Nem minden szupi-szuper

Az öt évvel ezelőtti első rész sikerét látva soha nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb mozikba kerül a LEGO-Kaland folytatása is, amely idén év elején meg is érkezett. Ahogy az lenni szokott, a mindig tettre kész Traveller’s Tales is beszállt a buliba, és a végeláthatatlan LEGO játékok sorát folytatva el is hozták nekünk a nem túl fantáziadús című The LEGO Movie 2: Videogame produkciót. Sajnos az új játékkal eltöltött első néhány óra után nyilvánvalóvá válik, ami egyébként jó ideje beárnyékolja már ezeket a játékokat: ez sem több egy újabb kötelező körnél, nem mozdítja előre a sorozatot, sőt néhány lényeges ponton még hátrányára is változott.

A játék története többé-kevésbé a film eseményeit dolgozza fel. Az idegenek (a gyakorlatban Duplo játékok) megszállják Bricksburg városát, és Emmet legjobb barátait is elrabolják. Nincs más hátra, galaktikus körútra kell indulni, és meg kell menteni mindenkit. Töredelmesen bevallom, hogy a játék első egy-másfél órájában szinte fogalmam sem volt, mit miért csinálok, a LEGO Movie 2 ugyanis megpróbál „drámaian” belecsapni a dolgok közepébe, de teszi mindezt lehangoló eredménnyel. A történettel sem mi, sem a célcsoportnak számító gyerekek nem fognak törődni, mert az egész nagyon gyorsan átmegy egy rémesen egyszerű nyílt világú szaladgálásba, komolyabb motivációk nélkül.

Eleinte kerestem a rendszert, a jól megszokott LEGO pályákat az első világ káoszában, de aztán rá kellett jönnöm, hogy hiába. A játékmenet egyértelműen hátrányára változott. Búcsút mondhatunk a lineáris, ötletes, kézzel felépített szinteknek – ebben a játékban az összes helyszín kisebb „sandbox” térkép, jobbára unalmas tájakkal és faék egyszerűségű fő- és mellékküldetésekkel. Minden világban annyi a dolgunk, hogy megfelelő számú „mester kockát” összegyűjtsünk, hogy tovább tudjunk menni. A változatosságra nem lehet panasz: a film helyszínei mellett az első részből átemelt extra világok is megjelennek, összesen több, mint egy tucat LEGO világban szaladgálhatunk. A játékmenet viszont sajnos generikus és unalmas lett.

A LEGO Movie 2 Videogame elsősorban a gyűjtögetésre próbálja helyezni a hangsúlyt. Szerezhetünk extra tárgyakat, karaktereket (akiknek egyébként már nincs jelentősége, bárkivel bármit felépíthetünk, amihez rendelkezünk tervrajzzal) és más dolgokat. A nyílt világ egyik újítása a szabad építkezés: bármit felépíthetünk a terepen bárhol, de valódi újdonságot ez nem jelent – a továbbjutás szempontjából kritikus pontokon úgysem lehet eltéveszteni, mit akar tőlünk a játék. Minden más pedig ugyanolyan, vagy még rosszabb lett, mint megszoktuk: a karakterek irányítása továbbra is olyan, mintha a föld felett lebegnének, a „harcrendszer” viccnek is rossz, a kamerakezelés pedig talán még sosem volt ennyire pocsék. A kamera szinte soha nem normális szögben áll, folyamatosan korrigálni kell, hogy rendesen lássunk, a szűkebb helyeken pedig állandóan beszorul, össze-vissza forog, vagy az ég felé fordul, hogy véletlenül se tudjunk tájékozódni.

A fejlesztők tehát megpróbálták összegyúrni a hagyományos LEGO játékokat néhány, a LEGO Worlds-ből átemelt ötlettel, de jobban tették volna, ha nem így döntenek. Hiába kapunk sok játszóteret, ahol lehet szaladgálni és mindenféle feladatokat megoldani, az összes játékelem vagy annyira egyszerű, vagy annyira igénytelen, hogy ebben semmi élvezetet nem fogunk találni. Persze, gyerekeknek továbbra is remek választás, mert színes, változatos, vidám kis játék kihívás nélkül, de az elnagyolt irányítás, a botrányosan rossz platformer mechanikák és a szörnyű kamera helyett azért a fiatalok is találnak ma már sokkal jobb alternatívákat.

Technikailag sem beszélhetünk előrelépésről. Tény, a játék ránézésre egész szép, jól mutatnak a műanyag figurák és a kizárólag LEGO kockákból felépített tájak, de a szép bevilágításon és a meggyőzően csillogó műanyagokon kívül a LEGO Movie 2 Videogame semmi extrát nem kínál. Az erősebb konzolok támogatásáról lemondhatunk, alacsony felbontással és 30 fps-sel kell beérnünk platformtól függetlenül. Továbbra is hiányzik az online kooperatív mód, és csupán a helyi osztott képernyős lehetőség választható, mint mindig. Röviden: a játék semmi olyat nem kínál, ami akár csak egy bittel is előremozdítaná a sorozatot.

Nagyon nehéz persze kritikusnak lenni egy LEGO játékkal szemben, hiszen a sorozat erőssége épp a kiszámíthatóság. Aki szereti ezeket a címeket, a gyerekek, a gyerekes szülők, családok ezzel is tökéletesen fognak szórakozni. Nincs benne kihívás, lehet szaladgálni, ugrálni és gyűjtögetni, és jópofán néz ki. De játékként ez egy teljesen középszerű produkció, ami még a kreatív, egyedi pályákat is mellőzi, és generikus nyílt világokba kényszerít. Sokkal profibb LEGO játékok is vannak a piacon, amiket jobb szívvel lehet ajánlani. Ezzel legjobb, ha mindenki megvár egy komolyabb leárazást, vagy amíg bekerül valamelyik havidíjas előfizetés kínálatába.

Pro:

• többé-kevésbé visszaadja a mozifilm hangulatát;
• változatos helyszínek;
• sok tartalom és gyűjtögetnivaló.

Kontra:

• generikus, unalmas „nyílt világú” játékmenet;
• pontatlan irányítás és rossz kamerakezelés;
• technikailag nulla előrelépés;
• továbbra sincs online koop.

50

A The LEGO Movie 2: Videogame PC, PS4, Xbox One és Nintendo Switch platformokra érhető el

dreampage