Új hozzászólás Aktív témák

• #23010 alvaro senior tag

  Új Válasz 2013-07-09 03:23:27 #23010

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  alvaro

  senior tag

  Bohém Bikerek Bulija

  Nem túl hirtelen ötlet vezetett minket idén Észak-Csehországba, már tavaly kiszúrtam ezt a Scarver-találkozót (Scarver: a már nem gyártott BMW F650CS álneve), amit Bure (a szervező) lelkesen reklámozott az f650.com fórumában. Egy olyan buli mindig érdekes, amit olyan helyen tartanak, ahol még sose jártunk, így az idei alkalmat már igazán nem hagyhattuk ki, tavasz óta készültem rá. A tervezett útvonal magában foglalt pár hosszas látnivalót, így két napra szabtam szét a (tervek szerint) 600km körüli odajutást. Első nap kiderült, hogy erre erős szükség is volt, mert még az arra a napra rendelt cca. 350 (végül persze ez is több lett) kilométerrel is kihívás volt megbirkózni.

  Az indulás igazán jól sikerült: egy kísérlettel képes voltam lemeríteni az akkut, így aztán mindjárt az első kilométeren motortologatással kezdtünk, aztán a falu széléről vissza egy otthon hagyott pulóverért, majd egy rövid eltévedés, aminek során a hátsó ülésre pókozott sátor és hálózsákok az úton csattantak... szóval az előjelek nagyszerűek voltak Az időjárás pedig hűvös, szembeszeles. A tankokban anyag még volt bőven, de azért lőttem egy ilyen bólogató olajfúrós képet a 81-es mentén:

  

  Délre járt, mire a magyar oldalt magunk mögött hagytuk, eztán egy kis tekergés jött a csallóközi falvakon át. Feltűnően sok diófát ültettek errefele az utak mentén, szerintem kedves ötlet. Jól szórakoztunk továbba a "Horny Bar" nevű falun. Van neki magyar neve is, de jelen esetben a szlovák sokkal szórakoztatóbb

  A szlovák területre rendelt eltévedés után meglett a Vénasszony-hágó is:

  

  Járt hozzá útfelújítás és a tetőn vörös cirmos macska, de kilátás nem igazán... a tanulság: a Bakony jobb, mint a Kis-Kárpátok A túloldalon némi élelmiszer beszerzése Malackán, ami város kizárólag a neve miatt került az útvonalba... tényleg, ilyet nem lehet kihagyni. Aztán, ahogy sikerült kikeveredni a városból, úgy mentünk északnak, pár kilométer a D2-esen (a cseh és szlovák autópályák motorral ingyenesek!), aztán a változatosság kedvéért egy extra hurok Kútyon, annak ellenére, hogy Street View-val jóelőre alaposan megnéztem De hamarosan akkor is átértünk a csehekhez...

  Egy kicsit változott a növényzet. Na nem sokat, de a Kárpátokon túl mindenfele sok sikeres fenyőerdővel találkoztunk. Bure ajánlására bejártuk Mikulov környékét (tankolással Lednicében), voltak helyes dombok várromokkal a tetejükön, meg tó, amit gát szelt ketté, a tetején úttal: na itt mentünk át mi is.

  

  

  

  

  

  

  A tekergés után ismét ugrás, ezúttal Brnot kerültük 2*2 sávon. Döcögős beton a burkolat arrafele, finoman, ütemesen ugrál a motor rajta... a pályázás után megint kis falvak, kezdett problémás lenni eligazodni a kacifántos cseh nevek közt. Próbáltam megjegyezni, mi merre található, és nekünk merre kéne menni az egyre vacakabb mellékutakon - aztán a célok neveit a következő két útjelző tábla rendre kiverte a fejemből. Tehetetlennek éreztem magam, örültem, hogy közeleg a kinézett kemping, erősen esteledett, az erdőben már elég hideg volt ilyentájt.

  Vicces volt megbeszélni a portás bácsival az árazást, angol, német nem sokat segített, rajzoltunk és kevertünk egy kis oroszt is a mondandónkba. De a lényeg a lényeg: megvolt a sátorhely, és egy kis megkötéssel még meleg víz is.

  Az első nap tehát gyakorlatilag az odajutásról szólt, le is vontuk a tanulságot: mindegy mikor indulunk és mennyit megyünk, estére fogunk odaérni. Ezek valahogy fix pontok az időben...

  A második nap a látnivalókról szólt. Egy köpésre voltunk a Macocha szakadékától, amit kiejteni nem tudtunk (aztán a kocsmában a csehek megmondták a megoldást: macoka ), de szépséges karsztvidéken fekszik, festői völgyön gurultunk át, aztán lenéztünk a szakadékba. Itt jött a csalódás: a(z 1.6x) 18mm-es optika képtelen volt magába foglalni a látványt. Képet majd az aljáról, a barlang egyik kijárata közeléből sikerült lőni róla. A bejárathoz egy 2km-es gyalogszerpentinen lehetett lejutni (vagy lanovkával, de mi inkább lemásztunk), a völgy aljában kis út és hűvös erdő:

  

  A bejáratnál pedig figyelmeztetés: gonosz zombik, ne tördeljétek a cseppköveket!

  

  A barlangot érdemes volt megnézni, azt hiszem a képek magukért beszélnek:

  

  

  

  

  

  

  

  Végül kijutottunk a mélység aljában, ahonnan végre sikerült valamennyire bekeretezni a látványt...

  

  A jegyünkért csónakázás is járt a földalatti folyón, újabb szakaszok és látnivalók fele:

  

  

  

  

  

  

  Innen eredetileg egészen kis utakon akartunk a következő célpontunkhoz eljutni, de erről a tájékozódás nehézségeit látva inkább letettem. a 150-es és a 19-es utakon irányultunk Kutná Hora fele. Ezek az utak szerencsére hepehupás karsztvidéken tekeregtek, a minőségük is jó volt, nincs rájuk panaszom. Ez a kép pedig legyen találós kérdés, mert fogalmam sincs, konkrétan hol találtuk a sárkányt (mindenesetre a 19-es mentén volt):

  

  Havlíčkúv Brod belvárosában dugó, és innen kikeveredve se tudtunk nagyon örülni, mert az északnak tartó 38-as viszont rém unalmas darab, hosszú egyenes vagy majdnem egyenes szakaszok, modern elkerülők, a hegyek fajó hiánya - ezt úgy kellett legyűrni, hogy elérjük Kutná Hora nagy múltú városát és benne a híres csontkápolnát. A közeli temető lakóit hantolták ki a középkorban, és helyezték el az épületben, mementóként a látogatóknak.

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  Valahol Nymburk előtt álltunk meg valami ehetőt vételezni, itt láttuk meg a tovahúzó motorosokat - több F650CS is volt köztük, így elég biztos voltam benne, hogy ugyanoda tartanak, ahova mi. Egy kútnál be is értük őket, épp indultak tova, így követtük őket - egész addig, amíg önfejűségemnek köszönhetően egy helyen másfele nem kanyarodtam. Az irány éppenséggel megfelelt, de jobban jártunk volna, a velük megyünk: nem keveregtem volna összevissza a kiutat keresve Mladá Boleslav belvárosában... sebaj, hazafele már meglett az elkerülő...

  Mladá Boleslav után szerencsére barátságosabb lett a táj, és innen már a cél se volt messze. Erdők, dombok, dombtetőn tetőn romok: jóval szórakoztatóbb szakasz volt ez, mint az előző. A végén pedig örömteli megérkezés, sátorállítás, evés-ivás a cseh kollegákkal. Tucatnyi motor gyűlt már össze a kocsmánál, a gazdáik pedig az asztaloknál. Jó kis hely ez a Dřevenka (így hívták ugyanis a motoros kocsmát). Az angollal ugyan csehül állnak, de annyit azért csak tudtak, hogy rendelni meg fizetni tudjunk, ha meg bármi bonyolultabbat akartunk, bizton számíthattunk Bure segítségére. Tele voltak viszont jóízű disznóságokkal meg jó sörökkel, és mindezt kifejezetten olcsón mérték: ketten kétfélét ettünk, rá két-két sört, és a végén holmi 2200 forintnyi koronát kellett leszurkolni érte. Azon se problémáztak, hogy a résztvevők a házi slivovicájukat kínálták körbe, meg a fene tudja, mit még

  Másnap kis séta a környéken (az élelmiszerbolt bezárt az orrunk előtt, sebaj), csoport- és egyéb képek lövöldözése, majd másnaposság ellen egy kis fürdés a helyi tavacskában. Szép kis tó volt, szó se róla, de a kánikulának Csehországban is vége volt már, így iszonyat hideg is Volt egy-két elszánt arc, akik tényleg úsztak benne egy adagot, én csak térdig vállaltam a mártózást, a többség pedig még visszafogottabb volt... sebaj, azért csak készen álltunk a környék motoros megtekintésére is.

  

  Színskála:

  

  Maga a Tó:

  

  Egyéb látogatók, folyt az élet a Dřevenka körül (a nagy doboz hátul kutyát szállított):

  

  Csoportképek, 18 Scarver gyűlt össze a fotókhoz - hogy egy hova tűnt, meg ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs

  

  

  A délutánt a környék körbemotorozására fordítottuk, falvakon keresztül, kis utakon, néha szó szerint: volt, ahol csak egy sávot aszfaltoztak, és voltak elég gyér minőségűek is, már kezdtem magam otthon érezni... az első megálló a sloup-i vár volt. Homokkő sziklába vájták a helységeit, aztán építkeztek is a tetején. Jólesően lehet pihentetni a szemet odafentről.

  

  

  

  Valaki más is ezt tehette, emlékét szobor őrzi:

  

  

  A következő megálló pedig egy másik motoros kocsma:

  

  Ezt a várhoz hasonlóan a sziklába vájták (feltehetőleg eredetileg valami más funkcióval), és nem sajnálták a vésőket (meg a munkásokat), van bent hely bőven. Olyannyira, hogy akinek kedve szottyan egy barlangban motorozni, megteheti, és kerülhetheti odabent a kőpilléreket.

  

  Idefele történt egy kis baleset egy csomó kavicson, így Ciliegia fél lábtartóját "sínbe kellett tenni". Visszaérve (előtte tankolás a szomszéd faluban) a találékony cseh kollegák igen szép fadarabbal hackelték meg a törött lábtartócsavart, én azóta se bírtam olyan szépen és jól utánuk csinálni... A rögtönzött szerelőbrigáddal a hátam mögött felbátorodtam a gyanús kuplung ellenőrzésére is, és bizony jól tettem: a próbálgatás során az ideiglenes bowden simán megadta magát. Ha ezt hazaúton teszi, rosszabbul jártunk volna. Remélem, nem könyvelték el, hogy a Hyosunggal csak a baj van, mert tévednének... mindenesetre ezt is sikerült megoperálni. Közben pedig hallottam, hogy jól szórakoztak a számukra is ismerős "kurva" szó magyar nyelvű használatán

  Erre inni kellett, de itt már rövidre fogtuk a toroköntözés tevékenységét, vasárnap korán indultunk, egy napot szántunk csak a hazaútra. Sok főút és pálya után (de azért Pavlov környékén még eltekeregve egy-két órát, és eltankolva a maradék korona jó részét) magyar földre érve már megengedhettük magunknak azt a lazaságot, hogy a Mosonmagyaróvár-Győr távot kis falvakon át abszolváljuk, sőt, a cseszneki szerpentin is belefért a végére.

  A végére még egy marék statisztika:

  2.99 vs 2.69l/100km: egész máshol jártunk az indulás előtt... odafele pedig sok szembeszél volt.
  2.86 vs 2.74l/100km: odaút csehországi része és a kocsma körüli karika, innentől ugyanaz az útvonal a két motorral
  2.76 vs 2.68l/100km: karika a kocsma körül, hazaút cseh szakasza, jó kis hátszéllel
  2.66 vs 2.64l/100km: hazaút szlovák és magyar része, már másik út (kétszer ) Cseszneken át Veszprémbe

  Az összevethető tankoknál az eredmény mindig ugyanaz: kis különbséggel kikaptam... a GV250 áttételhosszabítása, úgy tűnik, használt a tartós 90-es szakaszokon.

  Az út hosszát pedig próbáltam kibugászni, de végül inkább a kilométerszámlálókat használom, úgy eltértünk mindentől, amit guglizni tudok. Tehát az odaút első napja a 400km-t közelítette, a második a 300-at, a hazaút pedig a 600-at. A szombati kis kör valahol 80 körül állhatott meg.

  A Dřevenkában Svyjani és a Bernard söröket fogyasztottunk

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák