Régi sárkány
Komoly japán urak beszélgetnek a társadalom megújításának vágyáról – tervezgetésüket pedig drága szaké, még drágább katanák és rém elegáns ruhák teszik még hangsúlyosabbá. Ennyi alapján lehetnének a ma már Like a Dragon címen futó sorozat (leánykori nevén: Yakuza) tetszőleges részében is, de a részletek azonnal elárulják, hogy ezúttal máshol – máskor! – játszódik a dráma. Neonfényben fürdő felhőkarcolók luxuslakosztálya helyett gyönyörű japán kastély fáklyák által megvilágított legfelső szintjén vagyunk, a fogadott apánkra törő orgyilkos pedig nem olasz öltönyt, hanem nindzsa-rongyokat hord – igen, az eredetileg a Yakuza 5-öt követően megjelent Ishin! a XIX. századi Japánba vezet.
A PlayStation 3-korszak legvégén (más nézőpontból: a PS4-éra legelején) megjelent Ishin! sokáig a rajongók legtitkosabb álmaiban szerepelt csak – a Sega egyszerűen nem hitt benne, hogy nyugaton bárkit is érdekelhetne egy, a szamurájkor legvégére helyezett történelmi dráma. A váratlan fordulatot ebbe a mostoha helyzetbe Ghost of Tsushima sikere hozta: annak nyomán a Ryu Ga Gotoku stúdió munkában amúgy sem szűkölködő fejlesztői a nagyobb projektek közt végül ezt az öregedő epizódot is átírták a mai platformokra. Ha már ott voltak, hát motort is váltottak: az Ishin! így tulajdonképpen az (egyelőre negyedik generációs) Unreal-motorral való ismerkedés, kísérletezés területe is lett. Meglátjuk, hogy ez a jövőben milyen eredményekkel jár majd, itt mindenesetre ez a váltás nem járt jelentős előrelépésekkel az eredeti 2014-es PS4-kiadáshoz képest.
[+]
Persze a helyenként megdöbbentő karaktermodelleken, a jól megrendezett átvezető jeleneteken és Tokió nyüzsgésének megjelenítésén túl ez a széria sosem a grafikai erődemonstrációról szólt. Az Ishin! is sokkal inkább a történetmesélésre koncentrál: mindenképp a személyes drámát és a Japán sorsát meghatározó történelmi eseményeket érdekesen keverő komoly sztorivonal a játék legjobb része. Ez persze nem meglepő a sorozat ismerői számára – az viszont számomra váratlan volt, hogy mennyire a valós történelmi eseményeket dolgozza fel a játék: gyakorlatilag minden névvel rendelkező karakter valódi történelmi alak volt a Japán számára sorsdöntő 1867-ben. Ez a sógun által uralt szamurájkor utolsó éve volt – az a korszak, amikor a status quo brutális fenntartására létrehozott félkatonai szervezet, a shinsengumi orgyilkosságokkal és gyújtogatásokkal tarkított véres csaták százait vívta a császárhoz lojális, de kevésbé szervezett tömegekkel.
[+]
A szamurájok korának alkonya és a Meiji-restauráció elindulása tehát a háttér, amely előtt karakterünk személyes drámája zajlik. Hősünk neve Sakamoto Ryoma, ő maga pedig egy közepes rangú szamuráj, aki a kegyetlen ridegségű kasztrendszerrel rendelkező Tosa régióba egyévnyi távollét után tér haza. Fogadott apja és hozzá hasonlóan árva testvére már kész tervekkel fogadják: katonai erőt felhasználva ugyan, de vértelen forradalmat akarnak kirobbantani, amely egy igazságosabb, emberközelibb társadalom kialakulásához vezet majd el. Mivel e tervek a legelső fejezetben kerülnek kibontásra, feltehetően mindenki tudja, hogy ennek az idilli állapotnak az elérése azért nem fog ilyen könnyen menni – és bizony a már említett orgyilkos fürgén végez atyánkkal, megsebesíti testvérünket, és tulajdonképpen a mi életünknek is véget vet. No nem biológiai értelemben: Sakamoto a maszkos gyilkos üldözésére indul, amit a környéken mindenki úgy interpretál, hogy ő volt a tettes, és most csak menekülni próbál.
[+]
A játék fennmaradó jó 40 órájának túlnyomó része Kyo (a mai Kiotó) városában játszódik – ez a főváros, egy nyüzsgő feudális metropolisz, amelyet a shinsengumi megveszett farkasként viselkedő kapitányai próbálnak terrorral irányítani. Sakamoto itt keresi apja gyilkosát, akiről sokáig csak annyit tud, hogy a csak egyetlen dojóban oktatott tennen rishin harcmodort használja. Az otthonától távol a Saito Hajime álnevet használó szamuráj egyszerű, mihaszna roninnak adja ki magát kutatása közben, és amikor fényt derít rá, hogy a tennin rishint a shinsengumi kapitányai használják, rizikós akcióra szánja el magát: ő maga is felvételt kér a brutalitásáról hírhedt szervezetbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
