2004, valahol Spanyolországban
Egyetlen nap híján pontosan tizennyolc évvel ezelőtt jelent meg Európában a Resident Evil 4, és aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ki tudta próbálni a GameCube-exkluzív játékot, az feltehetően hozzám hasonlóan élénken emlékszik arra a nagyszerű élményre. A Capcom talán legnehezebb, legtöbbször újrakezdett fejlesztése végül meghálálta az elköltött milliókat, a kreativitásukat a három, soha el nem készült verzióba beleölt designerek szenvedését, és persze a játékosok hosszú-hosszú várakozását. A végül az első részt is megálmodó Shinji Mikami vezérletével elkészült Resident Evil 4 új korszakot nyitott nem csak a sorozat, de a túlélő horror műfaja számára is. A játékai újrakiadásában eddig is jeleskedő Capcom a második és a harmadik rész felújítását követően most ezt a legendát alkotta újra, az eredetit afféle kiindulási pontként kezelve, de sokkal többet alakítva és bővítve azon, mint ahogy azt vártam volna.
Ami talán a legkevesebbet változott, az a Resident Evil 4 története – hat évvel a Raccoon City elpusztulását követően, 2004-ben Leon Kennedy már nem egyszerű városi rendőr, hanem az amerikai kormány egyik legjobban képzett ügynöke. Pontosan ezért ő kapja a feladatot: Graham elnök lányát, az egyetemről elrabolt Ashleyt kell kiszabadítania, mégpedig meghökkentő módon egy Madridhoz közeli lepukkant spanyol faluból. Erre a kényes feladatra Leon bármiféle háttértámogatás nélkül érkezik, és természetesen a helyi hatóságokat sem avatja be küldetése részleteibe – reméljük, az aktatáskájába pakolt tíz teljes lőszer elég lesz a mentőakció levezényléséhez…
[+]
A pokol persze igen hamar elszabadul: nem elég, hogy hősünket az első viskóban egy homlokával gyanúsan sok golyót megállító, vörösen izzó szemű alak próbálja felszecskázni, de a falut elérve premier plánból nézhetjük végig, ahogy a helyiek némi benzin segítségével felgyújtják a korábban minket fuvarozó helyi rendőrt. Leonban valahol itt kezd el tombolni a PTSD egy mindennél komolyabb hulláma, és a keze ügyébe akadó eszközöket brutálisan bevetve felveszi a harcot a helyiekkel. Mint hamarosan kiderül, a névtelen falu lakói mind a Los Illuminados nevű, hagyományos kereszt helyett stilizált pókszimbólumot használó neopogány szekta tagjai (az áttérni nem hajlandókkal később szétszórt csontok formájában találkozhatunk), akik szentül hisznek abban, hogy prófétájuk, Lord Saddler majd elvezeti őket a tökéletes jövőbe, a megvilágosodottak paradicsomába.
[+]
Pusztán a hit persze nem lenne elég ahhoz, hogy a csak los ganados („a csorda”) néven emlegetett szektások olyan természetfeletti cselekedetekre és embertelen szörnytettekre legyenek képesek, mint amire temérdek példát látunk még a játék első órájában is. Nem, ellenfeleink mindegyikébe egy kedvesen csak plaga, pestis néven ismert parazitát fecskendezett Saddler úr, és ez néhány nap alatt mindenkit akarat nélküli szörnyeteggé, könnyen irányítható erőszakos bábbá alakított. Leon óriási pechjére a játék elején ő is kap egy adagot a szerből, így küldetése újabb szintre lép: már nem csak a feltehetően a lezárt templomban őrzött Ashleyt kell megmentenie, de valahogy azt is el kell érnie, hogy a parazita ne vegye át felette az irányítást, hogy ő ne változzon át feketevérű, vörösszemű mutánssá.
[+]
Bár a legtöbb konkrét párbeszéd, átvezető jelenet és megtalálható jegyzet újra lett írva, a Remake nagy vonalakban ugyanazt a történetet meséli el, mint az alapjáték. Leon eleinte Ashley nyomát követi, majd együtt menekülnek tovább; útjuk során összeakadnak egy nagyon gyanús, Luis nevű doktorral, és persze a rejtélyes Ada Wong is feltűnik, hogy az őrületbe kergesse az őt kiismerni még mindig nem tudó Leont. A karakterek most hajszálnyival talán több időt kapnak arra, hogy megismerje őket a játékos (főleg Luis az, akivel lényegesen több időt tölthetünk el), de azért a Resident Evil 4 még 2023-ban sem fantasztikusan kidolgozott személyiségű karaktereiről, netán azok mély személyiség-fejlődéséről szól.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
