Lovecraft pecázik
Teljes gázzal váratlanul megjelent ködfalba hajtani botorság – és erre a Dredge hősének is rá kell döbbennie, hisz bárkája kiszámítható módon szinte azonnal zátonyra fut. Másnap reggel egy ismeretlen kikötő nedves dokkján ébred, és hiába értetlenkedik az éjszaka történtekkel kapcsolatban, a köpcös polgármester egyszerűen közli vele, hogy mostantól bizony ő a grandiózus nevű Greater Marrow városka hivatalos halásza. Ennek megfelelően ki is hajtja szegény kapitányt a vízre, hogy ott töltse meg rakterét makrélával, lepényhallal, sügérrel, meg minden más ehető tengeri jószággal, amit csak talál a damil végén. Bár a legtöbben talán tiltakoznának, vagy faggatóznának, mivel névtelen hősünk amúgy is ezért az állásért jött ide, igen gyorsan beletörődik a megváltoztathatatlanba.
[+]
A zátonyok és sziklák által a ténylegesen nyílt óceántól elkerített öböl gyönyörűen fest a hajnali fényben: a halak tömegétől néhol szinte pezseg a víz, a szemközti sziget színes házainak ablakain megcsillan napfény, a távolban, a pára és a köd által takarva pedig kíváncsiságunkat felpiszkáló sziget-sziluettek tűnnek fel. A védett öböl elhagyása persze ilyen hamar nem jó ötlet: hajónk motorja épphogy pöfög, lámpánk fényereje egy kisebb gyertyáéhoz ér csak fel, és persze néhány kezdetleges horgászbotunk sem képes az örökösen sötét mélyben, vagy épp a nyílt vizek azúrjában lakó lények begyűjtésére. Nem, az első napokat érdemes az öbölben eltölteni, vidáman prédálva a tengeri állatvilágot, óvatosan, a parttól sosem eltávolodva felderíteni a partot és a közeli szigetecskéket.
[+]
És arról sem érdemes elfeledkezni, amit a polgármester még utolsó figyelmeztetésként odavetett a nyitányban: az éjszaka beállta, a titokzatos ködlepel megérkezte előtt érdemes biztonságos kikötőt keresni. Ha e szabályt megszegjük, hamar rádöbbenünk, hogy a sötétben teljesen más képet nyújt a tenger: nem csak az irizáló, sokszor ördögi kinézetű halakról és a távolban feltűnő, erősen fenyegető vörös fényekről van szó, de arról az érzésről is, hogy valaki vagy valami figyel minket. Nem csoda, hogy halászunk hajlamos megijedni a hajójánál is méretesebb bestiák, az önálló akarattal rendelkező víztölcsérek, a raktárkészletet dézsmáló fekete sirályok felhője láttán – amikor pedig tényleg pánikba esik, még bizarrabb dolgok tűnnek fel szeme előtt. Később, amikor dübörgő motorokkal szerelt hajónk képes villámgyorsan elmenekülni bármi elől, amikor reflektoraink már megnyerik a köddel vívott harcot, amikor már pontosan ismerjük a kikötők helyét, akkor már persze jobb esélyekkel hajózhatunk ki éjszaka is – érdemes is lehet, hisz a legértékesebb halak egy része csak ekkor jön elő.
[+]
A Dredge tehát nem egy egyszerű hajózós-horgászós játék: bár a verőfényben tényleg ezzel foglalkozunk majd, itt is igaz a mondás, miszerint az éj sötét, és tele van iszonyattal. Ráadásul előbb-utóbb még nappali expedíciók során is belebotlunk majd felkavaró dolgokba. Az elfeledett partok mentén rúnákkal telikaristolt ősi sziklaoltárok várják a halhús-áldozatot, temérdek hajóroncsot vizsgálhatunk át, és amikor már van hardverünk a biztonságos kezdeti öböl elhagyására és a másik négy zóna felkeresésére, hát még több furcsa kalandba bonyolódhatunk. Mindentől távoli szigeteken csuhás kultisták kérnek specifikus halakat, amelyeket aztán nyersen falnak be előttünk, a mangrove-mocsár mélyén a magányába lassan beleőrülő katona kér segítséget az agyszívók elleni küzdelemben, a trópusi atollok által határolt területen egy sziget-méretű csápos bestia vár az óvatlan hajósra, a vulkánok közt rejlő romok közt pedig egy réges-régi rituálé vár végrehajtójára.
[+]
A hajó fejlesztésével, illetve a tényleges halászattal teli, illetve a tényleg lovecrafti horrorban tocsogó órák furcsa kettőssége adja meg a Dredge igazi ízét. A sztori szempontjából az egyetlen fontos küldetés egy közeli szigeten éldegélő igen fura alak kérésére néhány rég elveszett ereklye begyűjtése, ennek végrehajtásához viszont teljesen ki kell ismernünk az egész játékot, megoldva mind Greater Marrow, mind a másik négy zóna egy-egy nagy kihívását. És ezen kívül is temérdek mellékküldetésünk lesz: rég elhidegült testvérpárt kell összebékíteni és félénk kutyának kell új otthont keresni, hajótöröttet kell fuvarozni és hajóroncsokat átkutatva kell kincset és családi ereklyéket felszínre hozni. És persze halásznunk is kell: így szerezhetjük az új hardverekre elkölthető pénzt, így találhatunk a hajó fejlesztéseit megnyitó kísérletekhez nyersanyagokat, és azért is, mert az összesen 124 halat tartalmazó enciklopédia oldalait csak így lehet feltölteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
