Lumos!
A Hogwarts Legacy tehát a vártnál jóval kevésbé szól az iskoláról és az iskolai életről – igazán még barátkozni sem lehet benne, mert bár van három osztálytársunk, akik teljes küldetéssorozatot kaptak, igazán közel azért nem kerülünk hozzájuk. Annak sincs érezhető hatása, hogy melyik házba sorol be minket az ütött-kopott süveg, és bár az csak rajtunk múlik, hogy mennyire ássuk bele magunkat a tiltott átkok rejtelmeibe, e döntésünknek sincsenek olyan mértékű következményei, mint amit vártam volna. Karakterünk jellemét jószerivel csak a párbeszédek során tudjuk alakítani: sok esetben csupán egy negédesen kedves, illetve egy váratlanul tuskó mondat közül lehet választani. Az viszont tetszett, hogy a „szerezd vissza”, „fogd be”, „hozd ide” jellegű küldetéseknél választható az az opció is, hogy megtartjuk a szajrét.
[+]
Most, hogy nagyjából megismertük a Hogwarts Legacyt, arra is ki kell térni, hogy a csaknem minden játéktechnikai téren a „jó” kategóriában levő program miért is tűnik többnek ezek összegénél. Ez pedig a fejlesztők igényessége – egyszerűen látszik, hogy a több halasztással szerzett hónapokat és éveket mire használták fel az animátorok, a kezelőfelület tervezői, vagy épp azok, akik felépítették a világot. Már a játék legeleje, a karaktertervező sokkolóan kidolgozott – elképesztően változatos karakterek kidolgozására ad lehetőséget, ráadásul az általam próbaként összerakott arcok mind teljesen illeszkedtek a világba. Igaz, az arcmimika nincs a Naughty Dog-játékok szintjén (az én karakterem ajkán mindig kis mosoly játszadozott, sajnos akkor is, amikor valakinek a fivére halálhírét kellett átadni), de így is mindenki meg fogja találni a számításait. A fontosabb karakterek is mind nagyszerű kidolgozást kaptak, főként tanárainkra figyeltek oda a fejlesztők – nem csak szinkronjuk pazar, de mind saját viselkedéssel, apró kis mozdulatokkal, valami egyedi kettyenéssel is rendelkeznek.
[+]
És persze, aki imádja a könyveket és filmeket, azt az kastély is rabul fogja ejteni, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy itt van minden, amit ott láttunk – a négy ház főhadiszállásától a hatalmas csarnokokon át a specializált osztálytermekig. A festmények animálnak, a páncélok mozognak, a hangszerek maguktól játszanak, és néha még a kiállított csontvázak is randalíroznak egy kicsit. E gyermeteg mókák mellett az iskola tele van titkokkal, amelyek a hagyományos gyűjtögetnivalók helyét veszik át – szárnyas kulcsokat kell a megfelelő zárba kergetni, bronz lepkéket lehet a Lumos varázslattal visszacsalni tükrükhöz, de a begyújtott parázstartók, a magunkhoz szívott repkedő könyvoldalak és feltöltött szobrok is adnak apró jutalmakat. Ugyanezt a gyűjtögetős-időtöltős szerepet a világtérképen a kipukkantható lufik, illetve az ikonokkal jelölt csillagvizsgálók, Ősmágia-források, Merlinig visszavezethető fejtörők és kincsesbarlangok töltik be.
[+]
Sok varázslat használható a harcokon kívül is – a Revelio megmutatja az álfalakat és a mágiával rejtett dolgokat (és az ellenfeleket meg a zsákmányt is), az Alohomora a zárakat nyitja, de csak akkor, ha ezt a pedellus szolgálatába állítjuk, de van varázslat befogott állataink dögönyözésére is. A láthatatlanságot biztosító Disillusionment főleg akkor hasznos, ha a talentumok menüjében kibontjuk a hozzá járó bónuszokat, mert akkor szinte lehetetlen lebukni vele, és amikor kővé változtatjuk a megközelített ellenfelet, az az effekt területre hat. Néhány komplexebb fejtörő során a terepet kell manipulálni: a kedvencem az volt, amikor a mágikus kapuk nyíltak meg a pályán, és ezek másik világba vezettek attól függően, hogy melyik oldalról keltünk át rajtuk. Amikor ebbe bejöttek az olyan ötletek, mint a kapuk forgatása, vagy a kapukon keresztül való varázslás, akkor tényleg elismerően csettintettem.
[+]
Az is kifejezetten ötletes, ahogy a sokszor látott RPG-funkciókat a könyvekben szereplő megoldásokkal kötötték össze. A játék negyedénél-harmadánál a Hogwarts rései közt rejlő dimenzióban saját lakosztályt kapunk, amit mi rendezhetünk be, és ez egy csomó lehetőséget nyit meg. Itt lehet egy mágikus szövőgéppel az amúgy színkóddal jelölt ritkaságú ruháinkba extra tápokat fonni, és itt lesz elérhető az is, hogy ruháinknak – tulajdonságaik megőrzése mellett – más kinézetet adjunk. Ez fontos, mert a sapkák és szemüvegek közt rendkívül sok az idétlen darab; nagyon idegesített, amikor egy több száz éve halott varázslónő sírját kirabolva egy kidülledő hüllőszemet mintázó Halloween-szemüveg, vagy vörös bársonycilinder volt a jutalmam. Lehetőség van egy porszívó-táskával állatokat foglyul ejteni (a mindig optimista játék szerint ekkor megmentjük őket az orvvadászoktól) és e zsebdimenzióinkban szabadon engedni őket, és ugyanitt állíthatjuk fel növénytermelő, illetve varázsital-főző állomásainkat is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
