Fantom a múltból
A verekedős játékok műfaja tele van nagyobbnál nagyobb japán sorozatokkal, melyeket alighanem mindenki fejből tud sorolni, legyen szó akár a 2D-s, akár a 3D-s ágazatról. A Phantom Breaker nem ilyen – a játék eredetileg 2011-ben jelent meg, játéktermekben és Xbox 360-on hódított, de kizárólag Japánban, a szigetországon kívül soha nem adták ki. Nyugati játékosok csak a teljesen más stílusú Phantom Breaker: Battle Grounds játékból ismerhették az anime ihletésű univerzumot. Eddig, mert hogy a klasszikus eredeti most felújított és frissített formában vált elérhetővé világszerte. A Phantom Breaker: Omnia magán viseli az idő vasfogának nyomait, de több, mint egy évtized múltán is tisztességes darabnak tekinthető, még ha ennél sokkal több dicséretet nem is érdemel.
A japán MAGES (leánykori nevén 5pb. Inc) által fejlesztett játék történetében egy rejtélyes alak, akit döbbenetes módon Phantomnak hívnak, több tucat harcost és átlagembert környékez meg azzal az ígérettel, hogy ha győznek a többiek ellen, akkor teljesíti egy kívánságukat. A végcélja nem ismert, de mesterkedése a dimenziók ütközéséhez vezet, így némelyik szereplő még saját magával is találkozik. Természetesen minden karakter múltjában van valami, ami miatt ellenállhatatlan vágyat éreznek a harcra, hátha ezzel teljesülhet életük leghőbb kívánsága. Mindezt egy meglepően tartalmas, hosszú és összetett Story Mode-ban élvezhetjük végig. A történet vizuális novellához hasonlóan, de teljes (angol vagy japán) szinkronnal zajlik. Bizonyos szereplők története összefonódik, másoké egészen eltérő, sőt az egyszerű győzelmeken kívül időnként más célokat is teljesíteni kell, illetve befejezésből is több van. Az alacsony költségvetés lehetőségeihez képest ez a mód kifejezetten tetszetős.
Van más single-player tartalom is, szerencsére itt nem hanyagolták el az egyjátékos lehetőségeket. Lehet különálló meccseket vívni a gép ellen, de van Arcade, Time Attack, Score Attack és Endless Battle mód is, melyek nevei magukért beszélnek. Bár a működése mindnek ugyanaz, mégiscsak más a cél, és mindegyikhez tartozik online ranglista, így azért ez egy korrekt kínálat – főleg annak fényében, hogy nemrég pont ezeket hiányoltam a King of Fighters XV-ből. A játékmódok mellett tréning, és egy kiterjedt digitális útmutató is található a játékban. Ami az online lehetőséget illeti, ez már egy fokkal szegényesebb: itt rangsorolt és tét nélküli meccsek közül választhatunk. Rollback netkód nincs, igaz, ennél nagyobb probléma, hogy ellenfél se nagyon akad, tekintve, hogy vajmi kevesen játszanak egy ennyire rétegjátékkal. „Természetesen” a platformok közötti játékot is el kell felejtenünk, ami tovább szűkíti a lehetőségeket. Ezt látva különösen örvendetes, hogy egyjátékos tartalomból legalább megkaptuk a kötelezőt.
A harcosok mezőnyét összesen 22 szereplő képviseli, ezek közül kettő teljesen új, kifejezetten az Omnia változat számára született, a többiek pedig már az eredetiben is ott voltak. Érdekesség, hogy a karakterek elsöprő többsége nő, pár kivételtől eltekintve végig rajzfilmlányok püfölik egymást Japán különböző helyszínein. Az egész Phantom Breakerre elmondható, hogy egy fokkal „merészebb” anime stílust képvisel, ami az extrák között megnyíló némelyik rajzon is látszik. Aki kedveli az ilyesmit, az nem fog csalódni. A karakterek relatíve változatosak, a többség valamilyen fegyverrel küzd, bár a harcrendszer sajátosságai miatt ennek vajmi kevés jelentősége van. Bár a szereplők tulajdonságai némileg eltérnek, alapvetően mindenki gyors és mozgékony, abszolút nincsenek „tank” jellegű figurák. Mindehhez pedig egy párját ritkítóan egyszerű és könnyen tanulható irányítás párosul.
A Phantom Breaker: Omnia talán legérdekesebb része a harcrendszer, ami verekedős játékokhoz képest elképesztően egyszerű. Négygombos rendszerről beszélünk, adott az enyhe, a közepes és a kemény támadás, illetve negyedikként az SP gomb, ami a speciális mozdulatok előhozására szolgál. Ebben a játékban nem kell a d-paddal körözni, vagy hosszú kombinációkat betanulni, egyszerűen csak valamelyik irány, plusz az SP gomb lenyomásával lehet benyomni a speckókat. Háromféle harcstílus (Quick, Omnia, Hard) választható, melyek több ponton eltérnek, de az alapok nem változnak. Az Omnia egy rendkívül könnyen kezelhető, tulajdonképpen „gombnyomogatós” verekedős játék, amihez nincs szükség komoly technikai tudásra. Igen ám, csakhogy ennek sajnos árnyoldalai is vannak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
