Hogwarts Legacy teszt

Hatévnyi fejlesztést és titkolózást követően megnyitotta kapuit a Roxfort varázslóiskola. Oly sok félresikerült próbálkozást követően vajon milyen lett a XIX. századi feldolgozás?

Accio!

Ki gondolta volna, hogy a Hogwarts varázslóiskola környékén orvvadászok, képességeiket áruba bocsátó aljas varázslók, illetve Sötét Mágiát használó goblinok egyre jobban szervezett seregei terrorizálják a helyieket és a nebulókat? Ki gondolta volna, hogy a baglyok tornyának tetején egy lefejezett tolvaj tengeti örökké tartó mindennapjait? Ki gondolta volna, hogy egy mágustanonc az órái helyett szervezett alvilági sárkányviadalokat, magas hegyek ormán álló csillagvizsgálókat és tavak mélyén levő, halálos csapdákkal teli kriptákat fog majd felkeresni? De komolyan, ki gondolta volna, hogy 2023-ban Harry Potter világát megannyi gyorsan összecsapott fércmunka után ennyire igényesen dolgozzák majd fel?

Mivel a játék pontos működését oly sokáig gondosan titkolta a fejlesztő Avalanche (az amerikai Avalanche Software, és nem a Just Cause-okról és a Mad Maxről ismert svéd Avalanche Studios), mindenképpen érdemes röviden behatárolni a Hogwarts Legacy műfaját. Egy kizárólag egyedül játszható, nyílt világú akció-szerepjátékról van tehát szó, amely az 1890-es évekbe vezeti a játékost, sok-sok esztendővel Potterék, vagy akár a Fantastic Beasts-filmek időszaka elé. Nem csak az egész varázslóiskola járható be a legmagasabb tornyától a legmélyebb rejtett folyosókig, és nem csak a könyvekben is sokszor meglátogatott kisebb városkák kereshetők fel, de dél felé hatalmas hegyek és mély völgykatlanok, jéghideg tengerszemek és omladozó kastélymaradványok, tengerparti barlangok és veszélyekkel teli sötét erdők várják a kalandorkedvű tanulót. (És egy másik, más jellegű előrebocsátandó tény: én teljesen kimaradtam a Potter-mániából, így a magyar fordításokkal, illetve mélyebb ismereteket igénylő megfigyelésekkel nem tudok szolgálni.)


[+]

Karakterünk egy ötödéves mágustanonc, akit merőben szokatlan módon előzetes képzés nélkül vesznek fel Hogwartsba – tehetségét óriásinak mondja a rá felfigyelő Fig professzor, de mivel hősünk nem ismeri még a legalapvetőbb varázslatokat sem, kemény tanulmányi év vár rá, ígéri a játék. Ez be is igazolódik, igaz, nem úgy, ahogy talán várnánk: fiatal hősünk repülő hintaját valahol Skócia felett javarészt felzabálja egy sárkány, mi pedig a professzorral együtt egy különleges, rejtett mágustorony mellett landolunk. Itt több fontos dolog is kiderül: egyfelől karakterünk azon kiválasztottak közé tartozik, akik látják, sőt, irányítják is az Ősmágiát – másrészt pedig erről egy Ranrok nevű kegyetlen goblinmágus is tudomást szerez, ő pedig mindent és bármit megtenne azért, hogy kifacsarhassa belőlünk e tudást.


[+]

Ez a Ranrok nevű kisnövésű boszorkánymester, az őt követő „lojalista” goblinsereg, no meg emberi szövetségeseik és szolgáik jelentik majd a fő kihívást a történet során. Szerencsére a mi oldalunkon is vannak néhányan: noha eleinte csak Fig professzor hisz nekünk, a megfelelő erőfeszítéseket követően néhány iskolai cimboránk, valamint az Ősmágiát korábban már megismert egykori Hogwarts-tanárok is az általunk elnevezhető hős mellé állnak – előbbiek a kalandokban és az információszerzésben segítenek, utóbbiak pedig négy oktató jellegű, ám mégis igen veszélyes próba kiállását sürgetik.


[+]

A kipróbálás előtt nagyon érdekelt, hogy a Hogwarts Legacy miként kezeli majd az iskolai életet – a gyakorlást, a vizsgákat, az órarendet. Az utóbbi hónapokat elég tömény Persona-lázban töltöttem, így az is érdekelt, hogy a tanulmányokon kívüli időt miként modellezi majd a játék; a baráti kapcsolatokat, a szórakozást, a szüneteket, esetleg a romantikát vagy az iskolai élet negatív oldalát. Nos, jobbára sehogy: a játékban ugyan múlik az idő, mozognak az égitestek, besötétedik, majd kivilágosodik, ám ennek az égegyadta világon semmi hatása nincs a játékmenetre. Nem kell aludni, nincs napirend, éjszaka is oda megyünk, ahová akarunk – teljesen úgy, mint mondjuk egy Assassin’s Creedben. Ha egy küldetést pont éjfélre, reggelre, vagy mondjuk naplementére álmodott meg a designer, hát akkor ott helyben egy gombnyomással addig várunk (akár a tanterem vagy erdő közepén), amíg kell. A sztori nem ágazik el, a játék írói határozták meg, hogy kikkel fogunk barátkozni, hogy mikor szerzünk repülő hátast, és hogy milyen sorrendben kapjuk meg a varázslatokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Hogwarts Legacy - Befutottak az első tesztek

    Kevesebb mint egy nap múlva már játszható lesz a Deluxe kiadás.

  • Wanted: Dead teszt

    Hol vannak azok a szép idők, amikor bárki össze tudott kalapálni egy akciójátékot PS2-re? A Wanted: Dead készítői most ezt a hozzáállást hozták vissza, igaz, már PS5-re (és PC-re meg Xboxra).

  • Deliver Us Mars teszt

    A Hold után most a Marsra utazunk mások hibáit kijavítandó – de az továbbra is igaz, hogy az asztronauták élete nem csak játék és mese!

  • Lil Gator Game teszt

    Miért játszunk: egy remek történetet akarunk élvezni? Kihívásokat akarunk leküzdeni, esetleg másokkal szeretnénk megmérkőzni? Az apró (alli)gátor kalandja ezek helyett fel akar vidítani.

Előzmények