Pentiment teszt

Egy középkori detektívtörténet, és annak váratlan következményei adják az Obsidian új történetközpontú játékának a kiindulópontját.

CSI: Tassing

Német-római Császárság, a bajor Alpokban megbúvó Tassing városa, valamikor 1518 folyamán. Andreas Maler, a mestermunkáján a közeli bencés kolostor szkriptóriumában dolgozó világi festő meglehetősen egyhangú életet él, teljesen mást, mint amit jóval harsányabb egyetemi évei alatt megtapasztalt. Amikor az is nagy hír, hogy a Bauerek juhai elszabadultak, a melák Ottó pedig a Gertner-lánynak csapja a szelet, érthető módon minden felbolydul, amikor a látogató dúsgazdag bárót holtan találják a kolostor káptalantermében. Ez még annál is nagyobb ügy, mint aminek elsőre tűnhet: nem elég, hogy a perjel Piero barátot, az ősöreg, menni is alig képes kódexmásoló mentorunkat vádolja meg azonnal a bűntett elkövetésével, de az áldozat magas rangja nyomán további balhék is várhatók. A megyés püspök azonnal a Kiersau kolostorba rendeli archidiakónusát, hogy az nyomozzon, ítélkezzen és büntessen, alig két napunk marad tehát arra, hogy kiderítsük, ki is ölte meg báró Lorenz Rothvogelt.

A fenti bekezdés, a játék felütése szerintem tökéletesen alkalmas arra, hogy eldöntsük, vajon nekünk tetszeni fog-e a Pentiment. Akció, és jobbára minijátékok, QTE-k és más hagyományos „aktív” játékelemek nélküli kaland ez, amelyben elsősorban párbeszédek, illetve az ezekbe csomagolt döntések során tudunk kihatni az eseményekre. Andreas távolról jött, tiszteletben álló látogatóként kiemelt helyzetben van: szabadon közlekedhet a kolostor, a város és a környező földek között, és a legtöbben egész könnyen meg is nyílnak a fiatal, világlátott legény előtt. Időnk viszont közel sem végtelen: az eltérő napszakok egyben eltérő viszonyokat, új és új lehetőségeket is jelentenek – és mint minden igazán feszült nyomozós játékban, úgy itt sem lehet minden egyes nyomot végigkövetni, minden bizonyítékot összeszedni, minden tanút és gyanúsítottat kifaggatni.


[+]

A játék egyik nagy pozitívuma, hogy Andreas is képlékeny figura: személyiségét és múltját az Obsidian stúdióra oly jellemző módon mi állíthatjuk össze. Az biztos, hogy a fiatal művész Nürnberg felé tart, ahol mestermunkája elfogadása, és persze az előírt házasságkötés után végre maga is okleveles mesterfestővé válhat, és azon sem tudunk változtatni, hogy hősünk korábban néhány évet eltöltött egy nagyvárosi egyetemen is. Azonban az, hogy hol volt ez az iskola, ott milyen dolgokat tanult, és amúgy mi érdekli még Andreast, már csak rajtunk múlik, és karakterformáló döntéseink a Fallout New Vegas módjára lépten-nyomon extra párbeszéd-lehetőségeket és információkat kínálnak majd fel.


[+]

Ha például úgy döntünk, hogy a mi Andreasunk egykori egyetemi éveit igazi középkori hedonistaként töltötte, akkor nem csak flörtölési opciókat kapunk lényegében minden női karakterhez, de amikor a báró hulláját megvizsgáljuk, hát ezzel a „szakértelemmel” azonnal be tudjuk azonosítani fekélyeit a francia betegség, vagyis a szifilisz jeleként, ami ugye nyilvánvaló jele a nemesúr hűtlenségének. Ugyanezt a plusz információt azonban akkor is megkapjuk, ha Andreas egyetemi specializációjaként az orvostudományokat adtuk meg – de a medicinák ismerete természetesen sok más helyzetben is jól jöhet. Az sem mindegy, hogy Andreast melyik városban képezték ki, ez ugyanis nem csak a helyi törvények és szokások ismeretével ruházza fel, de némi nyelvismerettel is – márpedig a latin, görög, olasz, német, cseh és francia nyelven írt üzenetek és megszólaló karakterek megértéséhez ez is elengedhetetlen.


[+]

Csak rajtunk múlik tehát, hogy Andreas Olaszországban képzett, ékesszólásáról ismert orvosként, avagy Flandriában tanult kéjenc teológusként érkezik Tassingba – és ahogy az egész játékban, úgy itt is igaz, hogy nincs tökéletes kombináció, és így nincsenek rossz döntések sem. Igaz, a növényismeret és az erdőjárás eleinte talán nem tűnik hasznosnak, de hát hosszú sztorit mesél el a Pentiment, és bizony lesz olyan helyzet, amikor jól jön, hogy meg tudunk különböztetni egymástól hasonló virágokat… Az eltérő Andreas-kombinációk egy másik próbáját a meggyőzési kísérletek jelentik: e speciális párbeszédekben minden vonatkozó képességünk (és korábbi döntéseink) pozitív vagy negatív módosítókat adnak, és a végeredmény dönti el, hogy sikerül e partnerünket rábeszélni a kívánt dologra. Amikor például a játék elején némi előlegért könyörgünk az apátság pénzügyeit intéző szerzetesnek, számít, hogy miként beszéltünk vele korábban, hogy az ékesszólás, a teológia és a helyi viszonyok ismerete terén van-e képzettségünk, avagy csak nagy pofával követelőzünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Atari 50: The Anniversary Celebration teszt

    Ki tippelt volna rá, hogy éppen az „Atari” fogja megmutatni a világnak, hogy miként kell bemutatni egy cégtörténetet, hogy miként kell tálalni egy játékgyűjteményt? Senki – mégis ez történt!

  • Somerville teszt

    Már megint itt vannak az idegenek, így nincs más hátra, mint fogni a kutyát és mágikussá vált karunkat, és menni, menni, menni a család után.

Előzmények

  • New Tales from the Borderlands teszt

    2014-ben kapott narratív kalandjátékos mellékszálat a Borderlands-univerzum, és a Telltale fejlesztői akkor fantasztikusan birkóztak meg a kihívásokkal – de ezt a felvonást nem ők készítették.

  • Valkyrie Elysium teszt

    13 éve jelent meg a legutolsó nem-mobilos Valkyrie-játék, és még régebben az utolsó epizód, ami nem volt mellékszál. A Square most váratlanul felélesztette a régi kedvencet.

  • The Last of Us Part 1 teszt

    Több mint kilenc éve már, hogy megjelent a Naughty Dog nagyszerű posztapokaliptikus akciójátéka, amiből a PS4-es Remaster után most a PlayStation 5 is megkapta a maga verzióját.

  • Sorcery! teszt

    Idehaza épp 30 éve jelent meg a kaland-játék-kockázat könyvek egyik atyjának talán legjobb sorozata, épp ideje volt tehát, hogy a videojáték-verzió konzolokon is tiszteletét tegye!