Technicolor rettegés

Amikor Makoto Shibata, a Deception-széria megálmodója kipróbálta az első Silent Hillt, csak egy panasza volt – a ködös amerikai kisváros veszélyei nem voltak elég félelmetesek számára. El is határozta, hogy amint lehet, ő bizony elkészíti a világ legfélelmetesebb horrorjátékát, amely a japán ízlésnek megfelelően nem feltétlenül vérrel, köddel és groteszk szörnyetegekkel fog ijesztgetni, hanem a helyi legendákban gyökeredző történetekkel, félresikerült mágikus rituálékkal és a megnyugodni nem tudó szellemek fenyegetésével. Az elhatározást tett is követte, és a Fatal Frame tényleg ennek megfelelően készült el PlayStation 2-re – egy ménkű nagy tradicionális japán ház volt a környezet, fiatal japán lány a főszereplő, a bosszúszomjas kísértetek ellen pedig tűzfegyverek és balta helyett egy mágikus fényképezőgépet lehetett bevetni. A recept kiválóan működött, én például csak felkapcsolt lámpa mellett voltam hajlandó játszani vele, és a sok jump scare miatt még ilyen betoji módon sem sikerült elérnem a játék végére.

Azóta persze rengeteg víz lefolyt a Sumidán, és a Project Zero-játékok is visszavettek kicsit az efféle ijesztgetésekből; vidámabb persze nem lett a széria, de az újabb részek az ajtó mögül előugró szellemek helyett sokkal inkább a félelmetes, szinte fizikailag érezhetően oppresszív hangulattal operálnak. A Mask of the Lunar Eclipse is ebben a szellemben (ha!) készült: kifejezetten a Wii mozgásérzékelő kontrollerére lett megálmodva. A program anno 2008-ban kizárólag Japánban hozta a frászt a nagyérdeműre, angolnyelvű megjelenését végül törölték. A szerencsétlen módon a Dead Space és a Resident Evil 4 nagyköltségvetésű remake-jei közé ékelődve megjelent új verzió közel sem olyan ambiciózus, mint e riválisai. Fontos rögtön az elején leszögezni, hogy ez nem egy mindent modernizáló remake, hanem csak egy nagyobb felbontású port; még akkor is, ha egyébként 50 eurós árcédulával jelent meg.

[+]

Ez azt is magával hozza, hogy akinek kiemelkedően fontos a grafikai kényeztetés, a lehető legújabb konzolok vagy videokártyák minden grafikai tudásának profi kihasználására, azt bizony percről percre pofonok fogják érni. Bár néhány textúrából sikerült a nagyobb felbontású verziókat találni és azokat a játékba építeni, legalább ugyanennyi akad, amely még a 640x480 felbontásra készült minőségében feszül a falakon és tereptárgyakon. Azonnal látható szépészeti beavatkozáson csak a karaktermodellek mentek át: a porcelánbaba-arcú hölgyek nem szögletesek, és mivel a legfontosabb előrendelői és New Game+ bónuszok mind új kosztümök, hát azok minősége is sokkal jobb lett az eredetiben látottaknál. Összességében azonban technikai szempontból a Mask of the Lunar Eclipse minden mai platformon meglehetősen primitívnek hat, amit még az olykor pokoli erős filmzaj sem tud eltakarni – és extra pofonként Switch-en ráadásul még így is szaggat, ami teljességgel érthetetlen.

[+]

Szerencsére a Project Zero sosem az a játék volt, amely elsősorban lehengerlő grafikájával akarta volna csábítani a játékosokat. Az 1980-ban játszódó történet például most is kellemesen horrorisztikus lett, még akkor is, ha az első játékórákban ebből mit sem látunk majd – sajnos narratív szempontból az indulás meglehetősen gyengére sikeredett. A játék eseményei ezúttal a fiktív Rogetsu szigeten zajlanak: évekkel korábban egy Kirishima nevű detektív itt talált meg és szabadított ki öt elrabolt, a sok trauma hatására kollektív amnéziát kifejlesztő lányt – hogy pontosan mi is történt a fiatalokkal, azt emlékeik elveszítése miatt sosem sikerült kideríteni. Az öt bakfis közül nemrég ketten furcsa körülmények közt életüket vesztették, így a maradék trió úgy dönt (eltérő fokú lelkesedéssel), hogy bizony ők visszatérnek a szigetre, ahol majd kiderítik, hogy milyen titkok lappanganak múltjukban – és miután erről tudomást szerez, a szintén sok kérdéssel rendelkező detektív is utánuk ered.

Természetesen hőseink – a játék során epizódról epizódra változik, hogy a négy karakter közül kit irányítunk – teljességgel felkészületlenül vágnak neki a kalandnak. Oké, azt nem tudhatják, hogy másvilági veszélyekkel is szembe kell majd nézniük az elhagyatott szigeten, de az, hogy a nagy kalandra magassarkú topánkában, miniszoknyában és melltartó-villantó topban indulnak a lányok, az sokat mond esélyeikről, no meg a fejlesztők fantáziájáról is. A karakterek hamar elszakadnak egymástól, így a játék túlnyomó részének otthont adó szanatóriumot általában magányosan kell felfedezniük – egyetlen társuk a mindhármuk által megtalált Camera Obscura, a sorozat ikonikus fényképezőgépe lesz. Későn érkező detektívünk nem részesül ebből az ereklyéből, de egy mágikus kézi reflektort azért csak talál ő is. Ez egy jóval kevésbé kifinomult eszköz, hisz működése és hatékonysága leginkább egy erős shotgunhoz hasonlítható – kiválóan alkalmas rá, hogy ösvényt vágjon a lidércek erdejében.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!