Invesztikrokodil
Ki ne gondolt volna már arra egy különösen nyakatekert kalandjátékos fejtörővel való birkózás során, hogy a macskaszőr és a juharszirup bajuszkreációs kombinálása helyett legszívesebben arcon csapná az akadékoskodó NPC-t? Az impulzuskontroll-zavarokkal küzdők számára pompás hírem van: a Brok ezt nem szimplán lehetővé teszi, de amennyire lehet, még jutalmazza is. És igen, ez egyben azt is jelenti, hogy ismét egy meglepő műfajkeverékhez van szerencsénk: a Brok ugyanis tényleg a point ’n click kalandjátékokat ötvözte a Streets of Rage-hez hasonló beat ’em upokkal – mégpedig meglepő dinamizmussal kezelve azt, hogy egy általában lassú, gondolkodós játékban lényegében bármikor lehetséges az öklök használata is.
Hősünk egyben a címadó karakter is: Brok, az alligátor magánnyomozó pocsék napok sorát éli meg disztópikus otthonában. Mivel a – mindenféle antropomorf állatokból álló – lakosság jelentős részét a robotok már kitúrták munkahelyeikről, a jómódúakat leszámítva már mindenki a lepukkant nyomornegyedekben él, kiszolgáltatva a szennyezett levegő, az agresszív patkánybandák, és persze a naponta érkező számlák állandó fenyegetésének. (A helyzetre jellemző, hogy a gyűjtögethető titkok is reklámok.) Az állam totális kontrollt gyakorol nem csak a rendőrség és a robotok, de a média, az oktatás, és még a gyógyszertárak felett is, így aztán a rendszer ellen ágálni öngyilkossággal ér fel, a túlélés érdekében pedig mindenki kénytelen a zavarosban halászni; Brok például rendes szakmája mellett esténként illegális fogadni vágyókat szórakoztatva VR-arénákban küzdve próbál pénzt szerezni apró családja számára.
A több napon át húzódó detektívkaland egy elveszített rendőrpisztollyal kezdődik, de később a tétek sokkal komolyabbá válnak – főleg a játék végén történhet meg szinte bármi. Brok számára azonban a nyomozásoknál is fontosabb, hogy nevelt fia, a gimnazista korú Graff valahogy épségben megélje a nagykorúságot. Viszonyuk a játék elején finoman szólva sem tökéletes: Graff nevelőapját hibáztatja nem csak szegényes életkörülményeikért, de anyja régmúltban történt haláláért is. Bizony, a Brok hiába van tele aranyos állatokkal, mókás párbeszédekkel és kalandjátékosan mafla feladatokkal, a játék érzelmi töltete helyenként egészen brutálissá válhat. Brok és Graff viszonya például döntéseinknek megfelelően alakul, és ezúttal ez nem is valami átlátszó marketingszöveg: bár vannak optimistább befejezések is, nálam a játék végére teljesen szétszakadt az apró család.
A történet elágazásai ráadásul nem is feltétlenül tudatos döntések képében jelennek meg, mint oly sok narratív játékban – nem egyetlen explicit döntésen múlik például az, hogy odaérünk-e Graff iskolájába egy fontos tanár-szülő találkozóra, hanem azon, hogy tényleg odasietünk-e, hogy például elkerüljük-e útközben a felesleges bunyókat. A verekedés amúgy is sarkalatos kérdés: bár egy nagyon kevesek által birtokolt achievement tanúsága szerint egyetlen pofon kiosztása nélkül is el lehet jutni a történet végére, egy átlagos végigjátszás során sok harcban lesz részünk. Nem csak a VR-arénában mérettetünk meg, de a helyieket zaklató patkánybanditák, a cellából szökésünket rossz szemmel néző rendőrrobotok, valamint a történetben fontosabb karakterek némelyike is ökleink elé kerülhet.
Ami a fejtörőket illeti, a klasszikus tárgyhasználat a leggyakoribb kihívás – a párbeszédeknél lényegében csak arra kell ügyelni, hogy egy adott témáról addig faggassuk az illetőt, amíg mindent elárult. A tárgyak kombinálása ritka feladat, talán, ha két alkalommal volt rá szükség a végigjátszás során – ennél sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak azok a jelenetek, amikor Broknak le kell vezetnie, hogy egy adott személy mivel kapcsolatban hazudik, vagy, hogy egy bűneset pontosan miként is ment végbe. Az éppen aktuális témával kapcsolatban kell általában két összetartozó és releváns érvet vagy információt kiválasztani – ennek legjobb megvalósítása az, amikor egy bizarr, lehetetlennek tűnő gyilkosság idővonalát derítjük fel, először a terep alapos átvizsgálásával, aztán pedig az érv-párok megtalálásával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!