Revelio!

A látványvilág amúgy is lenyűgöző – Hogwarts környékén az iskola impozáns tornyai jelent mindig tájékozódási pontot, a távoli messzeségben pedig megdöbbentően kidolgozott vadont kapunk. Szarvasok menekülnek előlünk a dombokon, pillangók csalnak mélyebbre egy mohával teli mocsárban, egy oromról körülnézve pedig alant egy nagy goblinbázis, egy minden bizonnyal kincset rejtő, félig leomlott torony, valamint egy trollméretű sátor tűnik fel, és mint egy klasszikus fantasy szerepjátékban, itt is azonnal kimegy a fejünkből aktuális küldetésünk, és megyünk felderíteni az ismeretlent.

[+]

Érdekes, hogy ezzel szemben az egyébként remek minijátékok milyen limitáltak lettek: a varázspárbajok, a légiseprűs versengés, illetve a Summoner’s Court nevű, kicsit talán a pétanque-ra vagy a curlingre hasonlító labdajáték is csak három-négy alkalommal érhető el, és miután „megnyertük” őket, soha többé nem játszhatók. (A seprűverseny kivétel, ott a három pályát később is ki lehet próbálni, de itt is sokkal több lehetőséget tudnék elképzelni.) A Hogwarts Legacy sztoriküldetései amúgy körülbelül 25-30 játékóránál érnek véget, és bár a későbbi ikontisztítással jó sok időt lehet még eltölteni, az szerintem már közel sem olyan élvezetes dolog, mint a remek átvezető jelenetekkel tarkított kampány. A magam részéről értékeltem ezt: nem kell mesterségesen száz óra fölé növelni még a nyitott világú játékok által igényelt időt sem.

[+]

Minden persze nem lehet tökéletes, és a Hogwarts Legacy is rendelkezik pár apró, de azért idegesítő vonással, még a harcok táján már említetteken túl is. Furcsa például, hogy szabadon lehet lopni, és akár tanáraink irodájában, akár a boltokban vagy lakóházakban simán kifoszthatjuk a ládákat. Hogwarts térképe is meglehetősen nehezen használható a millió egymás hegyén-hátán levő épület, girbegurba lépcső és az eltérő részeket összekötő híd miatt. Ezen persze segít a célpontunkat mutató aranypor, de ez sokszor túl agresszív – néhány, kifejezetten eldugott holmik (vagy elveszett emberek) keresgéléséről szóló küldetés során is vígan megmutatja, hogy merre kell menni. A nagyobb próbatételek alatt sokszor kapunk egész összetett fejtörőket, és karakterünk a fennhangon való gondolkodással néha túl hamar árulja el a megoldást; igaz, e téren azért még így is sokkal jobb a helyzet, mint a Ragnarökben.

[+]

Nem tudom, hogy a látvány méltatására a videók és a képek után még ki kell-e térnem, de a rend kedvéért azért szögezzük le: a Hogwarts Legacy gyönyörű lett. Nekem főleg a vadon kidolgozottsága tetszett – a sötét, néha tényleg félelmetes erdők, a repülés közben feltáruló óriási, érdekességekkel teli játéktér, vagy épp az évszakról évszakra változó hangulat igen sokat tesz hozzá az élményhez. Az eltérő évszakok ugyan a játékmenetre nincsenek kihatással, de így is radikálisan eltérő a tökökkel díszített, vagy épp a karácsonyra készülő Hogsmeade utcáinak hangulata. A szinkron is hasonló minőséget képvisel, viszont számomra a zene teljességgel jellegtelennek tűnt; nemrég álltam fel a játék elől, de már egyetlen dallamra sem emlékszem.

[+]

A Hogwarts Legacy tehát a lehetőségekhez képest tökéletesen dolgozta fel a világot – annak szinte minden pozitívumával és negatívumával együtt. Igen, az eredetileg gyerekkönyvnek készült Potter-univerzumban mindig tudni, hogy ki a jó és ki a gonosz, de hát valószínűleg senki nem ettől a játéktól várta, hogy friss megközelítésű antihősökkel és az emberi lélek sötétségét filozófiai mélységben boncolgató történettel fog előállni (egyébként az egyik barátunk küldetései végül mégiscsak ide vezetnek). Aki anno szerette, netán most is kedveli e varázslóvilágot, az egészen biztosan megint el fog veszni az iskola falai között, akinek pedig e franchise mindig kicsit bárgyúnak tűnt, aki szerint mélyen logikátlan a regények világépítése és mágiarendszere, azt ebben a formában, váratlanul igényes videojátékként tálalva el fogja kapni a Hogwarts Legacy. Velem legalábbis ez történt.

A Hogwarts Legacy PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Ritka jól sikerült feldolgozás: a keményvonalas rajongókat ugyanúgy kiszolgálja (még egy enciklopédikus tudást tesztelő kvízmester is van), mint azokat, akiket mindig is hidegen hagyott az egész Potter-mizéria. Még ha drámája nem is csap igazán magasba, akkor is jóval kevésbé gyerekes, mint várnánk, mágiáit a harcokban és azokon kívül is élmény használni, a világ pedig tényleg lenyűgözően szép és tágas lett. Nem játékmenetbeli újításairól és forradalmi megoldásairól lesz híres, hanem arról, hogy milyen igényesen, milyen odafigyeléssel dolgoztak fel egy teljes univerzumot.

A Hogwarts Legacy legjobb vonásai:

• Elképesztően igényes megvalósítás;
• meglepően hatalmas és változatos világ;
• rengeteg jól kidolgozott küldetés;
• Potter-újoncoknak is fogyasztható, rajongóknak pedig mennyei lehet;
• fantasztikus karakterszerkesztő.

A Hogwarts Legacy leggyengébb pontjai:

• Kisebb irányítási és térképgondok;
• Nincs szabad barátkozás és időtöltés;
• Teljesen jellegtelen, felejthető zenék;
• A minijátékok csak korlátozottan játszhatók.

Bényi László