A felszín alatt

Bár a Pentiment meglehetősen komoly témákat is érint – még a XVI. századi német jobbágyok általános életkörülményein túl is –, azért jutott bele humor is. A szelíden randalírozó gyerekeket például szívmelengető kedvességgel ábrázolja a program, de a kor valóságához képest valószínűleg modernebb flörtölgetések is jobbára a játékos szórakoztatását szolgálják – különösen akkor, amikor talán Andreast is meglepve pozitív fogadtatást kap egy-egy Tinderre illő mondat.

[+]

Bár az Obsidian munkásságát ismerve nem volt meglepő a dolog, de így is érdemes megemlíteni, hogy egy ilyen, vallásilag… mondjuk úgy, hogy intenzív időszakot a megfelelő érzékenységgel dolgoztak fel, ráadásul úgy, hogy Andreason keresztül a játékos szinte bármilyen álláspontot felvehet a reformációval, a parasztfelkelésekkel, a katolikus egyház hatalmával és sok más dologgal kapcsolatban. A különféle szempontokat és egész ravasz érveket felvonultató vallásfilozófiai eszmecserék is szórakoztatóak, még akkor is, ha egy videojáték talán nem az optimális terep az efféle beszélgetésekhez.

[+]

Amikor a Microsoft közölte, hogy az általuk felvásárolt stúdiók kreatív szabadságába nem kívánnak beleszólni, sokan nem hittek a marketingszagú bejelentésnek. A Pentiment léte azonban egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ez az elhatározás legalább az Obsidian esetében működik – nehéz ugyanis elképzelni olyan nagykiadós játékot, amely ennyire kevéssé a tömegigényeket szolgálná ki. A téma- és műfaj-választás kombinációja miatt sajnos sokan esélyt sem fognak adni neki, másokat meg a történelmi realizmusnak köszönhető nehéz angol szöveg tántoríthat el – a különféle egyházi rangok és latin kifejezések csak úgy hemzsegnek a párbeszédekben. Szerencsére van a játékban szómagyarázat; valamint, ha már itt tartunk, NPC-adatbázis, térkép és naplónak álcázott feladatlista is segíti a tájékozódást.

[+]

Különleges, játékban soha ilyen részletességgel nem bemutatott középkor, valamint a tényleg a játékos által alakított története miatt a Pentiment számomra fantasztikus időtöltés volt. A kódexekre építő látványvilág szintén nagyon sokat tett hozzá az élményhez; csak azt sajnálom, hogy ízes bajor szinkron nem készült hozzá, mert az még tovább fokozhatta volna a hangulatot. Így is csak ajánlani tudom annak, aki szeret olvasni, akit érdekel a téma, és aki szívesen elveszne a XVI. században! A Pentiment egyedi, különleges játék lett, amelyen nem a fókusztesztes csiszoltság, hanem a téma iránt fanatikusan rajongó designerek imádata látszik – több ilyenre lenne szükség!

A Pentiment PC-re és Xbox konzolokra jelent meg, és a Game Pass-előfizetésben is elérhető.

Összefoglalás

A Pentiment játékmenet terén talán a Telltale-játékokhoz, vagy még inkább a Ken Follett nagyszerű regényét játékformában feldolgozó The Pillars of the Earth-höz hasonlítható, de még ezek mellett is egyedi élménnyé tudott válni. Feladatunk néhány aprócska fejtörő és minijáték mellett a döntéshozatal lesz: az adott napszakot mivel töltjük el, az adott helyzetben mit válaszolunk valakinek. A történet nagy sokfelé ágazhat el, és ezeket a Pentiment nagyszerűen kezeli le az évekkel később játszódó fejezetekben is.

A Pentiment legjobb pontjai:

• Fantasztikus a bemutatott középkor részletessége;
• kiválóan van a sztori a valós történelembe szőve;
• jól működő, teljesen szabad nyomozás;
• nagyszerű karakterek, beleértve a főszereplőket is.

A Pentiment leggyengébb részei:

• Egy szinkron jót tett volna neki.

Bényi László