A Holdra építkezve
A cikk spoileres az előző résszel, a Deliver Us the Moonnal kapcsolatban.
Hirdetés
Ha már a Földet sikerült kinyuvasztani, akkor az emberiség túléléséhez muszáj másutt megoldásokat keresni. A Deliver Us the Moon négy évvel ezelőtt ezzel a felütéssel indult, azt a bizonyos megoldást pedig természetesen a Holdon találta meg. No nem (csak) az odatelepülésről szólt a történet, hanem az ott kitermelt hatalmas mennyiségű hélium-3-ról, ami egycsapásra megoldhatta volna bolygónk energiaproblémáit. Igazán kár tehát, hogy a holdi kolóniák egyszercsak elhallgattak, és azzal együtt a hélium-3-at az anyabolygó felé sugárzó MPT berendezés is elapadt. Egy, csak egy asztronauta volt még a Földön, akit fel lehetett küldeni, hogy nézzen körül a holdbázisokon, és ha lehet, hozza rendbe a Föld utolsó esélyét jelentő berendezést.
Ahhoz, hogy megértsük, miről és kikről is szól pontosan a Deliver Us Mars, nem árt tisztában lenni az első rész eseményeivel – a Holdon történtek ismerete nélkül ugyanis a folytatás érzelmi töltetéből nem sokat fogunk átérezni. A Holdon játszódó elődben az derült ki, hogy az ott dolgozó mérnökök végül úgy döntöttek, hogy a Föld menthetetlen, és így kár arra pazarolni az áramot – hogy az emberiség jövőjét sokkal jobban szolgálná, ha inkább a Mars kolonizálására és terraformálására alkalmas űrhajók építésére fordítanák szinte végtelen erőforrásaikat. Bár néhányan próbálták megakadályozni a Földön maradt milliárdokkal szemben finoman szólva is kegyetlen tervet, a távozni akarók egy mérnök, egy bizonyos Isaac Johanson vezetésével átvitték akaratukat mindenkin, és Isaac végül elkötötte az utolsó űrbárkát is.
[+]
A Deliver Us Mars tíz évvel ezt követően játszódik: az MPT-t végül épphogy rendbehozó Rolf Robertsson önfeláldozó tettének köszönhetően az emberiség kapott még néhány évet, a World Space Agency pedig ezalatt nagy nehezen össze tudott tákolni még egy űrhajót. Bár több potenciális terv létezik a Zephyr felhasználására, amikor az űrügynökség rádiói rövid üzenettöredéket fognak be a Mars mellett dekkoló áruló Isaac-tól, hamar eldől, hogy az egykori Holdtanács után erednek. A cél: a renegát vezetők elfogása, és még inkább a minden bizonnyal nyersanyaggal és technológiával teli űrhajók visszavontatása a Földre.
[+]
Ami igazán összekuszálja a szálakat, az a legénység összetétele – a 2068-ban játszódó Deliver Us Mars lepusztult világában úgy áll össze a négyfős csapat, hogy abból (talán Ryan kivételével) ma mindenkit azonnal eltiltana az első pszichiáter a részvételtől. A tagok között van például az a Sarah Baker, akivel Isaac oly piszkosul elbánt az első rész flashback-jeleneteiben, és akit végül az áruló súlyos sérülésekkel, de legalább lefagyasztva hagyott utolsó élő emberként a Holdon. De a legénység tagjai közt van Isaac két lánya is: a vele pocsék kapcsolatot ápoló idősebb Claire, illetve az apját még ma is idealizáló Kathy. Utóbbit csak néhány hangfelvétel említette meg az előző részben, de már azokból is úgy tűnt, hogy ő volt a mérnök szeme fénye, a csak Holdmacinak becézett aranyos lányka, aki csak úgy csüggött apuci minden szaván.
[+]
A keresett Isaac Johansonhoz tehát mindenkit erős érzelmi szálak fűznek: Sarah-t bosszúvágy és harag fűti, Claire megannyi csalódást követően (és szörnyű bűntudat terhe alatt nyögve) apja hibáit szeretné valahogy rendbehozni, Kathy pedig – bár kérdése temérdek lenne – reménykedve várja, hogy édesapja megölelje, és azt mondja neki, hogy minden vád csak tévedés csupán, és igazából ő semmilyen hibát nem követett el. Ezek az érzelmek kellemesen megalapozzák az űrmisszió indulásának megannyi vitáját, vagdalkozását, és dühödt sértődését, de később már inkább hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban: mindenki újra és újra ugyanúgy cselekedett, nyilvánvaló bizonyítékok hatására sem változtatott véleményén, és ezért, amikor a játék vége felé hirtelen megváltoztak az álláspontok, az nem tűnt kiérdemeltnek. Szintén zavaró volt kicsit, hogy hiába irányítjuk végig Kathyt, őt magát a misszió során nem ismerjük meg – még a gyerekkorba visszarepítő flashback-jelenetek sem róla, hanem inkább családjáról szólnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
