Lapozz a 178-ra.
A Shamutanti dombok, Kharé, a csapdák kikötővárosa, Hét sárkánykígyó, Királyok koronája… hát ki az, akinek a szívét ne dobogtatnák meg ezek a címek? Rendben, mindazokét, akik 1992 körül már túl idősek voltak ahhoz, hogy lapozgatós könyvekkel játsszanak. Meg nyilván azokét, akik a kaland-játék-kockázat kötetekhez túl fiatalok. És persze azokat sem hagyhatjuk ki, akiket az egész műfaj teljesen hidegen hagy. De számunkra, akik akkor ott voltunk, és köteteken át lelkesen lapozgatva és kockadobálva próbáltuk megszerezni a varázserejű koronát a gonosz varázsló karmai közül, ez egy felejthetetlen sorozat volt. És most, végre, mind a hatunk nagy örömére ezek a lapozgatós könyvek az évekkel ezelőtti mobilos-számítógépes premiert követően végre átkerültek konzolokra is, méghozzá nem négy külön epizód formájában, hanem egyetlen játékként.
A lapozgatós könyvek működését a magyar elnevezés tökéletesen írja le: az általában fantasy történet nem lineáris formában van szerkesztve, hanem a fontosabb döntési lehetőségeket az olvasóra bízza. Egy folyó melletti táborozást taglaló szövegrésznél némi tájleírás és három fura lény megpillantása után például a következő zárhatja a bekezdést: „Ha meglapulsz, abban reménykedve, hogy nem vesznek észre – lapozz a 281-re. Ha felállsz és odakiáltasz nekik – lapozz a 12-re.” Az olvasó, a játékos sosem tudja előre, hogy melyik döntésnek mi lesz a pontos következménye, és pontosan ez biztosítja az extra feszültséget. A történet nem minden választásnál ágazik el radikálisan – néha csak egy más viselkedéssel elkerülhető csata, vagy eltérő döntés esetén nem-megtalált kincs fogad minket a következő oldalon –, de komoly következményei is lehetnek viselkedésünknek. Ebben a könyvsorozatban speciel akár az is megeshet, hogy néhány kötettel, hat-hét játékórával később bukkan elő egy alak, akinek megkíméltük vagy megkeserítettük az életét a korábbiakban, ennek minden következményével egyetemben.
[+]
A harcokat a papírkiadásoknál egy egyszerű, két hatoldalú dobókockát, illetve a résztvevők harci bónuszait használó rendszer bonyolította le; legalábbis akkor, ha valaki becsületesen játszott. Biztos akadtak ilyenek is, én néhány fájóan szerencsétlen kockadobást követően néha sokszor bizony csalni kezdtem, automatikusan a „Ha legyőzöd – lapozz az XXX-re” sorokat keresve a harci találkozók leírásában. A legtöbb rivális kötettel ellentétben a Sorcery!-széria a nevéhez méltóan kiemelten kezelte a varázslatokat is: 40-nél is több mágikus ige várta, hogy életerőnket feláldozva elsüssük őket. Ez utóbbi rendszer nem működött tökéletesen nyomtatott formában, de ez pont egy olyan dolog, ami egy videojátéknak nem okozhat gondot.
[+]
Ez be is bizonyosodott, amikor az eredetileg 1983-ban írt, magyarul pedig 1992-ben elindult sorozat játékverziója 2013-ban debütált iOS-en, aztán következtek a későbbi kötetek, az androidos, majd a számítógépes verziók – és most, csaknem hat évvel ez utóbbit követően az azóta is nagyszerű dolgokat művelő Inkle stúdió kiadta a Sorcery!-t mindhárom mai konzolra. A korábbi kiadások négy külön játékból álltak, most azonban egyben kapjuk meg ezeket – de ezen túl más változás nem történt. Ha valaki tehát anno rengeteg időt ölt ebbe a kalandba, annak a nagytévés pompa mellett nem sok oka van arra, hogy ismét pénzt költsön – ha viszont valakinek kimaradt a videojáték-verzió, az bátran tehet vele egy próbát, mert szerencsére nem csak nosztalgia mellett és miatt okozhat élményt a program.
[+]
Azt persze nem tagadhatom, hogy a nosztalgia jelentősen növeli ezt az élményt. Nagyszerű érzés volt levenni a polcról az évtizedek óta ott pihenő könyveket, megnézni egykori karakterlapjaimat és feljegyzéseimet, sőt, itt-ott csalásként használva a papírverziót. A Sorcery! nagyrészt az adott kötet térképén játszódik, általában a könyvekből szedett leírásokkal indítva be a fantáziát, és ezt John Blanche eredeti illusztrációi dobják fel a fontosabb pillanatokban. (A meglehetősen beteg festmények stílusa ismerős lehet a Warhammer Fantasy kedvelői számára is, hiszen Blanche később a Games Workshop művészeti vezetője lett.)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
