Fókusz nélkül

Ahogy azt a szériától megszokhattuk, a játékbeli szellemekkel folytatott harc most is a kamera használatával zajlik. Amikor szemünkhöz emeljük a ránézésre ósdi gépet, a műfajhoz illően külső nézetű játék FPS-be vált, feladatunk pedig a néha igen aktívan mozgolódó kísértetek befogása, majd fókuszba hozása lesz. Az exponálással csapolhatjuk a fantomok ektoplazmikus energiáját, vagyis tulajdonképpen életerejét. Elődeihez hasonlóan a Mask of the Lunar Eclipse is kényes arra, hogy látványos fotókat készítsünk: minél élesebb, minél akciódúsabb, minél jobban megkomponált a fotó, annál nagyobb lesz annak a sebzése, és annál több pontot kapunk azért. A legerősebb, és egyben a legkockázatosabb fotókon a támadás közben, az utolsó pillanatban lekapott szellemek láthatók – ez az amerikai verzió címét is adó Fatal Frame technika. Harci hatékonyságunkat speciális, különféle bónuszokat adó lencsékkel tudjuk növelni, és persze most is többféle, speciális támadásokkal felérő (például mérgezés-szerű effektet adó), de limitáltan rendelkezésre álló filmet tölthetünk a gépbe. A kamerát fejleszteni is lehet, a fotókkal szerzett pontokat pedig a mentési pontokon hasznos holmikra – elsősorban gyógyító tárgyakra – válthatjuk be.

A játék felépítése hű maradt a sorozat hagyományaihoz, így aki már küzdött valamelyik korábbi résszel, az azonnal otthon fogja magát érezni. Ezúttal is egy fokozatosan megnyíló, sokszintes és labirintusszerű épület ad otthont a játéknak, a szellemek pedig ezúttal sem tucat-ellenfelek, hanem a játék során fokozatosan kiismert, általában igen tragikus alakok áttetsző maradványai. A tempó pokoli lassú, olyannyira, hogy még a futásnak hívott tipegés is lassabb, mint szinte bármelyik másik játék szimpla mászkálási tempója – újra és újra felidegesített, hogy meneküléskor sem képesek a karakterek felgyorsítani. Szintén sokat lassít a játékon az, hogy a különféle tárgyakat csak akkor pillantjuk meg, ha lámpánkkal azokra rávilágítunk – ez a mozgásérzékelős, és kis jóindulattal zseblámpához is hasonlítható Wiimote kontrollerrel úgy-ahogy működött, de sajnos az irányítást nem tudták tökéletesen átírni analóg karokra, így néha zavaróan sok evickélést és forgolódást kíván meg pusztán az, hogy „megidézzünk” egy tárgyat. Tovább tetézi a helyzetet, hogy a cuccokat nem egyetlen gombnyomás felvenni, hanem másodperceking kell nyomva tartani a megfelelő gombot, míg tétova karakterünk hajlandó lesz tényleg odanyúlni.

[+]

Bár a játék irányításával, egyes designdöntéseivel és úgy általában a megvalósítással sem voltam elégedett, az tagadhatatlan, hogy a Mask of the Lunar Eclipse hangulata ismét vérfagyasztó lett. A szellemek félelmetesebben néznek ki, mint akármelyik japán horrorfilmben, és a környezet is pontosan úgy lett megtervezve, hogy az állandó feszültséget, helyenként egyenesen rettegést váltson ki a játékosból. Az első, meglehetősen unalmas folyosók még nem sokat mutatnak meg ebből, de amint nekiállunk felderíteni az egykori ápoltak szobáit, sokkal komolyabbra fordul a helyzet. A régi naplókból és más dokumentumokból egyre jobban megértjük, hogy miért van itt ennyi mérges, ölni vágyó szellem – az alaposan elrejtett babák fotózásával pedig új és új extrákat nyithatunk meg.

[+]

Ezzel együtt a történet is intenzívebbé válik, legalábbis abban az értelemben, hogy a lányok múltjáról kiderülő dolgok bizony tobzódnak a szörnyűségekben. Nem feltétlenül fizikai kínzásra és hasonlókra gondolok itt – a Project Zero mindig is teljesen más jellegű horrorról szólt. A bizarr maszkok, a telihold fényében zajló értelmezhetetlen rituálék, az egyre felzaklatóbb módon elfolyó arcok látványa mind igen hatásos. Nagy kár, hogy ehhez a karakterek nem tudnak felnőni: a detektív sem valami kidolgozott figura, de Ruka, Misaki, illetve Madoka közt aztán végképp alig találni különbségeket – hacsak azt nem, hogy melyikhez nyitható meg fürdőruha, és melyikhez érhető el nyakörvvel párosított francia cselédlány fétiskosztüm…

[+]

A Mask of the Lunar Eclipse története és hangulata sokkal hatásosabb, mint amilyen az ötödik rész volt (az eredeti megjelenési sorrendet felrúgva a Maiden of the Black Water két éve már megjelent a mai platformokra), de például a fényképezős harc ott egy kicsit dinamikusabb volt. A másik fegyvert használó Kirishima mindenképpen új színt hozott a játékba, ráadásul ezúttal kaptunk egy igazi könnyített fokozatot is – nem is feleslegesen, hisz néhány csata még normál szinten is bődületesen nehéz. Én azonban még így sem tudom fenntartások nélkül ajánlani a 10-12 órás játékot a sorozat szerelmesein kívül másoknak. A megvalósítás zavaróan archaikus, és nálam a horrorisztikusan érdekes történet sem tudta ellensúlyozni a játékmenet és a játékdesign gyenge pontjait. Arra tökéletesen alkalmas, hogy az efféle problémákhoz már rég hozzászokott Project Zero-veteránokat kielégítse, de abban nagyon nehéz dolga lesz, hogy új rajongókat szerezzen.

A Project Zero: Mask of the Lunar Eclipse PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

A Mask of the Lunar Eclipse azoknak, és kizárólag azoknak készült, akik imádják a japán horrorfilmeket, és képesek igen sokat megbocsátani egy játéknak azért, hogy cserébe egy jót retteghessenek. Ahhoz képest, hogy majdnem teljes áron került forgalomba, nem egy remake, hanem csak egy gyengécske HD port.

A Project Zero: Mask of the Lunar Eclipse legjobb pontjai:

• Kiemelkedően félelmetes környezet és háttérsztori;
• kirishima lámpája remek újítás a sorozatban.

A Project Zero: Mask of the Lunar Eclipse leggyengébb részei:

• Magas áráért cserébe a felújítás nem elég mélyreható;
• igen sok harc túl szűk, túl zsúfolt helyen zajlik;
• minden tekintetben rémesen lassú;
• sokszor kell visszamenni korábbi részekre.

Bényi László