Egyszer lenn
Az Octopath Traveler II kitűnő lehetőség arra, hogy az ember elmélkedjen kicsit arról, hogy ő mit szeret, mit értékel igazán a szerepjátékokban – és hogy mit vár el a folytatásoktól. Ami az előbbit illeti, az új epizód sokakat próbára fog tenni pusztán azzal, hogy történetmesélés, világépítés és (nem számokban mért) karakterfejlődés terén fájdalmasan keveset kínál, ami viszont játékmechanikáit – főként fejlődési lehetőségeit és harcrendszerét – illeti, azok egészen parádésak. Ami pedig az Octopath Traveler II folytatás-mivoltát jelenti, talán még zavaróbb a helyzet: lényeges előrelépést, tényleg komolyan vehető átalakulást nem találni benne, ám ez mégsem jelenti azt, hogy igénytelen fércmunkáról, olcsón összedobott rókabőrről lenne szó.
A jellegzetesen Square-es ostobaságú cím (lásd még: Bravely Default) arra utal, hogy ebben az RPG-ben nyolc karakter egymáshoz alig-alig kapcsolódó kalandját – mondhatni utazását – tudjuk átélni. Így volt ez az elődben is, és így van ez most is: nyolc vadonatúj figurát kapunk a szép térképen szétszórva, és a játék legelején mindössze nevük és kasztjuk alapján kell kiválasztani kedvencünket, aki egy ideig a főszereplők közt is főszereplő lesz. A játék első óráiban a teljes brigádot érdemes összegyűjteni, hisz a partitagok kombinálása rendkívül sok lehetőséget kínál, ráadásul így szabadon váltogathatjuk, hogy épp melyik történetszálat akarjuk követni.
[+]
A nyolc különálló hősi út közt vannak tipikus világvége-történetek, illetve sokkal személyesebb drámák is – ráadásul a történetvezetés minősége, az érzelmi töltet intenzitása még ezen túl is igen széles végletek közt változik. A szamuráj Hikari például ördögien kegyetlen testvérétől akarja visszahódítani klánját egy nagyon komolyra vett, ám kiszámítható fordulatokban bővelkedő sztoriban, a beastman néphez tartozó Ochette pedig egy 400 évente bekövetkező apokalipszist kell, hogy megakadályozzon – a téma itt is komolynak tűnik, de kajla hősünk bohókás viselkedése miatt ez mégis sokkal vidámabb mese. E nagy horderejű dolgokhoz képest a táncos Agnea mindössze anyja nyomdokaiba lépve akarja hivatása csúcsát elérni, az amnéziás gyógyító, Castii, pedig csupán emlékeit és azokkal együtt korábbi életét szeretné visszaszerezni.
[+]
A legérdektelenebb történet az elődhöz hasonlóan most is a kereskedő karakternek jutott ki, a legjobb pedig szerintem a családját tönkretevő, őt pedig aljasul börtönbe zsuppoló alak ellen bosszúhadjáratot indító tudós, Osvald útja, akinek küzdelmei során néhány parádésan jó bossfight is kijut. A másik érdekes történet Temenoshoz kapcsolódik, akinek afféle egyházi detektívként kell egy mágiával teli gyilkossági ügyet felderítenie. Persze ahhoz, hogy a játék végét is lássuk, mind a nyolc utat végig kell küzdeni, és ez az, ahol az Octopath Traveler II elődjéhez igen hasonló hiányosságokkal küzd. Nem elég, hogy ezek a történetek semmiben nem kapcsolódnak egymáshoz, de még a karakterek közt sincs semmiféle értékelhető kapcsolat. Ez nem valamiféle túlzás: együtt kalandozó hőseink nem barátok, így nem is nagyon beszélgetnek egymással. A harcokban nyújtott segítségen túl semmiféle módon nem támogatják társaikat, nincsenek nagy veszekedések vagy összeborulások, románc vagy ellenségeskedés – még csak egymás átvezető jeleneteiben sem tűnnek fel!
[+]
Az én ízlésemnek ez nagyon visszás volt – számomra az efféle, több karaktert megmozgató szerepjátékok akkor igazán élvezetesek, ha a csapattagok kidolgozott karakterek, a köztük levő viszony folyamatosan alakul, és ha együtt vesznek részt a történet alakításában. Az Octopath Traveler II pedig – elődjéhez hasonlóan – nem ilyen, és számomra ez az első perctől az utolsóig egy hatalmas űr volt a máskülönben sok remek megoldást használó játék közepén. E mellett szinte eltörpül, hogy a mellékküldetések rém unalmas extra kalandokat kínálnak, és hogy a világról sem derül ki túl sok minden. Solistia vadonatúj birodalma ugyan gyönyörű, kanyargó ösvényeit élmény bejárni, de lakóiról, városairól, birodalmairól semmi nem derül ki azon túl, amit a pixelek amúgy is bemutatnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
