Reformjáték
A továbbjutástól, a Pentiment sikeres végigjátszásától e karakterformáló döntéseink sosem tudnak elzárni minket, Andreas ismeretei és tapasztalatai ugyanis csak extra utakat nyitnak meg a beszélgetések során. A barátságos játékdesignnak köszönhetően amúgy is csaknem minden információ több módon is megszerezhető – hogy csak egy sokadlagos fontosságú nyomot említsek, a perjel által a bárónak írt korábbi levelet például megtalálhatjuk az özvegy asztalán is, de ha beóvakodunk az apátság vezetőjének otthonába, hát a szokásos satírozós módszerrel is rábukkanhatunk annak „negatívjára” egy félredobott papírlapon.
Névleg természetesen Andreas a Pentiment főszereplője, de nála is érdekesebb talán az a megelevenedő középkor, amit a fejlesztők hősünk köré építettek. Nyilván a középkori kódexek stílusában felépített világ nem képes átadni minden nyomort, szenvedést és elnyomást, amit ez a korszak jelentett a tömegek számára, de elbeszélgetve minden szereplővel kialakul majd bennünk egy viszonylag realisztikus kép a XVI. századi rögvalóságról. (Különösen szívbe markoló a brutális mértékű, ám akkor az élet elkerülhetetlen részét jelentő gyermekhalandóság ábrázolása.) A vallástörténelemben jártasak bizonyára már arra is felfigyeltek, hogy a játék 1518-as kezdete mindössze egyetlen esztendővel azt követően játszódik, hogy Luther Márton kiszögezte nevezetes tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára – és bizony a játék indulásakor vadonatúj elméletnek számító reformáció is megjelenik a történetben; sőt, az első fejezet messze leghevesebb ordibálását is ennek köszönhetjük.
Andreas tassingi élete az első órában inkább érdekes, mintsem különösebben élvezetes játék formájában jelenik meg. Az ösvényeket követve felkereshetjük a hatalmas kolostort, a dolgos jobbágyokkal teli falut, és ismerőseink otthonát – sőt, még az erdőben rejlő régi bányát, a gőgös molnár által üzemeltetett szélmalmot, a helyi szentnek emléket állító oltárt is meglátogathatjuk. Játékokban ilyen közelről, ilyen részletességgel szinte soha nem látott világot mutat be a Pentiment, és ez már önmagában lenyűgözően érdekessé tette. A világépítésről nekem az Umberto Eco-féle A rózsa neve mellett Merle Francia históriák című könyve jutott még eszembe – bár természetesen a regény és a videojáték eltérő eszköztárral dolgozik.
A gyilkosság, és az azt követő nyomozás viszont már a feszültséget is elhozza: vajon ki volt a tettes? A báróval annak faluba érkezésekor kiabáló kőműves? A papokat és nemeseket fennhangon átkozó, sokak által boszorkánynak tartott öregasszony? Az egyház reformációjának ötletén a nemessel alaposan összevesző szerzetesek valamelyike? A bárót meglopó, rettenetesen ellenszenves kölyök? Netán valaki más az apácák, a napszámosok, a kódexmásolók, vagy éppen a gazdag polgárok közül? Esetleg mégiscsak Piero barát gyilkolt?
Sok a jelölt, és mivel az ügyet hivatalosan kivizsgáló archidiakónus döntése gyors, ítélete pedig jó eséllyel halálos lesz, Andreas tanúvallomása döntő fontosságú lesz. Természetesen csak rajtunk múlik, hogy kit próbálunk leginkább gyanúsnak beállítani, hogy kinek a lehetséges indokait hallgatjuk el, és hogy kinek az ügyét toljuk az előtérbe. Döntési lehetőségeink itt a nyomozásban elértektől függenek, így nagyon nem mindegy, hogy melyik gyanúsítottra szántunk több időt, hogy megtaláltuk-e és megértettük-e a különféle leveleket, jegyzeteket és egyéb irományokat, no meg, hogy megtaláltuk-e a gyilkos fegyvert.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!