First Fantasy
A bő 35 éve indult Final Fantasy csápjai mára elértek csaknem minden platformra, mellékszálai pedig szinte az összes műfajban megmérették magukat. 2023-ban is mindenütt találkozhatunk a névvel: egy hónap sincs már hátra a XVI megjelenéséig, egyelőre jobbára rejtve, de óriási erőbedobással készül a hetedik rész remake-folytatása, továbbra is nagy népszerűséggel dübörög az MMO, és persze a telefonok digitális boltjaiban sem kell sokat keresgélni, mire szembe nem jön egy újabb Final Fantasy-pénzszivattyú. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy egy aktív játékos még sosem hallott a sorozatról, hogy egyetlen epizódot sem próbált ki legalább pár percre – az viszont teljesen hihető lehetőség, hogy a széria áttörését előkészítő korai részekből a legtöbb mai játékos kimarad.
És nem is csak arról van szó, hogy ezek régiségek: e játékok nagy része az eredeti platformokon nem is jelent meg Európában, és persze a NES meg a SNES Magyarországon még az elenyésző piaci részesedésért is esélytelenül küzdött a számítógépek között. Szó se róla, a Square mindent megtett azért, hogy több évtizedes késéssel jóvá tegye a régi hibákat, és lépten-nyomon érkeztek az első hat Final Fantasy így-úgy felújított, átalakított, felületkezelt átiratai. Szinte minden így készült verzió valamilyen szinten különleges lett, sajátos megoldások egyedi kombinációját felmutatva – éppen ezért már az is rengeteg vitát szült, amikor valaki feltette a kérdést, hogy mondjuk az első Final Fantasyből melyik a legjobb változat. A kiadó 2021-ben próbált véget vetni ennek a káosznak: a Pixel Remaster szlogennel jelölt, akkor csak PC-re megjelent kiadások mind azonos szellemben, egységes bővítményekkel és látványvilággal készültek el. Hogy tényleg ezek lettek-e e legendás játékok egyértelműen legjobbnak mondható verziói? Nem – de most a Square a konzolos premierre egy még tovább javított változatot adott ki, fogadkozva, hogy kijavítottak minden amatőr bakit a számítógépes megjelenés óta.
[+]
A Pixel Remaster Collection tehát az első hat számozott Final Fantasyt tartalmazza – a játékok megvásárolhatók egyben is, és apró kedvezménnyel egyetlen csomagba gyűjtve is. Fontos azonnal leszögezni, hogy e kiadások próbáltak hűek maradni minden játék eredeti verziójához, így akit a későbbi Game Boy Advance-os extra tartalmak, a teljesen új PSP-s látványvilág, netán a DS-es poligongrafika vonzana, az csalódni fog. Szerintem jó döntés volt, hogy a Pixel Remaster tartalom és játékmenet terén viszonylag purista maradt (vagy legalábbis a korábbi extráktól távol tartotta magát). Igaz persze, hogy némelyik kézikonzolos verzióban voltak kifejezetten jól sikerült bővítések is, nem egy átirat önkényesen, kaotikusan alakította át az eredetit.
[+]
Mindez nem jelenti azt, hogy nincs ebben a kiadásban semmi új: például minden epizód külön galériát, zenelejátszót és bestiáriumot kapott, és teljesen egységes lett a fordítás, a gombkiosztás, valamint a menük működése is. Mind a hat játékban lehet már futni, elérhető egy hasznos világtérkép, és a bárhol használható quick save opció is megjelent. Kaptunk egy „automatikus harc” lehetőséget is; ez is sokszor jön jól, de hogy otromba ikonja miért van ott állandóan a sarokban a csaták során, arra szerintem nem létezik komolyan vehető ok. A konzolos kiadások újdonsága (reméljük, előbb-utóbb ezt megkapják a PC-s játékosok is) az újrakevert dalok mellett a teljes eredeti zenei anyag jelenléte is – e kettő közt természetesen mindenkinél az egyéni ízlés dönt majd, de szerintem például a Final Fantasy VI messze jobb az eredeti hangszereléssel. Szintén újdonságot jelent a Configuration menüpont alatt elérhető Boost funkció: ez minden epizódban elérhető, és itt lehet növelni a kapott XP, pénz és egyéb jutalmak mennyiségét, az APB-rendszerű csaták sebességét, valamint akár ki is kapcsolhatjuk a random csatákat. Noha általános időgyorsítás nincs, e menüben kotorászva azért igen sokat lehet faragni a menetidőn.
[+]
Ami a látványvilágot illeti, nagyrészt ugyanazt kapjuk, mint PC-n: nagyjából azonos szintre hozott pixelgrafikát, szélesvásznú megjelenítést, és ugyanazt a stílust, amit anno az első három rész remek Wonderswan Color-kiadásában már láthattunk. (Később ez képezte a PlayStation-kiadás alapját is, onnan talán többeknek ismerős.) A PC-s kiadás érthetetlenül randa betűtípusa mellé sikerült találni egy opcionálisan választható stílusosabb példányt is, de ez még mindig kilóg a nagy kék menükből. Hogy miért nem lehet visszatérni az akár a PSP-s, akár a DS-es portokban használt betűkhöz, az számomra egyszerűen felfoghatatlan; pedig hát érdekelne, hogy miként lehet egy, a játékfejlesztés bődületes feladattömegei közt apróságnak számító fontválasztással ennyire komolyan és ilyen makacsul rossz döntéseket hozni?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
