Egy új remény

2005 előtt nem sokat gondolhattunk a LEGO témájú videójátékokról. A legendás építőkockákat virtuális formába ültetni értelmetlen vállalkozásnak tűnhetett, hiszen amitől a valódi játék népszerű, azt szinte lehetetlen digitális, interaktív formában is vonzóvá tenni – gondoltuk sokan. Ám ekkor a brit Traveller’s Tales protontorpedóként robbant a köztudatba a LEGO Star Wars első kiadásával, amely az előzmény-filmtrilógiát dolgozta fel fergeteges humorral, látványos grafikával, logikai kalandjáték formában. Innen aztán nem volt megállás: a többi Csillagok Háborúja film mellett sok más ikonikus trilógiát és filmszériát viszontláthattunk LEGO-ba öntve, néhol érdekes, de többnyire minimális változtatásokkal. A recept a mai napig működik, a legújabb kiadás, a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga mégis megpróbálja azonban új szintre emelni a koncepciót. Vajon sikerült-e új életet lehelni a formulába, vagy csupán tartalomban kapunk többet az eddigieknél?

A produkció sokáig készült, ami ennyire impozáns alapfelállás mellett nem csoda: a The Skywalker Saga az Égjáró család összes, fősodorbeli kalandját tartalmazza. Kilenc Star Wars filmet, a Baljós Árnyaktól a Skywalker Koráig. A történetes mód minden epizódban öt pályát tartalmaz, az ezeket összekötő helyszínek, sőt a bolygók körüli űr is szabadon bejárható. A játék fejlesztése során folyamatosan nőttek az ambíciók, a végeredmény pedig egy valóban monumentális alkotás. Mind a kilenc film összes helyszíne kidolgozásra került, ha nem is hagyományos „nyílt világként”, de viszonylag nagy területekként, melyek tele vannak titkokkal, összeszedhető kockákkal, sőt mellékküldetésekkel és egyéb kihívásokkal. Ez egészen döbbenetes, összesen 23 bolygót jelent, többségükön több helyszínnel. Tényleg minden itt van, a Naboo-tól a Tatooine-ig, Kaminótól a Hoth-ig. A helyszínek mellett természetesen a szereplők sem maradtak ki, összesen több száz megnyitható, megszerezhető karakter van a játékban, plusz űrhajók az összes filmből, melyeket logikai feladványokkal, vagy a megszokott módon, mini kitek összegyűjtésével nyithatunk meg.

Jogos a kérdés, hogy ennyi tartalmat hogyan lehet formába önteni, a fejlesztők erre egyszerű és frappáns választ adtak. A játék elején egy epizódválasztó képernyő jelenik meg, itt eldönthetjük, melyik trilógiába szeretnénk fejest ugrani. Az első, a negyedik és a hetedik rész választható kiindulópontnak, a három trilógia többi epizódja lineárisan nyitható meg. A már nyitott felvonások között bármikor válthatunk, később pedig megnyílik a Galaxy Free Play mód, ahol küldetések nélkül, szabadon barangolhatunk a már megnyitott bolygókon és helyszíneken, bármelyik szereplővel, titkok után kutatva. Maguk a történetek sem teljesen lineárisak, hiszen a sztorimissziók közötti nyitott részeken nyugodtan lehet csámborogni, az aktuális karakterek között viszont nem fogunk tudni szabadon váltani, így sok extrát ekkor még nem lehet összeszedni. Érdemes egyébként gyűjteni a játék legnagyobb kincsét jelentő kiberkockákat, ezekért ugyanis karakterfejlesztéseket nyithatunk meg (gyorsabb sprint és építkezés, több életerő, nagyobb sebzés, plusz a kasztokra vonatkozó képességek fejlesztései). Szerepjátéknak túlzás lenne nevezni, de így legalább több értelme van gyűjteni ezeket a kockákat a puszta számokon felül.

A tartalom mellett a fejlesztők a játékmenetet is igyekeztek egy szinttel feljebb tornászni. A hihetetlen mennyiségű titokhoz változatos logikai feladványokat alkottak, a szereplők összesen 9 kasztba lettek rendezve, természetesen egyedi képességekkel. Ehhez is tartoznak külön mechanikák (zárfeltöréses minijátékok, például). De vannak menekülések, űrcsaták, sőt RTS-re hajazó nagyszabású háborús momentumok is. Ha mindez első hallásra túl soknak hangzik, akkor jó, mert az is. A Baljós Árnyakba belekezdve minden helyszínen és pályán új mechanikák vártak, én pedig csak a fejemet kapkodtam, hogy most akkor kivel, mit, hogyan kellene csinálnom. Bár elérhetőek magyarázó szövegek, ezek nem mindig egyértelműek, sőt bizonyos kasztokhoz csak később nyílnak meg, így nekem sok óra után is vannak olyan objektumok, amikkel fogalmam sincs, mit kellene csinálni. A rengetegféle játékmechanikát persze igyekeztek a célközönségre (gyerekek) szabni, úgyhogy többnyire minden egyszerű, mint a bot, de ettől még fárasztó, sőt zavaró tud lenni, mikor pályáról pályára új irányítási formákkal és mechanikákkal kell ismerkedni. Mindezt nem is sikerült tökéletesen kidolgozni – az akciók többsége teljesen súlytalan, a tűzharcok, a fénykard-párbajok esetlenek, a platformer részek pedig kimondottan gyengék. A fejlesztők a mai napig nem tudták megoldani a LEGO-játékok legnagyobb rákfenéjét, hogy a figurák úgy viselkednek, mintha a terep felett lebegnének, ezért az ügyességi részeket inkább ikonokkal pakolták tele. Nem mi ugrunk, csak megvárjuk, amíg megjelenik az adott gomb ikonja, hogy karakterünk mesterségesen ráugorjon a következő platformra. Ez egyébként sajnos az egész játékot átjárja. Leginkább csak azt kell figyelni, hol jelenik meg egy nagyméretű ikon, ahol meg kell nyomni valamit. A kezelés továbbra sem elég „közvetlen”, mert a fizika, az ütközésérzékelés semmit sem fejlődött az elmúlt tizenhét évben.

A játékmenet magja nem sokat változott tehát, még úgy sem, hogy az alkotók egy másik komoly változást is eszközöltek: a kamerát levitték a szereplők válla fölé, így a felülnézetes, madártávlatos epizódok után most egy valóban 3D-s kalandjátékot kapunk. A kamera szinte mindenhol szabadon forgatható, és a harcok is TPS-ként funkcionálnak, a maguk egyszerű módján. Az új nézőpont sajnos nem párosult felfrissített játékmenettel, így a Skywalker Saga néha ugyanolyan ügyetlen és suta tud lenni, mint elődei. Ennek persze megvannak a maga előnyei is: aki játszott már korábban LEGO-címmel, itt is azonnal otthon fogja érezni magát, a fiataloknak pedig ideális a hatalmas ikonokból álló, mindent villogva mutató kezelőfelület. Az is kiemelendő, hogy a játék nagyon sok kisegítő lehetőséget kínál. A betűméretektől kezdve különböző könnyítésekig (célzássegítés, életerő visszatöltés stb) minden testre szabható, így a legfiatalabbak is felhőtlenül eljátszhatnak vele.

Az Erő két oldala

A teszt során gyakran éreztem úgy, hogy a Skywalker Saga gigantikus ambíciója egy kicsit túl soknak bizonyult a fejlesztők számára. Hiába a nagy odaadással készült helyszínek, a parádés átvezetők, a szinte következő generációs látvány (ezekre még visszatérek), a csomag egészébe – legalábbis a megjelenés előtti verziójába – több csiszolatlanság is becsúszott. Kezdésnek ott a kezelőfelület, ami láthatóan nehezen birkózik meg az őrületes tartalom rendszerbe szervezésével. A játék közben megnyitható menü, a „Holoprojektor” csak a kép egy részét foglalja el, ebbe a kis ablakba zsúfoltak mindent, a fejlesztésektől a küldetéseken át a pályaválasztásig és a magyarázó szövegekig. Kimondottan körülményes a használata – szerintem sokkal jobb lett volna egy teljes képernyős, nagyobb, áttekinthetőbb menü, mert jelen formájában nagyon könnyű elveszni a lenyitható és táblázatos menük tengerében.

Aztán ott vannak az apró bosszúságok. Már a címképernyőre is sokáig tart eljutni, mert a fejlesztők úgy érezték, hogy minden alkalommal egy hosszú animációt nézzünk végig Rey-ről, a kamera pedig csak lassan találja meg a végső pozícióját, ahonnan végre tovább tudunk lépni. A töltési idők nem hosszúak, de sok van belőlük, és sajnos programhibák is felütötték a fejüket. Az epizódválasztó képernyő az esetek egy részében szimplán nem jelenik meg (ilyenkor újra kell indítani a játékot), és sajnos egy játékot tönkretevő bugba is belefutottam, ahol a II. Rész cselekménye egész egyszerűen nem volt folytatható. Jelenleg nincs róla információ, hogy ezeket a hibákat a megjelenés napján javítják-e (reméljük, igen), a tesztfolyamat mindenesetre korántsem volt zökkenőmentes.

Mindez nem jelenti azt, hogy a játék rossz lenne (sőt), csupán a hosszú, és többször is megnyújtott fejlesztés ellenére érezni, hogy ez a koncepció egy kicsit túl nagy falat lett a csapat számára. Ennyi bírálat után már joggal húzhatja a száját a Tisztelt Olvasó, ezért szolgál örömömre a végére hagyni a pozitívumokat – mert amikor a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga igazán elemében van, akkor nem igazán van párja, a korábbi LEGO produkciók között sem. Az ideálisnál talán egyszerűbb játékmechanikák előnye, hogy a saga minden része könnyen tanulható, a kihívást nem a továbbhaladás, hanem a gyűjtögetnivalók jelentik, így mindenki maga döntheti el, mennyire ássa bele magát kilenc filmnyi kincsvadászatba. És ugyebár a Star Wars-ról beszélünk, amivel nem nagyon lehet mellélőni, a dizájnerek pedig maximumra csavarták a rajongók kiszolgálását, legyen szó az átvezetőkről, vagy a helyszínek kialakításáról.

Kezdődik minden a grafikával, amiről azért ejtsünk most már szót. A Skywalker Saga az újgenerációs konzoloknak köszönhetően végre túllépett az eddigi korlátain, borotvaéles képet és viszonylag stabil 60 fps képfrissítést kínál. A figurák kidolgozása – ahhoz képest, hogy műanyagról beszélünk – elképesztő, látszik rajtuk minden kis tökéletlenség és mikrokarc. Még olyan effektekre is figyeltek, hogy homokban összekoszolódnak, vagy épp vizesek, havasak lesznek. Ennél is fontosabb viszont a helyszínek kialakítása. Sosem gondoltam volna, hogy majd pont egy LEGO-játékon fogok ámuldozni, de amit a fejlesztők itt létrehoztak, az kizárólag kalaplengetést érdemel. Körbejárni Theed városát, Coruscant különböző kerületeit, a Jedi templomot, a Hoth jégmezőit, megdöbbentően autentikus élmény. Nemcsak kinézetre, hanem elrendezésre is. Bár a filmekben sosem tudtuk 3D-ben bebarangolni ezeket a helyeket, a játékban tényleg úgy érezni, hogy ezek így nézhetnek ki. Watto boltja, a kaminói laborok, a lázadók bázisai első pillantásra felismerhetőek. Elképesztő az a műgond, amivel a messzi-messzi galaxis minden sarkát kidolgozták, és ezekbe ezernél is több titkot és logikai feladványt is sikerült rejteni. Lehet, hogy a szereplők műanyagból vannak, de ennyire hihető Star Wars-univerzumot talán még egy játékban sem láthattunk.

Ezt a szintet hozzák az átvezetők is, amik a LEGO-Kaland animációs filmek stop-motion stílusát jelenítik meg, sikerrel. Itt még aprólékosabban ki van dolgozva minden, és hiába láttuk már ezeket az eseményeket kismilliószor, a sorozatra jellemző humor továbbra is működik. Választható a halandzsa-mód, amikor a szereplők nem beszélnek, hanem a régi játékokhoz hasonlóan csak hümmögnek, de a szinkron is profi, a szereplők hangjainak legtöbbje mintha csak a filmekből érkezett volna – a szinkronszínészek abszolút profi munkát végeznek. Kár, hogy az átvezetőket később nem lehet egyben visszanézni, simán moziba lehetne küldeni, parádés lett az egész.

Skywalker kora

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga legerősebb pontjai tehát a tartalom, a stílus és a hangulat. Egy-egy epizód, ha csak a történetre koncentrálunk, egy-másfél óra játékidőt jelent, de ennél nagyságrendekkel többet igényel a rejtett kockák, a szereplők, űrhajók összegyűjtése. A szabadon bejárható galaxisban ezen felül mellékes küldetések, kihívások, megnyitható játékmeneti módosítók is várnak, ennyi helyszínnel és tennivalóval ez egy olyan monumentális vállalkozás, amire talán még nem volt példa a LEGO játékok eddigi történetében.

A Traveller’s Tales csapata mindig is profi módon dolgozta fel a rendelkezésre álló alapanyagot, a Karib-tenger Kalózaitól a Jurassic Parkig, Harry Pottertől a Gyűrűk Uráig, de talán sosem brillíroztak annyira, mint a Star Wars filmek esetében. A műanyag játékfigurák ellenére is úgy érezni, hogy ott vagyunk egy élő, lélegző univerzumban, a filmekből jól ismert helyszínek és jelenetek köszönnek vissza fantasztikus pontossággal, mindez nyakon öntve azzal az ártatlan humorral, amelynek gegjei ennyi év után is rendszeresen mosolygásra késztetnek.

Tény, hogy a száraz játékmechanikákat tekintve nem sikerült szintet lépni – a karakterek irányítása, fizikája, a megszámlálhatatlan műfaj felvonultatása miatt a pillanatról pillanatra zajló akció csak ritkán izgalmas, a kezelés mindvégig elnagyolt, archaikus, funkcionális. És az is tény, hogy kiegyensúlyozatlansági problémák is akadnak – némelyik pálya és mellékküldetés például szükségtelenül hosszú, véget nem érő harcokkal –, de ennyi tartalmat talán nem is lehetett volna minden centiméterén tökéletesre szabni. A lényeg, a hamisítatlan LEGO- és Star Wars élmény, és az ezzel járó ártatlan szórakozás sok-sok órán át garantált.

Mindemellett pedig a Skywalker Saga egy definitív gyűjtemény, amelyben benne van a Csillagok Háborúja gerincét adó kilenc film egyben, és amely új kameranézetével és minden túlzás nélkül lenyűgöző látványvilágával végre új életet lehelt a sorozatba. Aki Star Wars vagy LEGO rajongó, aki valaha is szerette ezeket a játékokat, aki barátjával, testvérével, gyermekével szívesen játszik együtt, az tartozik magának azzal, hogy beszerzi ezt a produkciót. Távolról sem hibátlan, de amikor pörög a készítők listája, nem lehet nem mosolyogva hátradőlni – és nem indulni vissza további titkokért.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re érhető el 2022. április 5-től.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga legjobb vonásai:

• elképesztő mennyiségű tartalom;
• továbbra is parádés humor;
• lenyűgöző látványvilág és helyszíndizájn;
• egyszerű, bárki számára könnyen tanulható kezelés, kisegítő lehetőségek.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga leggyengébb pontjai:

• túl sok elnagyolt játékmechanika;
• némelyik sztoriküldetés szükségtelenül hosszú/önismétlő;
• kisebb-nagyobb programhibák;
• online kooperatív mód továbbra sincs.

dreampage