Egyszer fenn

Hogy az Octopath Traveler II e meglehetősen nagy gondok ellenére is képes lekötni az embert, annak egy oka van, mégpedig a harcrendszere. Oké, ennél azért több oka is van ennek: a HD-2D motor által biztosított látványvilág ezúttal is nagyszerűen fest, a megint Yasunori Nishiki által írt zenék varázslatosak, és a játékban irtózatos tömegű titok is lapul azok számára, akik a bő 60 órás végigjátszás után is szeretnének még hosszú órákat e világban tölteni. De a fő vonzerő még ezek mellett is a harcrendszer lesz – ez a körökre osztott, a szokásosnál is taktikusabb, millió kombinációs lehetőséget rejtő harcrendszer.

A küzdelmek lelke most is a Break-Boost rendszer, amelyet rengeteg más lehetőség egészít ki és alakít kellemesen gazdag arzenállá. A csatákban az az optimális taktika, ha kiderítjük, majd kihasználjuk, hogy ellenfeleink mely fegyverekre és mágiafajtákra allergiások; kicsit hasonlít ez a Persona-széria sebezhetőség-rendszerére, de itt jóval komplexebb minden. Itt például először le kell verni ellenfelünk védelmét, és csak utána tudjuk egy körre sebezhető helyzetbe hozni a megfelelő támadást használva. Ha sikerült így megtörni egy szörnyet vagy akár főellenfelet, akkor rá leadott sebzésünk radikálisan megnő – és ezt a Boost-pontokkal lehet igazán jól kihasználni. Minden körben kapunk egy ilyen pontot, és egyszerre legfeljebb hármat használhatunk fel, támadásaink és egyéb képességeink hatását így akár megnégyszerezve. A recept innen tehát magától értetődő: a szörnyek érzékenységére rágyúrva minél hamarabb le kell hántani róluk a védelmet, majd a lehető legtöbb Boostot elhasználva ordenáré nagy sebzést kell kiosztani a védtelen bestiákra.

[+]

Ezt sok lehetőség egészíti ki: egyfelől például minden karakter saját képességekkel (ideértve a speciális támadásokat, varázslatokat és kaszt-specifikus lehetőségeket is) rendelkezik, melyek kiválóan kombinálhatók egymással. Másrészt, és ez a második rész egyik „nagy” újítása, van egy speciális állapot, amelyet csak egy mércét feltöltve aktiválhatunk – ebben minden karakter a kasztjához illő, teljesen új speciális képességek közül süthet el egyet. A karakterek amúgy is mind egyediek: a szamuráj Hikari természetesen különféle speciális támadásokat tud bemutatni karddal és lándzsával, Osvald pedig az ezerszer látott elemi mágus, de Castii már kicsit különlegesebb gyógyszertáros: ő viszonylag erőtlen gyógyító mágiáit komponensekből kikevert varázsitalaival tudja alaposan felülmúlni. A vadász Ochette a legyengített lényeket tudja hálóval befogni: aztán azokból vagy mindenféle bónuszokat adó ételeket főz, vagy harcban idézi meg őket. Bár Throné, a fiatal tolvajlány nem rendelkezik ilyesfajta speciális extrákkal, a lopás képessége még így is pokoli hasznos – a magasszintű lényeknél és a kereskedő NPC-knél általában nagyszerű zsákmány lapul.

[+]

Hőseink azonban nem csak a csatákban képesek szakmájuktól függő dolgokra, de „civilként” is, a városokban, lakott területeken mászkálva. Mindenki két speciális képességgel rendelkezik: melyek közül az egyiket nappal, a másikat pedig éjszaka lehet bevetni. Ezek felosztásában ugyan zéró logika van (Hikari például nappal párbajra hívja a helyieket, éjszaka viszont csak megvesztegetni tudja őket), és ha jól átnézzük ezeket a path action nevű lehetőségeket, az is nyilvánvalóvá válik, hogy nagyjából négyféle előnyt lehet velük szerezni, hangulatilag mégis tökéletesen működik a dolog. A tárgyak szerzése során például a kereskedő Partitio pénzt költ, Throné zsebet metsz, Agnea adakozásra csábítja áldozatait, Osvald pedig a fegyveres rablás, vagyis a csatázás útján szerez szajrét. Egy kicsit mindegyik másként működik, ráadásul az eltérő NPC-knél általában csak egyik-másik lehetőség érhető el. Néha e képességek ráadásul a harci lehetőségeket is bővítik: Hikari példul megtanulhatja a legyőzött ellenfelei egy-egy képességét, többen pedig megidézhető szövetségest tudnak így szerezni a csapatnak.

[+]

Az Octopath Traveler II igazi újítása az új világban és az új hősökben található – amit azért nehéz radikális előrelépésként kezelni. A fejlődéssel és a csatákkal kapcsolatos pár apró bővítés mellett a legnagyobb változtatás a napszakok megjelenése: ezek közt manuálisan tudunk váltani, és míg a vadonban ez a megjelenő szörnyek erejét befolyásolja, addig a lakott területeken a helyiek pozícióját és a velük kapcsolatos lehetőségeket módosítja. Kicsit fura, ahogy egyetlen gombnyomásra átalakul körülöttünk a belváros, de legalább így nem kell várakozni, ha mindenképpen éjszaka szeretnénk ügyeinket intézni.

[+]

A nagy kérdés az, hogy kinek készült az Octopath Traveler II – a válasz pedig az, hogy elsődlegesen azoknak, akik nem bánják a narratíva erőtlenségét, és esetleg már az előd remek harcaival is kiválóan elvoltak. Ez most is így lesz: a harcrendszer kellemesen komplex, de nem ragad le a részletekben és a matekban – sőt, még a tempó is gyorsítható. Tökéletes arra, hogy podcastet hallgassunk, esetleg egy másik képernyőn valami teljes figyelmet nem kívánó sorozatot daráljunk, miközben tápoljuk hőseinket. (Erre rá leszünk kényszerítve, már csak azért is, mert a négyfős parti azt jelenti, hogy négyen nem fejlődnek.) Aki viszont valami magával ragadó történetre, hömpölygő érzelmekre, egymással folyamatosan alakuló viszonyrendszerben levő karakterekre vágyik, nos, ő itt explicit módon nincs kiszolgálva. A szerepjátékok egész alműfajai épülnek fel így, hisz a dungeon crawlerek, a roguelike-ok vagy épp a Diablo-féleségek sem feltétlenül a sztorival hódítanak – de a Square neve és az Octopath Traveler II kinézete sokakat megtéveszthet.

Az Octopath Traveler II PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Bár klasszikus japán szerepjátéknak tűnik, az Octopath Traveler II a narratíva kárára szinte kizárólagosan a játékmechanikára koncentrál. Ennek megfelelően harcai sokkal élvezetesebbek az átlagos körökre osztott rendszereknél, és szerteágazó karakterfejlődését is csak dicsérni lehet, de a másik oldalról a nyolc, egymással alig kapcsolódó történet nem igazán vonja be érzelmi szinten a játékost.

Az Octopath Traveler II legjobb pontjai:

• A harcrendszer még mindig mély lehetőségeket biztosít;
• a hősök képességei tényleg eltérnek – csatán kívül is;
• a látvány és a zene magával ragadó.

Az Octopath Traveler II leggyengébb részei:

• Nincsenek fejtörők vagy csapdák, minden dungeon csak egy járat;
• nagyon hiányzik a csapattagok közti interakció;
• igen keveset változott az elődhöz képest.

Bényi László