. Nyilván bele lehetne itt-ott kötni, de ez szerintem badarság lenne – a Martha Is Dead remekül néz ki, még ha oly statikus is. Szerintem az is jól áll a játéknak, hogy alaphelyzetben olasz szinkronnal indul el; ezt ugyan át lehet állítani angolra is, de ezzel a hangulat jókora része elvész.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!