Múlik az idő

Amikor minden jó volt, Lil Gator és Big Sis minden szabadidejüket A Játékkal töltötték. Minden iskolai szünet, hétvége és szabad félóra erről szólt, valahogy úgy, ahogy kedvenc videojátékukban is állandóan küzdött a zöld tunikát viselő pajzsos-kardos hős. Nővérünk találta ki a feladatokat és kihívásokat, amiket kistestvérként vad áhítattal és teljes beleéléssel próbáltunk teljesíteni. Mivel a valódi világban nincsenek szörnyek, azokat kartonpapírra pingálva alkottuk meg – és mivel a valódi világban nincsenek minden ládában és agyagedényben aranyrúpiák, ezért konfetti lett a kincsünk. És bár a fiatal alligátor imádja barátait is, mióta nővére egy távoli város egyetemére jár, azóta fájdalmasan hiányzik életéből ez a különleges képzeletjáték.

Ráadásul a helyzet egyre csak romlik: őszi szünet van, az idő nagyszerű, mindenki szívesen játszana, de nővérünk egyre csak laptopjába temetkezve dolgozik valami beadandó anyagon. Akárhányszor hívnánk, hogy jöjjön mókázni, vagy legalább figyeljen ránk, amíg mi a pajtikkal randalírozunk, sajnálkozó elutasítás a válasz. Bár eleinte három cimboránk is segít A Játék felélesztésében, néhány meglehetősen karcsú küldetés kitalálása után ők is továbbállnak, hogy inkább saját baráti köreikkel töltsenek időt. Szerencsére azért akad egy kellően ambiciózus ismerős a másik, nagyobb szigeten, aki szívesen venne részt valami igazán nagy mókában – valami akkorában, aminek már tényleg muszáj meggyőznie Big Sist arról, hogy hagyja ott a felnőtt dolgokat, és jöjjön megint játszani.

[+]

A rendkívül aranyos főszereplő, Lil Gator számára tehát adott a feladat: be kell járnia a szigetet, és vállalkozókedvű barátokat kell szereznie, akikkel majd saját várost építhet furnérból és kartonból és deszkából. Bár legfontosabb támaszunk ebben végül a saját haverjaikkal dekkoló cimbora-trió lesz, a szigetet megannyi más állat is járja, és egy-egy apró gesztussal – értsd: miniküldetéssel – mindet meggyőzhetjük arról, hogy jöjjenek lazítani a készülő csudavárosba. Néhol csak néhány papírmasé szörnyet kell szétcsapni „kardunkkal”, máskor lapos kaviccsal kell kacsázni kell a tavon, madárijesztés gyanánt kell felmászni egy fa tetejére, de az is megesik, hogy fagyit kell szereznünk az alvilág fejedelmének. Állat-pajtásaink mind jóindulatú, kedves alakok – még azok is, akik eleinte talán morognak; és még azok is, akiket esetleg rögvest bíróság elé állítunk egy hamisnak vélt állítása miatt.

[+]

A Lil Gator legközelebbi rokona az A Short Hike – őszi levelekbe öltöztetett meseviláguk mögött mindkét program a gyermekkor, a teljes ártatlanság végével foglalkozik, ráadásul a falak megmászása, valamint az úszás és a levegőben siklás is fontos elem mindkettőben. (Igaz, itt a fenéken csúszás biztosít egy további, igen élvezetes közlekedési módot). Sőt: a mászási kapacitásunkat itt is tárgyak halmozásával tudjuk növelni. A két játék mégis más hangulattal rendelkezik: a felszíni hasonlóságok ellenére eltérő érzelmeket, traumákat és félelmeket dolgoznak fel. A legfontosabb hasonlóság is inkább az, hogy a Lil Gator Game is végtelenül kedves és barátságos alkotás lett, egy igazi szívmelengedő kaland, amit szinte végig mosollyal az arcunkon játszunk majd. Egy szabad délután alatt simán végigjátszható – és ha az estét is rááldozzuk, hát az összes, még bujkáló állatot is rábeszélhetjük, hogy csatlakozzanak nagy kalandunkhoz.

[+]

Nagyon értékeltem, hogy a teljesen gyerekbarát történet, illetve a sok-sok párbeszéd temérdek olyan száraz humort tartalmaz, amin még rég megkérgesedett szívemmel is őszintén tudtam vigyorogni. Pikkelyes hősünk akaratlanul is ironikus beszólásokkal ostorozza a játszani nem vágyókat, és a több tucat küldetés közt is bőven akad rengeteg szórakoztató darab. A történet lezárása is több szinten dolgozik: a kicsik értékelik a vidám, színes csinnadrattát, de aki már túlesett a felnőtté válás traumáján, azt mélyebben is megérinthetik a játékban történtek.

[+]

A Lil Gator Game az utóbbi idők egyik legbájosabb játéka lett – kelekótya lényei közül egy csomót legszívesebben megölelnénk, a shiba-jelmezbe bújt hiperaktív Twig pedig aztán tényleg dögönyöznivalóan aranyos lett. Bár 20 dolláros ára hosszához képest talán pöttyet magas, nálam jó eséllyel csatlakozott az évente végigjátszott, vagy akárcsak elkenődöttebb hangulatban elővett programokhoz. Szigorúan nem játékmenetbeli megoldásai vagy komplex narratívája okán, hanem egyszerűen azért, mert jókedv-elixírként működik, arra pedig sokszor van szükség.

A Lil Gator Game PC-re, illetve Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Végtelenül kedves játék minden korosztálynak – ha valaki még gyerek, hát azért, ha meg már nem, akkor azért. Bár van kardozás, az is csak aranyos zsírkréta-rajzok ellen megy, azon túl pedig csak a szinte végtelen őszi játszásról, a vadonatúj barátokról és persze a fantáziaszülte kalandok hajkurászásáról szól. Kajla, szeretnivaló, és van szíve.

A Lil Gator Game legjobb pontjai:

• Azonnal jókedvre derít;
• változatos pajtások tömege;
• színes, sokféleképpen navigálható világ;
• nagyszerűen megírt párbeszédek.

A Lil Gator Game leggyengébb részei:

• Leárazás nélkül egyelőre elég drága.

Bényi László