Lana és Mui
A Somerville tesztjében sokat panaszkodtam arra, hogy a hősünket kísérő kutya semmiféle szerephez nem jut az emberi civilizáció alkonyát közelről bemutató játékban: nemhogy megsimogatni nem lehetett, de lényegében egyetlen szereplő sem vett róla tudomást. Nagy örömmel mondom, hogy az igen hasonló műfajú Planet of Lana készítői nem követték el ezt az ordas hibát: Miu, a Lanát kísérő, dögönyöznivalóan aranyos állatka nem csak a fejtörők megoldásában jut sokszor kulcsfontosságú szerephez, de az egész játék érzelmi töltete is nagyrészt neki köszönhető. Olyannyira, hogy az „év jószága” díjat ezennel, idő előtt, ki is osztom neki.
De Miut egy pillanatra félretéve beszélni kell a Planet of Lana más dolgairól is – már csak azért is, mert rendkívül érdekes, hogy az ezerszer látott felütésből milyen egyedi élményt nyújtó kalandot is tudott kihozni az elsőjátékos Wishfully stúdió. A hangulatot tökéletesen megteremtő prológus bemutatja Lana otthonát és életét: az apró falu egy tó partján, a természettel teljes harmóniában épület fel, a visongva játszó gyermekek örömét pedig csak egy morcosan halat belező néni próbálja megzavarni. Tinilány hősünk, Lana, nővére nyomában a közeli erdős szirthez igyekszik, ahonnan belátni a horizontig tartó csodálatos vidéket. Azon túl, hogy ez a rész bemutatja a játékmenet alapjait, egyetlen szó nélkül is igen sokat mesél erről a világról – legutóbb az első Ori nagyszerűen megkomponált induló jeleneteinél sikerült ilyen komoly emocionális kötődést kialakítanom egy játékkal.
[+]
Pontosan ezért üt olyan nagyot az a már sok filmben-könyvben-játékban látott űrinvázió, ami a nővéreket a hegytetőn fogadja a szokásos béke helyett. Az ember torka akaratlanul is összeszorul, amikor egy robot elrabolja Lana sikoltozó nővérét, majd, amikor faluját néptelenül, romosan, kisemmizve látjuk viszont. Mivel Lana fiatalka, és még csak nem is álmodhat hatékony fegyverről a hideg űr mélyéről érkezett sereg ellen, csak a lopakodás, a rejtőzés, illetve a szűk helyekre húzódás adnak lehetőséget neki a túlélésre. A Planet of Lana játékmenete az e műfajban megszokottaknak megfelelően teljesen 2D-s: csodálatosan megrajzolt hátterek előtt zajlik az általában lassú tempójú akció. Néhol platform-kihívásokat kell megoldani, máskor meg inkább gondolkodni kell a logikai kihívások megoldásán. Utóbbiak általában szintén a mozgásra épülnek – hogyan lehetne úgy manipulálni az interaktív elemeket, hogy Lana eljusson a kijárathoz? –, de a játékban két igazi puzzle is helyet kapott. Az egyikben az idegen nyelv megfejtésével kell egy kódot kitalálni, a másikban pedig egy négy fura konstrukcióval védett zárat kell kinyitni a falakra festett segítség alapján.
[+]
A nővére és népe után induló Lana szerencsére nincs egyedül küldetése közben: rögvest az indulást követően ugyanis az ájult lányt egy fura lény kelti fel. Miu nem csak hűséges barátunk a hosszú vándorút során (igen, lehet simogatni!), nem csak a hangulatteremtéshez járulnak hozzá aggódó, rettegő, vagy éppen vidám nyüsszentései, de képességeink arzenálját is gazdagítja az állatka. Mivel Miu sokkal magasabb ugrásokra képes, mint Lana (a legnagyobb szökkenéseket egy rajzfilmes fenékriszáló animáció előzi meg), sokszor ő fogja nekünk ledobni a továbbjutáshoz szükséges kötelet. Néha Lana kapcsolja ki az áramot, hogy Miu hozzáférhessen egy kábelhez, máskor meg a kis jószág tereli el élete kockáztatásával a járőröző robotok figyelmét, hogy Lana ellopakodhasson mögötte. Mivel Miu irtózik a víztől, nem egyszer az lesz a dolgunk, hogy valahogy tutajt szerezzünk neki, vagy máshogy elintézzük, hogy eljuthasson egy mocsaras rész túloldalára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
