Kicsi a bors, de gyenge
Milo nevű szemüveges hősünk az emberiség bölcsőjét keresve érkezik a Földre, ott azonban nem teljesen azt találja, amire olyannyira vágyott: nem elég, hogy emberek nincsenek a közelben, de a teleportálás mellékhatásaként ujjnyi méretűre töpörödik, így új otthona, egy, a kilencvenes éveket idéző otthon is óriási, felderítésre vágyó világnak tűnik számára. Szerencsére nem kell magányosan bejárnia az épület szobáit: hamar összeakad néhány barátságos rovarral, akik bevezetik ennek a fura birodalomnak a szabályaiba.
Elsőszámú informátora egy tudós lesz, aki az új jövevényben azonnal meglátja a lehetőséget arra, hogy végre összegyűjtse a hiányzó alkatrészeket a ház alapítójának, a szinte istenként tisztelt Ardwinnak egyik hátrahagyott tervrajzához. A Tinykinben a feladatunk ennek megfelelően a hat komponens összevadászása lesz, ehhez pedig összesen hét szobát kell majd felderíteni, illetve az azokban lakó bogarak feladatait teljesíteni. Konyha és játékokkal teli gyerekszoba, lépcsőfeljáró és klotyóval összekötött fürdőszoba, nappali és terráriumokkal és cserepekkel teli balkon vár majd ránk a lakásban.
A Tinykinről bemutatkozása óta egyetlen dolgot tudni biztosan: azt, hogy egy Pikmin-szerű játék lesz, amelyben az akció nem közvetlenül rajtunk múlik, hanem a hősünkhöz csatlakozó megannyi apró lényen. Egy bizonyos szempontból tényleg így van – a Tinykin legfontosabb elemét tényleg a körülöttünk rajzó kis lények, a játék címadói jelentik, akik képességeik alapján ugyanúgy színkódoltak, mint a pikminek. Ez azonban csak a felszín, amely ráadásul teljesen hamis képet ad a játékról: a Tinykin ugyanis sokkal inkább egy, a felfedezésre építő békés platformjáték, mint bármi más.
A Pikmintől eltérően itt például nincsenek harcok, csapdák, avagy más veszélyek, annál több viszont a vertikális mozgáslehetőség. Milo még pocakja ellenére is sokkal dinamikusabb hős, mint amilyen Olimar kapitány volt: hatalmasakat ugrik, egyre magabiztosabban tud siklani a levegőben, egy kis szappandarabot használva pedig rendkívül fürgén csúszik akár a padlón, akár a pókfonálon – a termetéhez képest gigászi pályák bejárása ezért a játékosi rutin megszerzése után igen fürgén megy majd.
Noha az egyes szobák kialakítása és színvilága sikeresen dolgozik az eltérő hangulatot megteremtésén, feladataink mindig igen hasonlók lesznek: a színes zselék megérintésével be kell gyűjtenünk a lehető legtöbb tinykint, majd az ő segítségükkel ki kell kutatnunk minden szekrény, akvárium, zongora, számítógép, avagy LEGO-vár titkait. Az újabb és újabb tinykinek mellett aranyszín pollenkupacok is várnak ránk, ezek kitartó gyűjtésével lehet fejleszteni Milo levegőben vitorlázó képességét. Ezek mellett mindössze a pályánkénti négy boríték számít gyűjtögetnivalónak – ezeket a bogárpostára kell mindig visszavinni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!