Fuss el véle!

Bár a játékos számára Lana nagy kalandja mindössze négy-öt órát ölel fel, látszólag a kettős tényleg bejárja a lány egész bolygóját. A lankás-erdős vidéket őserdő, sivatag és lápvidék váltja fel, de földmélyi barlangokat, sőt, egy rég eltemetett civilizáció összedőlt maradékát is fel fogjuk keresni. A fő veszélyt csaknem mindig a hőseinkre vadászó kisebb-nagyobb kiszerelésű űrfekete robotok jelentik, de a bolygó élővilága sem mindig barátságos. Fura zselészerű pacák megbirizgálásával ideiglenes platformok aktiválhatók (Miu bármikor megállásra bírható, és sokszor Lana úgy tud előrébb jutni, hogy állatkáját ide-oda küldözgeti), néhány nagyobb szikla alatt pedig Miu húsára éhes csápok laknak. Ezek nem szimplán veszélyt jelentenek: a nagy kövek szintén platformként működnek, ezért aztán Miut mindig megfelelő időzítéssel kell ide-oda sétáltatnunk a bestiák előtt.

[+]

A veszélyes út során mind Miu, mind Lana tanulnak új képességeket: kis jószágunk a planétán lakó fura állatok hipnotizálására lesz képes, Lana pedig egy, a mélyben talált karkötő segítségével egyes számítógépek hackelésének tudományát sajátítja el. A fura állatokat ide-oda mozgatva platformokat teremthetünk Lana számára, vagy épp súlyérzékeny kapcsolókat aktiválhatunk – de néhányszor egy olyan lény felett is átvehetjük az irányítást, amely egész tavak gyomorba szivattyúzására, vagy épp a víz visszaböfögésére is képes. A hackelés segítségével sokszor épp a korábban ránk vadászó drónokat lehet kontrollálni; néha épp ezt kihasználva kell Miut afféle repülő székkel elszállítani olyan helyekre, ahol hasznosan dolgozhat. Természetesen a későbbi helyszínek már több játékelemet és kihívást kombinálnak egy-egy jelenethez, de a Planet of Lana még így sem kínál kolosszálisan nehéz, netán radikálisan új feladatokat – a designerek célja láthatóan nem az volt, hogy minduntalan megakasszák a játékosokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenhol azonnal, pillanatnyi gondolkodás nélkül át lehet jutni, de például a Limbo vagy az Evan’s Remains komplexebb kihívásainak nyoma sincs.

[+]

Nem kétlem, hogy lesznek olyanok, akiknek hiányzik majd ez a nagyobb fokú kihívás, de ez a játék nyilvánvalóan másra készült. Lana és Miu viszonya fantasztikus érzelmi alapot biztosít a játéknak, ráadásul a fejtörők és platform-kihívások még így is kellemesen változatosak lettek. Persze, ha kizárólag a játékmenet egyes elemeit nézzük, a Planet of Lana semmiképpen nem nevezhető formabontónak vagy újítónak – de hát egy ezerszer megélt történetet mindig el lehet mesélni friss módon. Ez itt sikerült is: a hátterek újra és újra lenyűgözik az embert (a természetábrázolásnál a Ghibli-ihlet szinte kézzelfogható), hőseink animációi, no meg a vékony lábakon rovarszerűen mozgó robotok mozgása pazar látványt biztosít, és bár néhány halandzsaszót leszámítva nincs szinkron, az audio-design így is nagyszerű lett. Környezetünk hangjait csak ritkásan, főleg a drámaibb pillanatokban szakítják meg Takeshi Furukawa (egyébként hazai zenekarral felvett) dallamai, de azok legalább olyan hatásosak, mint amilyenek a The Last Guardianben voltak.

[+]

A Planet of Lana tehát egy ritka igényes, az átlagosnál emocionálisabb variáció a jól ismert „narratív platformjáték” receptre. Bár világáról sajnálatosan keveset mesél el – pedig a föld alatt látottak alapján lenne jónéhány kérdésem –, hőseit lehetetlen nem megkedvelni, és emiatt aztán velük együtt izguljuk végig a kalandot. Nekem a végigjátszás négy és egynegyed óra alatt maradt, amit tíz, alaposan elrejtett kegyhely megtalálásával, valamint az utolsó achievementet érő halál nélküli végigjátszással lehet mesterségesen kitolni. Én utóbbiról lemondtam – az epilógus nekem tökéletes lezárást jelentett ehhez a történethez.

A Planet of Lana PC-re és Xbox konzolokra jelent meg. A játék része a Game Pass szolgáltatásnak.

Összefoglalás

Logikai fejtörők és platform-akadályok keverednek organikusan a Planet of Lanában – ezúttal talán az előbbi felé eltolva a hangsúlyokat. Ez még akkor is így van, ha a kihívások sosem válnak igazán nehézzé – a legtöbbet egy-két próbálkozást követően mindenki meg tudja oldani. Emiatt talán nem egy kihagyhatatlan, éveken át minduntalan felidézett alkotás ez, de ettől még az év egyik legszebb játékáról van szó, amelyet ráadásul a remekül animált Mui miatt lehetetlen nem szeretni.

A Planet of Lana legfőbb pozitívumai:

• Lana és Mui kapcsolata működteti a játékot;
• magával ragadó látványvilág, remek zenék.

A Planet of Lana legnagyobb hiányosságai:

• Az irányítás kicsit talán túlkomplikált.

Bényi László