Mindig vidám
Bár a rózsaszín puffancson egyelőre nem látszanak a korosodás jelei, Kirby bizony már 30. életévét tapossa. A játékvilág legaranyosabb mosolyával rendelkező karakter általában a Nintendo kísérletezőbb jellegű platformjátékaiban tette tiszteletét – néha ez a leírás a játékmenetre is vonatkozott, máskor pedig inkább csak a látványvilágra. A mindig vidám széria természetesen ezúttal is átalakult, igaz, ezúttal pont tradicionálisabb irányba váltott: a Forgotten Land az első alkalom, hogy Kirbyt egy teljesen 3D-s játékban irányíthatjuk. Ezt a váltást a legtöbb sorozat már hardvergenerációkkal korábban meglépte, de nem hiszem, hogy sokan voltak, akik üvöltve verték volna a metaforikus asztalt, hogy a gömböcöt mindenképpen így modernizálva akarnák látni.
A történet kezdete pontosan olyan, amit egy Kirby-játéktól elvárunk: valami kusza és kajla kalamajka szakad a puffancsra, ami miatt hősünk egy idegen, nagyhirtelen lepusztult világban találja magát, és a kevéske megmaradt Waddle Dee lény kérésére nekiáll kiszabadítani a sötét erő által elrabolt jószágokat. Az általában négy pályát, illetve egy főellenfelet (no meg egy rakás minijátékot) tartalmazó világok a jól megszokott módon tematikusak: van sivatagos és trópusi környezet, de elhagyatott laboratóriumot, vagy éppen a gonoszdiak által elfoglalt cirkuszt is be fogunk járni. A (jó értelemben, rajzfilmesen) bugyután meseszerű történet aztán egyre kiszámíthatatlanabb kanyarokat vesz, és az utolsó összecsapások alatt csak értetlenkedve pislogunk majd; nagyjából úgy, mint amikor az ember megtudja, hogy a legutóbbi Barbie-filmben a plasztiklánynak egy Mass Effect-szerű kommandó élén az univerzum hőhalálát kellett megakadályoznia…
[+]
De ez legyen azok sokkja, akik eljutnak a játék végéig – előbb lássuk, hogy mit is kell ehhez tenni! A felszínen, az első percekben nem fogunk semmiféle radikális változást észlelni: Kirby még mindig végtelenül aranyosan caplat és ugrándozik, legfőbb fegyvere pedig továbbra is mindent felszívó bendője. A sorozat jó szokásának megfelelően hősünk jószerivel bármilyen ellenfelét el tudja nyelni (az extrém tüskés lények érthető okokból kivételt jelentenek), és persze ezek közül jónéhánynak az erejét is el tudja ilyenkor kobozni. Ha tehát beszippantunk egy karddal hadonászó alakot, hát a mi kezünkben is megjelenik egy penge; amikor felfalunk egy fagyot fújó és jégen sikló pingvint, hát mi is megkapjuk ezeket a képességeket; egy bombákat hajigáló alak beszívásával pedig mi szert teszünk egy kiapadhatatlan bombaforrásra.
[+]
A korábbi Kirby-játékokban ezek a képességek általában nem jelentettek lényeges különbséget – igazából nem nagyon hatott ki a játékmenetre, hogy éppen csapkodunk valamivel, vagy éppen agresszívan köpködünk. Ez, részben a 3D-nek köszönhető lehetőségek miatt most megváltozott, és majdnem minden ilyen képességre specifikus fejtörők és kihívások épülnek a játék folyamán – mégpedig általában a rejtett gyűjtögetnivalókkal kapcsolatban. A tűzlehelet például néhol jégtömbök ellen nélkülözhetetlen, máshol meg ágyúk hosszú kanócát gyújthatjuk be velük, úgy taktikázva, hogy annak teljes leégése előtt mi már az ágyúcsőben ücsörögjünk. És ugyanígy, változatos minifeladatok épülnek a bombát ívben dobó, a pisztollyal célba lövő, a Kirbyt tornádóként reptető vagy éppen ellenfeleket megfagyasztó képességekre is. Úgy vélem, hogy ha lesz folytatása a játéknak, ezekre kellene még inkább fókuszálnia a fejlesztőknek, akár még komplexebb rejtvényeket is elénk téve.
A pályákon fokozatosan megnyíló (illetve általunk felkutatott) téridő-szakadások mélyén ezekre a képességekre fókuszáló pályákat érhetünk el. Ezek teljesítése ritkán több két percnél, de így is képesek bemutatni és megtanítani mind a 12 képesség különlegességeit és speciális támadásait. Jószerivel kizárólag e minipályák elvégzésével szerezhetünk olyan kristályokat, amelyek a képességek fejlesztéséhez szükségesek – természetesen a megfelelő, általában jól elrejtett, avagy egy főellenféltől elvehető tervrajz mellett. Minden képességnek három szintje van, és az erősebbek nem szimplán plusz sebzést adnak, de teljesen új lehetőségekkel is gazdagítják Kirbyt. A szimpla tűzlehelet mellé például a harmadik szinten már sárkányszerű repülés is jár, a bombákat fejlesztve önjáró, az ellenfelet megkereső robbanószereket kapunk, a fagyleheletet pedig a sokkal távolabbra ható jégcsapok váltják le.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
