Új hozzászólás Aktív témák

• #150634 Zó aktív tag Crus #150633

  Új Válasz 2025-01-16 22:18:42 #150634

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Zó

  aktív tag

  válasz Crus #150633 üzenetére

  Én csak azt mondom, hogy ez nagyon helyzet- és egyénfüggő. Nekem marhára nem volt időm gyerekként orrba-szájba videojátékozni. Szerettem, kellett csinálni mást, meg nem is engedte minden szülő (voltak otthon gyakran). A szünetekben azért mindig voltak nyaralások is, 15 éves koromban már felnőttek nélkül leléphettünk egy hétre, igaz, Tetrist vittünk.

  Nekem a nyarakat kivéve nem volt több időm játszani, mint most (itthonról dolgozom), inkább csak nem engedélyezek mostanában annyit magamnak, mert tudatosabban kezelem a sportot és egyéb más tevékenységeket (sokat olvasok, utazok, emberek közé járok, továbbképzem magam - mind űzhetők gyerekként is, és a kortársaim egy része így is tett). Ahogy azt is, hogy kell tisztességesen aludni, egy órával lefekvés előtt nem nézni kijelzőt stb. De ez utóbbi egy gyerekre is áll: a lefekvés közelgő idejének is limitálnia kellene az időt. Szóval igen, a szabadidő egy dolog, de nem mindenki grebber, hogy azt 100%-ban játékra fordítsa.

  És igen, rengeteg felnőttet ismerek, akinek jut tengernyi ideje játszani, sőt a 90-es években is voltak ilyen felnőtt ismerőseim. Nem mondom, hogy ez az általános, de a hagyományos munkaszervezés fellazulásával (eltérő munkarend, részmunkaidő, home office, projektekben dolgozás, delegálás, kétkezi munkák háttérbe szorulása stb.), a háztáji gazdálkodás marginalizálódásával (egyre kevesebbeknek van, vagy tesznek bele időt a gyerekkoromban látottakhoz képest), a gyermekvállalás háttérbe szorulásával (egyre többen eleve nem állapodnak meg, népbetegséggé váltak a társkeresési problémák, romlik a termékenység, nem az az elsődleges cél stb.) és a társadalmi elfogadottság változásai (ma már elfogadott, hogy apának vagy anyának van igénye játszania, nem a gyerek kiszolgálása az életcélja) átírnak ma már sok mindent. Lehet, hogy nálatok ez kevésbé érződik, de én a szüleink és a mi generációnk között óriási különbséget látok.

  Eközben a kishúgomnak (ő már utánunk következő generáció a korkülönbség miatt) már annyi órája volt, hogy vacsoráig kellett vele tanulni, kb. utána lett volna szabadideje. (Nekem más volt, mindig órák közötti szünetekben tanultam vagy intéztem a leckét, így hekkeltem meg az időt, nyolcosztályos gimnázium után már délután 1-2-kor szabad voltam. De így sem voltam időmilliomos.)

  Egyetlen megoldás van: 240 órás napokra van szükségünk, minden más tüneti kezelés.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák