First Fantasy

A bő 35 éve indult Final Fantasy csápjai mára elértek csaknem minden platformra, mellékszálai pedig szinte az összes műfajban megmérették magukat. 2023-ban is mindenütt találkozhatunk a névvel: egy hónap sincs már hátra a XVI megjelenéséig, egyelőre jobbára rejtve, de óriási erőbedobással készül a hetedik rész remake-folytatása, továbbra is nagy népszerűséggel dübörög az MMO, és persze a telefonok digitális boltjaiban sem kell sokat keresgélni, mire szembe nem jön egy újabb Final Fantasy-pénzszivattyú. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy egy aktív játékos még sosem hallott a sorozatról, hogy egyetlen epizódot sem próbált ki legalább pár percre – az viszont teljesen hihető lehetőség, hogy a széria áttörését előkészítő korai részekből a legtöbb mai játékos kimarad.

És nem is csak arról van szó, hogy ezek régiségek: e játékok nagy része az eredeti platformokon nem is jelent meg Európában, és persze a NES meg a SNES Magyarországon még az elenyésző piaci részesedésért is esélytelenül küzdött a számítógépek között. Szó se róla, a Square mindent megtett azért, hogy több évtizedes késéssel jóvá tegye a régi hibákat, és lépten-nyomon érkeztek az első hat Final Fantasy így-úgy felújított, átalakított, felületkezelt átiratai. Szinte minden így készült verzió valamilyen szinten különleges lett, sajátos megoldások egyedi kombinációját felmutatva – éppen ezért már az is rengeteg vitát szült, amikor valaki feltette a kérdést, hogy mondjuk az első Final Fantasyből melyik a legjobb változat. A kiadó 2021-ben próbált véget vetni ennek a káosznak: a Pixel Remaster szlogennel jelölt, akkor csak PC-re megjelent kiadások mind azonos szellemben, egységes bővítményekkel és látványvilággal készültek el. Hogy tényleg ezek lettek-e e legendás játékok egyértelműen legjobbnak mondható verziói? Nem – de most a Square a konzolos premierre egy még tovább javított változatot adott ki, fogadkozva, hogy kijavítottak minden amatőr bakit a számítógépes megjelenés óta.

[+]

A Pixel Remaster Collection tehát az első hat számozott Final Fantasyt tartalmazza – a játékok megvásárolhatók egyben is, és apró kedvezménnyel egyetlen csomagba gyűjtve is. Fontos azonnal leszögezni, hogy e kiadások próbáltak hűek maradni minden játék eredeti verziójához, így akit a későbbi Game Boy Advance-os extra tartalmak, a teljesen új PSP-s látványvilág, netán a DS-es poligongrafika vonzana, az csalódni fog. Szerintem jó döntés volt, hogy a Pixel Remaster tartalom és játékmenet terén viszonylag purista maradt (vagy legalábbis a korábbi extráktól távol tartotta magát). Igaz persze, hogy némelyik kézikonzolos verzióban voltak kifejezetten jól sikerült bővítések is, nem egy átirat önkényesen, kaotikusan alakította át az eredetit.

[+]

Mindez nem jelenti azt, hogy nincs ebben a kiadásban semmi új: például minden epizód külön galériát, zenelejátszót és bestiáriumot kapott, és teljesen egységes lett a fordítás, a gombkiosztás, valamint a menük működése is. Mind a hat játékban lehet már futni, elérhető egy hasznos világtérkép, és a bárhol használható quick save opció is megjelent. Kaptunk egy „automatikus harc” lehetőséget is; ez is sokszor jön jól, de hogy otromba ikonja miért van ott állandóan a sarokban a csaták során, arra szerintem nem létezik komolyan vehető ok. A konzolos kiadások újdonsága (reméljük, előbb-utóbb ezt megkapják a PC-s játékosok is) az újrakevert dalok mellett a teljes eredeti zenei anyag jelenléte is – e kettő közt természetesen mindenkinél az egyéni ízlés dönt majd, de szerintem például a Final Fantasy VI messze jobb az eredeti hangszereléssel. Szintén újdonságot jelent a Configuration menüpont alatt elérhető Boost funkció: ez minden epizódban elérhető, és itt lehet növelni a kapott XP, pénz és egyéb jutalmak mennyiségét, az APB-rendszerű csaták sebességét, valamint akár ki is kapcsolhatjuk a random csatákat. Noha általános időgyorsítás nincs, e menüben kotorászva azért igen sokat lehet faragni a menetidőn.

[+]

Ami a látványvilágot illeti, nagyrészt ugyanazt kapjuk, mint PC-n: nagyjából azonos szintre hozott pixelgrafikát, szélesvásznú megjelenítést, és ugyanazt a stílust, amit anno az első három rész remek Wonderswan Color-kiadásában már láthattunk. (Később ez képezte a PlayStation-kiadás alapját is, onnan talán többeknek ismerős.) A PC-s kiadás érthetetlenül randa betűtípusa mellé sikerült találni egy opcionálisan választható stílusosabb példányt is, de ez még mindig kilóg a nagy kék menükből. Hogy miért nem lehet visszatérni az akár a PSP-s, akár a DS-es portokban használt betűkhöz, az számomra egyszerűen felfoghatatlan; pedig hát érdekelne, hogy miként lehet egy, a játékfejlesztés bődületes feladattömegei közt apróságnak számító fontválasztással ennyire komolyan és ilyen makacsul rossz döntéseket hozni?

Hat játék, hat élmény

Oldalakon át tudnám elemezgetni a gyűjteményben szereplő játékokat (itt például az első rész elkészültéről olvashatsz), de nem hiszem, hogy erre olyan nagy szükség volna – talán egy-egy rövidke összefoglaló is megfelel kedvcsinálónak. Erre egyébként szükség is van, mert ez a széria jól ismert módon részről részre teljesen átalakult. Mind a hat itt szerepeltetett Final Fantasy minőségi RPG, de mindegyik eltérő környezetben készült, és mindegyik eltérő dolgokra helyezi a hangsúlyt. Az első rész például olyan közel áll egy D&D-feldolgozáshoz, amennyire az csak a jogdíjak megfizetése nélkül lehetséges. Persze mára a tényleg egyértelmű lopásokat átrajzolták és átnevezték (az Evil Eye neve például az eredeti japán verzióban még Beholder volt, kinézetét pedig a kocka-papír szerepjátékhoz megjelent szörnygyűjteményből „kölcsönözték” a grafikusok), de így is minduntalan tetten érhetők hasonlóságok. A varázslatokat szintekre bontva kapjuk meg, és mágusaink a pihenések közt csak limitált darabot tudnak ezekből elmondani, a csatákban pedig a különféle ellenállásoknak és mentődobásoknak is hatalmas szerep jut. A történet mai szemmel nézve kicsit egyszerű, de 1987-ben példátlanul epikus kalandnak számított, ikonikussá váló főellenfelekkel, repülő hajón bejárható világgal, és egy igen trükkös gonosztevővel, akivel már a tízedik percben össze fogunk akadni.

[+]

A Final Fantasy II az első részen is designerként dolgozó Akitoshi Kawazu projektje volt, és ennek megfelelően igencsak megosztóra sikerült: a SaGa-széria későbbi ötletgazdája már itt is saját ízlése alapján alakította át az alapokat. A fejlődési rendszer például messzire hajította a műfaj minden alapszabályát – nincs XP, nincs szintlépés, nincsenek elosztható pontok. A karakterek cselekedeteik alapján fejlődnek, valahogy úgy, ahogy azt manapság az Elder Scrolls-játékokban látjuk. Igaz, az itteni rendszer finoman szólva sem logikus vagy hibátlan (a maximális életerő növelésének legfürgébb módja például, ha karaktereink egymást ütik), és a játék amúgy is elég barátságtalan tud lenni. Azonban hiába több szempontból is a széria fekete báránya a második rész, ebben is sok élményt találhat a kitartó játékos. Aki viszont nem birkózni akar, annak bátran ajánlható a barátságos Final Fantasy III, amely szintén komplex, de tökéletesen érthető fejlődési rendszerrel meséli el négy árva hőse történetét: itt debütált az úgynevezett Job-rendszer, amely megannyi kaszt közti váltogatással hozott taktikai mélységet a sorozatba – és ha már a radikális újdonságoknál tartunk, hát ha a második részben a Chocobók jelentek meg, addig ezzel a megidézhető lények debütáltak a sorozatban!

[+]

A negyedik Final Fantasy (ez anno 1991-ben Final Fantasy II néven jelent meg angolul) pontosan olyan generációs ugrás volt, mint amit a SNES-re ugrástól vártak a rajongók. A teljes sorozatra kiterjedő szépítés miatt ennek grafikai vonzatait pont a Pixel Remaster verzióban nehéz tetten érni, de szerencsére nem is csak erről van szó. A FF4 története a korábbiaknál sokkal nagyobb léptékű, amit az összesen 12 játszható karakter is jelez. Cecil kalandja azonban nem csak emiatt maradandó élmény, de azért is, mert itt váltott a sorozat a szimpla körökre bontott harcokról az ATB rendszerre, ami két évtizedre megszabta a széria működését. Úgy érzem, az ötödik rész jóval kevésbé ismert annál, mint amit érdemelne: részben persze azért, mert eredetileg ez sem jelent meg angolul, részben pedig talán azért, mert semmi radikálisan újat nem hozott a szériába, hanem „csak” egy minőségi, igényes felvonás abból a korszakból, amikor minden második hónapra jutott egy hasonló japán szerepjáték. Mindenesetre a harmadik rész kibővített Job-rendszere itt még jobban működik, és nekem az ismét kristályok körül kavargó történet is szimpatikus.

[+]

A Final Fantasy-k SNES-korszakának meghatározó epizódja azonban mindenképpen a hatodik rész volt. A korábbi, szinte kizárólag fantasy világok helyett a FF6 egy steampunk-szerű magitek (a mágia és a haditechnológia szentségtelen násza) világban játszódik, amelyben hirtelen ismét megjelenik a színtiszta varázserő. Az ezt a hatalmat magában hordozó amnéziás Terra menekülésével beinduló történet sokkal sötétebb irányokba kalandozik el, mint a korábbi részek általában felemelő meséi, és ez a sok bájos szerepjáték közt akkor igazi unikumnak számított. Ha valaki csak egyetlen régi Final Fantasy kipróbálására jósol magának lelkierőt, szerintem mindenképpen ezt válassza: minden téren kiváló, nagyszerűen összerakott, ma is fantasztikus játék ez, aminek a Pixel Remaster-kezelés még akkor is jól áll, ha itt a GBA-portban még modok nélkül is sok remek bővítést talál az igazán megszállott rajongó.

[+]

Ha jól számolom, az első Final Fantasyból a Pixel Remaster-kiadás már a hetedik példányom – és persze logikus kérdés, hogy volt-e ennek a gyűjtögetésnek bármi értelme. Én speciel élveztem minden kiadást, de azért azt is el kell ismerni, hogy jó dolog az, hogy létezik egy ilyen modern gyűjtemény. Ha minden korábbi portot és főleg, ha a rajongói modokat is számításba vesszük, akkor a PC-s Pixel Remaster csak a harmadik résznél volt tényleg definitívnek nevezhető – most, a zenei botrányt elsimító, már nem-taszító betűkkel is elérhető, az érthetetlenül kivágott részeket visszapótolt konzolos verziókkal már sokkal jobb a helyzet. Ha valaki modern platformokon akar ismerkedni ennek a legendás szériának az eredetével, én ezt a kollekciót fogom neki ajánlani.

A Final Fantasy Pixel Remaster Collection e verziója PlayStation 4-re, valamint Switch-re jelent meg. Egy korábbi, egyelőre nem teljesen ezzel a tartalommal szerelt változat PC-n is elérhető.

Összefoglalás

Az első hat Final Fantasy, mégpedig egységes keretprogramban, azonos bónuszokkal és újdonságokkal szerelt, kifejezetten igényes verziója. Mivel a konzolos verzió szinte minden hibát kijavított, ami az érthetetlen apróságokkal elbarmolt PC-s változatban idegesítő volt, a legőrültebb rajongók kivételével minden érdeklődőnek ajánlható.

A Final Fantasy Pixel Remaster Collection legfőbb pozitívumai:

• Próbáltak hűek maradni az eredeti verziók működéséhez;
• a bónuszok és új funkciók minden részben elérhetők;
• végre választhatók az eredeti zenék is.

A Final Fantasy Pixel Remaster Collection legnagyobb hiányosságai:

• Még mindig nem tökéletes a használt betűtípus;
• ugye a PC-s kiadásba is beleteszik majd az újításokat?

Bényi László