Pancsolás

Sokféle játékos van: vannak, akik a százórás, kőkemény kihívásokat nyújtó játékokat imádják, és vannak, akik kontrollerrel a kézben inkább lazítani akarnak, és krónikus időhiányuk miatt nem bánják, ha egy program tíz óra alatt mindenestül kiismerhető és befejezhető. A Wavetale teljesen nyíltan felvállalva – mi több, büszkén – az utóbbi csoportnak készült, és ennek ismeretében már a részletek boncolgatása előtt mindenki be tudja sorolni, hogy mennyire érdeklik a vízzel borított bolygón folytatott kalandozások.

A Wavetale hőse a fiatal Sigrid, akit meglehetősen morcos nagymamája nevelget egy, a helyi világítótoronynak otthont adó, a tengerből éppcsak kilógó kopár szigeten. Mint megtudjuk, bár a háború, és az azt követő áradás már maguk is rendkívül pusztítók voltak, de ez még nem tette teljesen tönkre a túlélők életét. Nem, ezt a feladatot mindenki szerint a repülő hajójukból fekete, halálos ködöt köpködő banditák vállalták magukra, akik ezzel az ördögi anyaggal elvágták egymástól az aprócska közösségek maradékát is. A világítótorony fénye az egyetlen fegyver a dögletes felhők ellen, de amikor elindul a játék, az éppen energiahiány miatt kikapcsolva erőtlenül nyúlik az ég felé.

[+]

Természetesen első feladatunk a fehér puffancsok formáját felöltő energialények befogása lesz a legközelebbi szigetecskéken – emitt egy még a régi, gondtalan világot idéző óriáskerék, amott egy magasba nyúló daru lóg ki a hullámok közül. Normál esetben a közlekedés kizárólag hajóval lehetséges, hiszen a víz mélyén halálos bestiák lesnek áldozatra, de Sigrid, nyilván, kivételt jelent. A kékhajú lányt a játék indulásakor egy szökőár ragadja el, a pusztító csapás azonban nem végez vele – sőt, az égig érő vízfal mélyén megpillantott ismeretlen lény még a segítségét is felajánlja neki. Innentől kezdve hősünk képes lesz a vízen járásra, a hullámokon siklásra, a delfinezésre – vagyis megnyílik előtte a teljes világ, vagy legalábbis azon része, ahová az utat nem zárja el a fekete köd.

[+]

A Wavetale innentől kezdve meglehetősen kiszámítható formában zajlik: szigetecskéről szigetecskére evickélünk, mindenhol aktiválva valami ősi gépezetet, ami így vagy úgy segíti harcunkat a fekete pára ellen. Néha az otthoni világítótoronyba kell visszacsatolni távoli generátorok energiáját, máskor óriási tornyok megmászása után kapcsolhatjuk be az azok tetején levő masinákat, vagy éppen egy riasztóan nagy robot-vízikígyót kell taccsra tenni tűzokádó kémények aktiválásával. Hajóroncsok, a vízből kilógó egykori felüljárók romjai, és egyéb, az elmúlásról mesélő helyszínek várnak ránk. Mindig pontosan látható, hogy hová kell mennünk, és a kevéske extra feladat is mindig a fő csapásirány mentén található tárgyak összegyűjtését vagy emberek megmentését foglalja magába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!