Storyteller teszt

Van három helyzeted és négy karaktered – hány történetet tudsz elmesélni ezekkel? A Storyteller megdöbbentően sokat hoz ki néha még ennél is kevesebb alapanyagból.

Bábszínház

Ha egy játék 14 éven keresztül készül, és egyetlen fejlesztője ennek keserédes történetét egy Fuckup Nights nevű rendezvénysorozat során osztja meg a nagyközönséggel, ott sejthető, hogy valami nagyon félresiklott. No nem feltétlenül a játékkal kapcsolatban, de a fejlesztő, az argentin Daniel Benmergui életével mindenképp. Nincstelenség, egészségügyi gondok, kreatív válság, kényszerű visszaköltözés a szülői házba – nem csoda, hogy az egész szenvedés közepette pár évre fel is adta a Storytellerrel kapcsolatos álmait. Érdekes módon ez a mélypont végül valahogy mégis egyfajta pozitív fordulattá alakult: Benmergui gyorsan összedobott egy teljesen eltérő stílusú játékot, majd annak remek fogadtatása nyomán, életét teljesen átszervezve nekiállt a projekt befejezésének. Nyilván ez sem ment gyorsan, de most, 2023 tavaszán végre ki lehet jelenteni, hogy a Storyteller elkészült, megjelent, kapható!

Na de mi is ez a játék, kérdezheti az, aki nem értesült arról, hogy a program prototípusa már 2012-ben begyűjtötte az IGF egyik rangos díját. Szerencsére a Storyteller neve tökéletes pontossággal írja le, hogy mi a dolgunk a játékban – egyszerűen csak történeteket kell elmesélni az igen limitált eszközökkel. Ez a következőképpen néz ki a gyakorlatban: minden pálya egy címmel indul, ami az adott történet végkifejletét foglalja össze, feladatunk pedig tulajdonképpen az lesz, hogy az elérhető helyzetekből és karakterekből négy-nyolc képkocka megkomponálása során eljussunk ide. Ha például a cím az, hogy „a túlélő házastársak megtalálják a boldogságot”, akkor először össze kell boronálni két párt (értsd: letesszük az esküvő hátteret, és arra rápakoljuk az érintett karaktereket), aztán sajnos ki kell nyírnunk egy-egy házasfelet (lepakoljuk a temetői hátteret, a fejfára az elhunytat helyezzük, elé pedig a párját sirató túlélőt), majd egy újabb esküvővel egyszerűen össze kell hozni az özvegyeket.


[+]

Akadnak persze komplikáltabb feladatok is. Az egyik kedvencemben például a vidék legszebb alakját mutató mágikus tükörnél kell elérni, hogy a minitörténet során valahogy mindhárom felajánlott karaktert legszebbnek titulálja. A megoldás itt is az aktuális legcsinosabb figura kinyírása lesz, de mivel ezúttal nem áll rendelkezésre temetői háttér, nekünk kell kitalálni, hogy mi vehet rá egy karaktert arra, hogy az egyetlen opciót jelentő szirtfalról lelökjön valakit. Nomen est omen: a Hatey nevű karakter esetében például elég, ha felhúzza magát azon, hogy nem ő van legszebbnek nyilvánítva – de a barátságos béka már sokkal nyugodtabb, őt sehogy nem lehet gyilkolásra rávenni. Szerencsére a Storyteller egyik remek húzásának köszönhetően a karakterek egy-egy történeten belül megőrzik állapotukat, így Hatey megijedve egykori áldozatának bosszúszomjas szellemétől, maga esik a mélybe, így végre a béka is megkaphatja a dicséretet.


[+]

A Storyteller sokszor egyszerű kalandjait igazán az teszi szórakoztatóvá, hogy a karakterek emlékeznek az adott sztoriban történtekre, és mindig élményeiknek megfelelően reagálnak az eseményekre. Ha például valaki egy rejtett szobából kikémlelte, hogy a komornyik lelövi a ház urát, hát onnantól kezdve annak megfelelően viselkedik, és persze egykori gyilkosaira, elveszített szerelmére, a különféle bűncselekményekre is emlékszik minden érintett – kivéve persze, ha azt álruhában követték el, vagy mondjuk, ha kijátszottuk az amnézia kártyát. Ez főleg akkor vezet megmosolyogtató jelenetekhez, ha valamit elbaltázunk – a színjáték ilyenkor is megy tovább a maga belső logikája szerint, nem egyszer teljesen váratlan házasságok, kivégzések, letartóztatások és rokoni kapcsolatok katyvaszához elvezetve.


[+]

Ezek az akaratlanul kialakuló, mégis működő jelenetek a Storyteller narratív erejét mutatják meg – és szintén ezt szolgálja, hogy az 52 pálya közt akad néhány, amelyben egy-két extra csavar is elérhető. Amikor az a fő cél, hogy a hat képkocka során valakit rávegyünk a méregivásra, akkor például külön jutalomplecsni jár érte, ha ugyanennyiből két végzetes fogyasztást is ki tudunk hozni. Vagy ott van az a pálya, ahol a fő feladatunk azt elérni, hogy a Hatey nevű karakterrel saját lánya végezzen – az extra kunkor pedig az, hogy úgy kell intéznünk a dolgokat, hogy ez ne jogos reakció legyen, hanem félreértésen alapuljon. Elképesztő, hogy ezeket a helyzeteket alig néhány képkockában, minimális mennyiségű szóval és kevéske animációval milyen jól tálalja a játék. Bizonyos tekintetben a Storyteller a Scribblenauts ellentéte: ott az extrém szabadság biztosította a tulajdonképpen egyszerű megoldások varázsát, itt viszont éppen a nagyon szigorú korlátok közti kombinálgatás adja az örömöt.


[+]

Sajnos azonban a Storyteller végigjátszása mindenképpen egy kis hiányérzettel jár. Egyfelől biztosan lesznek majd olyanok, akik a cirka másfélórás játékidőt kevésnek érzik. Mivel én nagyon élveztem minden újabb pályát, ezzel önmagában nem volt bajom, de természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy az érdeklődők kivárjanak egy komolyabb leárazást. (A játék alapára 14 euró.) Nem, ennél szerintem nagyobb gond, hogy a Storyteller önmaga egyszerűen nem akar történetet mesélni, hanem csak hagyja, hogy vidáman bábozzunk benne. Bár az egyes fejezetekben általában ugyanazokat a karaktereket kapjuk meg, az apró meséknek nincs saját narratív íve, a karakterek minden egyes pályán nulláról kezdik a jellemfejlődést. Bár korábban is feltűnhet, hogy nincs valami mindent összefogó keret, amikor csak úgy hirtelen, bármiféle lezárás nélkül véget ér a játék, az különösen barátságtalanul hat. Nekem azonnal az Unpacked jutott eszembe, ahol magába a játékmenetbe volt kódolva a történetmesélés – valami hasonló felépítés a Storytellernek is igen jót tett volna.

A Storyteller PC-re, valamint Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Bizonyos értelemben inkább „toy”, mintsem „game” – a Storyteller egy fantasztikus digitális színpad, ahol nagyon kevés díszletből és karakterből kell elérnünk a kitűzött narratív végkifejlethez. Rendkívül aranyos, nem egy pálya kis gondolkodást, újrapróbálást is megkíván, és még alternatív célkitűzések is vannak – de sokkal nagyobb ereje lett volna, ha legalább egy fejezeten belül egymásra épülő, és nem teljességgel különálló pályákat kapunk.

A Storyteller legfőbb pozitívumai:

  • A szokatlan ötlet tökéletesen működik;
  • nagyon kevés alapanyagból nagyon sok történet hozható ki;
  • a karakterek minden helyzetre jól reagálnak.

A Storyteller legnagyobb hiányosságai:

  • Sokkal többre lenne szükség belőle;
  • egy, a pályákat összefogó keret még jobbá tette volna.

Bényi László

Azóta történt

  • DROP: System Breach teszt

    Még a „Hello World” sem megy? Rühelled a zárójeleket és a vitákat arról, hogy a HTML programozási nyelv-e? Nem baj, a DROP segítségével még te is elit hackerré válhatsz!

  • Terra Nil teszt

    Terraformálás – de nem azért, hogy az élhetővé tett bolygón végül emberi civilizáció épüljön ki, hanem inkább azért, hogy a természet burjánzása beindulhasson.

  • Planet of Lana teszt

    Limbo, Unravel, Voyage: működését tekintve ezek talán a Planet of Lana legközelebbi rokonai – de a jól ismert recept ezúttal ritka igényes körítéssel lett feldolgozva.

  • We Love Katamari REROLL + Royal Reverie teszt

    2005 talán legszórakoztatóbb és legvidámabb játéka volt a tökéletesen elnevezett We Love Katamari – és hát a cím még ma, 2023-ban sem hazudik.

Előzmények

  • Minecraft Legends teszt

    A Minecraft bő évtizede a világ legnépszerűbb játékai közé tartozik – mellékszálait mégis hamar elfelejti a világ. Vajon mit tud villantani a valós idejű stratégiává alakított kockavilág?

  • Saga of Sins teszt

    Kevélység, harag, bujaság, no meg a többiek – akciójáték a hét főbűn híveinek agyában, mégpedig a templomi ólomüvegek látványával körítve.

  • The Last Worker teszt

    Már csak egyetlen emberi munkás dolgozik az óriási raktárban – nem csoda hát, ha fura feladatok is kijutnak Kurtnek. Előbb-utóbb még akár a szabotázs is…

  • Brok the InvestiGator teszt

    A kalandjátékok nagykönyve is megírta, hogy a logikátlan logikai feladatok megoldása nélkül nem lehet továbblépni – a Brok ellenben töprengés helyett megengedi ökleink használatát is.