Lovecraft pecázik

Teljes gázzal váratlanul megjelent ködfalba hajtani botorság – és erre a Dredge hősének is rá kell döbbennie, hisz bárkája kiszámítható módon szinte azonnal zátonyra fut. Másnap reggel egy ismeretlen kikötő nedves dokkján ébred, és hiába értetlenkedik az éjszaka történtekkel kapcsolatban, a köpcös polgármester egyszerűen közli vele, hogy mostantól bizony ő a grandiózus nevű Greater Marrow városka hivatalos halásza. Ennek megfelelően ki is hajtja szegény kapitányt a vízre, hogy ott töltse meg rakterét makrélával, lepényhallal, sügérrel, meg minden más ehető tengeri jószággal, amit csak talál a damil végén. Bár a legtöbben talán tiltakoznának, vagy faggatóznának, mivel névtelen hősünk amúgy is ezért az állásért jött ide, igen gyorsan beletörődik a megváltoztathatatlanba.

[+]

A zátonyok és sziklák által a ténylegesen nyílt óceántól elkerített öböl gyönyörűen fest a hajnali fényben: a halak tömegétől néhol szinte pezseg a víz, a szemközti sziget színes házainak ablakain megcsillan napfény, a távolban, a pára és a köd által takarva pedig kíváncsiságunkat felpiszkáló sziget-sziluettek tűnnek fel. A védett öböl elhagyása persze ilyen hamar nem jó ötlet: hajónk motorja épphogy pöfög, lámpánk fényereje egy kisebb gyertyáéhoz ér csak fel, és persze néhány kezdetleges horgászbotunk sem képes az örökösen sötét mélyben, vagy épp a nyílt vizek azúrjában lakó lények begyűjtésére. Nem, az első napokat érdemes az öbölben eltölteni, vidáman prédálva a tengeri állatvilágot, óvatosan, a parttól sosem eltávolodva felderíteni a partot és a közeli szigetecskéket.

[+]

És arról sem érdemes elfeledkezni, amit a polgármester még utolsó figyelmeztetésként odavetett a nyitányban: az éjszaka beállta, a titokzatos ködlepel megérkezte előtt érdemes biztonságos kikötőt keresni. Ha e szabályt megszegjük, hamar rádöbbenünk, hogy a sötétben teljesen más képet nyújt a tenger: nem csak az irizáló, sokszor ördögi kinézetű halakról és a távolban feltűnő, erősen fenyegető vörös fényekről van szó, de arról az érzésről is, hogy valaki vagy valami figyel minket. Nem csoda, hogy halászunk hajlamos megijedni a hajójánál is méretesebb bestiák, az önálló akarattal rendelkező víztölcsérek, a raktárkészletet dézsmáló fekete sirályok felhője láttán – amikor pedig tényleg pánikba esik, még bizarrabb dolgok tűnnek fel szeme előtt. Később, amikor dübörgő motorokkal szerelt hajónk képes villámgyorsan elmenekülni bármi elől, amikor reflektoraink már megnyerik a köddel vívott harcot, amikor már pontosan ismerjük a kikötők helyét, akkor már persze jobb esélyekkel hajózhatunk ki éjszaka is – érdemes is lehet, hisz a legértékesebb halak egy része csak ekkor jön elő.

[+]

A Dredge tehát nem egy egyszerű hajózós-horgászós játék: bár a verőfényben tényleg ezzel foglalkozunk majd, itt is igaz a mondás, miszerint az éj sötét, és tele van iszonyattal. Ráadásul előbb-utóbb még nappali expedíciók során is belebotlunk majd felkavaró dolgokba. Az elfeledett partok mentén rúnákkal telikaristolt ősi sziklaoltárok várják a halhús-áldozatot, temérdek hajóroncsot vizsgálhatunk át, és amikor már van hardverünk a biztonságos kezdeti öböl elhagyására és a másik négy zóna felkeresésére, hát még több furcsa kalandba bonyolódhatunk. Mindentől távoli szigeteken csuhás kultisták kérnek specifikus halakat, amelyeket aztán nyersen falnak be előttünk, a mangrove-mocsár mélyén a magányába lassan beleőrülő katona kér segítséget az agyszívók elleni küzdelemben, a trópusi atollok által határolt területen egy sziget-méretű csápos bestia vár az óvatlan hajósra, a vulkánok közt rejlő romok közt pedig egy réges-régi rituálé vár végrehajtójára.

[+]

A hajó fejlesztésével, illetve a tényleges halászattal teli, illetve a tényleg lovecrafti horrorban tocsogó órák furcsa kettőssége adja meg a Dredge igazi ízét. A sztori szempontjából az egyetlen fontos küldetés egy közeli szigeten éldegélő igen fura alak kérésére néhány rég elveszett ereklye begyűjtése, ennek végrehajtásához viszont teljesen ki kell ismernünk az egész játékot, megoldva mind Greater Marrow, mind a másik négy zóna egy-egy nagy kihívását. És ezen kívül is temérdek mellékküldetésünk lesz: rég elhidegült testvérpárt kell összebékíteni és félénk kutyának kell új otthont keresni, hajótöröttet kell fuvarozni és hajóroncsokat átkutatva kell kincset és családi ereklyéket felszínre hozni. És persze halásznunk is kell: így szerezhetjük az új hardverekre elkölthető pénzt, így találhatunk a hajó fejlesztéseit megnyitó kísérletekhez nyersanyagokat, és azért is, mert az összesen 124 halat tartalmazó enciklopédia oldalait csak így lehet feltölteni.

Horrorgászbot

A Dredge-ben az idő csak akkor telik, ha hajónkkal haladunk, vagy ha horgászunk – a menüként megjelenő városokban, küldetéslistánkat böngészve, raktárunkat rendszerezve, vagy egyszerűen a hullámokon hintázva nem kell sietni. Ahhoz, hogy a játék küldetéseit óriási szenvedés nélkül tudjuk megoldani, mindenképpen szükséges lesz hajónk fejlesztése. Ez több párhuzamos úton zajlik, és a Dredge első fele nagyjából erről a munkáról szól a gondtalan horgászat, halászat és rákászat mellett. Egyfelől a szárazdokkban lehet a tengerből kiszedett nyersanyagok (deszka, gépek, vászon és acél), valamint igen sok pénz befektetésével bővíteni raktárunkon, és mivel a motort, a lámpákat és a horgászfelszerelést is itt kell elhelyezni, ezek terén is folyamatosan bővülnek lehetőségeink. A hajótest mellett öt kategóriában fejleszthetjük felszerelésünket is – az imént említetteken túl a vonóhálót és a rákászdobozokat lehet kutatni. Ezek megnyitásához speciális tárgyak kellenek, melyeket elsősorban mellékküldetések teljesítéséért kapni, de nagyritkán a hajóroncsokban vagy boltokban is találhatunk belőlük. Ha még ez sem lenne elég, a változatos módon szerzett könyvek elolvasásával passzív bónuszokat lehet elérhetővé tenni.

[+]

Ahogy fejlődik hajónk, úgy bővülnek lehetőségeink is. Ha már erősebb motor van a bárkán, az egykor oly távolinak tűnő szigetek is gyorsan megközelíthetővé válnak; ha apró pilácsok helyett hatalmas reflektorok dolgoznak a hajón, már az éjszaka sem olyan fenyegető. És persze ott vannak a halászatra szolgáló cuccok is: a manuálisan, többféle QTE-vel használható horgászbotok, az automatikusan működő, vontatott hálók, valamint az elszórható, és néhány nap alatt megtelő rákászdobozok. Ezek tekintetében a legfontosabb tulajdonság – a hatékonyság mellett – az, hogy milyen környezetben, milyen préda megszerzése terén használhatjuk őket. A Dredge-ben összesen nyolc ilyen kategória létezik: egy sekély vizekben használható bot fabatkát sem ér a nyílt óceánon, a mangrove-mocsarakban, vagy épp a hat kilométernél mélyebb, úgynevezett hadal árkokban.

[+]

Maga a horgászat apró minijátékokkal történik – bár manuális beavatkozás nélkül is be lehet gyűjteni a jószágokat, a jó teljesítménnyel (és hardverrel) az ehhez szükséges idő töredékére csökkenthető. A halak csak eladásra jók, és szerencsére a boltos még a szörnyű alakú mutáns állatokat is minden komment nélkül veszi át. A horgászat második nehézségét a zsákmány elhelyezése jelenti: négyzethálós rakterünkben a Tetris mintájára kell elhelyezni a halakat. Eleinte ez nem okoz gondot, de a tenger mélyéről előrángatott egzotikus halaknak, rákoknak és lábasfejűeknek néha már igen bizarr alakja van, így ezek raktérbe hajtogatása már nem mindig könnyű. Ettől függetlenül ez is a játékélmény része: az ember próbál úgy váltogatni a „vadászott” halfajták között, hogy maximálisan be tudja tölteni a rakteret, hiszen minden egyes körnél a profitmaximalizálás a cél.

[+]

A Dredge nem egy különösebben komplex játék. Minden reggel kihajózunk horgászni, és ahogy fejlődik ladikunk, úgy tudunk egyre messzebb merészkedni, egyre egzotikusabb jószágokkal feltölteni a halkereskedők ládáit. Eleinte vigyázunk, hogy a sötétben ne ragadjunk a nyílt vízen, hiszen hajónk könnyen sérülhet: már az is idegesítő, ha a rakták egyik mezőjének kiütése miatt elveszítünk egy drága halat, hát még az, amikor a motorokat vagy a lámpát teszi használhatatlanná egy teli gázzal lekoccolt sziget. Amikor hajónk már fejlett eszközökkel van tele, nekiállhatunk összeszedni a Gyűjtő által kért dolgokat is – és bár ehhez kapcsolódnak a legkidolgozottabb és legérdekesebb feladatok a játékban, magához a történethez kevesebbet tesznek hozzá, mint vártam. Bár kétféle befejezés is akad, egyik sem olyan drámai esemény, mint amilyennek szerintem a fejlesztők szánták azokat – meglehetősen kiérdemeletlen a több nagy fordulat.

[+]

A Dredge végigjátszása körülbelül 10 órát emészt fel, amit én még az enciklopédia lapjainak kitöltésével, illetve a hiányzó küldetések teljesítésével további öt órával fejeltem meg. Mindent még így sem tudtam kiszedni belőle: a kincsestérképnek csak egy darabkáját találtam meg, és néhány ritka mutáns dög begyűjtése is várat még magára. Azt viszont nem hiszem, hogy e feladatokat is befejezném; a Dredge inkább az első óráiban varázsolt el, amikor még komoly korlátokat jelent a hajó nevetséges felszereltsége, és persze az is, hogy nem ismertük még ki töviről-hegyire a teljes játékvilágot. Később minden Lovecraft-effekt ellenére is elvész a veszélyérzet, a feszültség, és azt még az egészen bizarr halmutációk sem tudják visszahozni. Szerencsére rossz még így sem lesz – sőt, a Dredge még így is az egyik legélvezetesebb horgász-RPG a piacon!

A Dredge március 30-án jelenik meg PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra.

Összefoglalás

Nem egy szimpla fejlesztős horgászjáték – a Dredge ezen felül egy lovecrafti hangulatú világot is bemutat. Amíg ritka halakat keresünk, bizarr varázslatokat használunk és fura alakokkal társalgunk, ez tökéletesen működik is, éppcsak a központi sztoriszálból hiányzik egy erősebb lezárás, egy jobban kibontott karakterábrázolás. De jól néz ki, remekül fut, élmény vele halászgatni, az óceánon töltött éjszakák hangulatáért pedig külön bónuszpont jár.

A Dredge legjobb pontjai:

• A horgászat-hajófejlesztés-felfedezés ritmus nagyszerű;
• remek, feszültséggel teli hangulat;
• változatos mellékküldetések és gazdag élővilág;
• egyszerűen élmény hajózni és halakat gyűjteni.

A Dredge leggyengébb részei:

• Összecsapott, kevéssé hatékony befejezés;
• nagyon hamar elfogynak a fejlesztenivalók.

Bényi László