Confringo!
A játék felépítése ezen túl is meglehetősen egyszerű: mindent küldetésként tálal a játék, legyen szó a tanórákról, a minijátékokról, vagy épp baráti kapcsolataink ápolásáról. Ezeken felül természetesen Hogsmeade boltosainak, illetve a többi falucska lakosainak is rengeteg kérése lehet, így az egyedi, igényesen szinkronizált és tálalt küldetések száma 115 körül van. A tanórák tulajdonképpen látványos oktatómódnak felelnek meg, ezeken megtanuljuk a varázspálca használatának, a varázsfőzetek keverésének, vagy akár a mandragóra ültetésének szabályait – e részletekkel soha többet nem kell foglalkozni, de így szerezzük az új varázsigéket, így tanuljuk meg az újabb és újabb varázslói lehetőségeket. A világ bejárása eleinte természetesen gyalogszerrel történik, de az első repülésórát követően saját seprűnk is lesz – még később pedig akár több repülő hátasállatra is szert tehetünk. (A küldetések közti ide-oda mászkálásban persze a teleport-állomások még többet segítenek majd.)
[+]
Bár a legtöbb diáktársunk számára ez az év is békében telik, mi természetesen nem ússzuk meg tanulmányainkat több száz gyilkosság elkövetése nélkül – varázspálcánk még az opcionális Megbocsáthatatlan Átkok használata nélkül is halálos eszköz lesz. A harcok teljesen valós időben mennek, és legtöbbjüket a jobb ravaszra bekészített négy varázsigénk, illetve a telekinézisre (ha vannak tereptárgyak a környéken), valamint szupertámadásokra (amennyiben feltöltöttük a mércét) is alkalmas Ősmágia uralja. A rendszerbe nem csak a változatosan kombinálható varázslatok visznek színt, de még inkább az, hogy ellenfeleink rendszeresen védővarázslatokat alkalmaznak, és amíg ez él, addig a közönséges varázslataink lepattannak róluk – minden ilyen buborékot csak egy azonos színű varázslattal lehet kipukkantani.
[+]
A harcok kellemesen pörgősek (főleg a félrevetődések és saját védőgömbünk használatánál fontos az időzítés), és amíg nem kezdjük el a világtérképen ikonként megjelenő banditatáborokat, farkasfalkákat és pókfészkeket monoton egymásutánban megtisztítani, addig nincs is belőlük zavaróan sok. Sajnos azért a rendszer messze nem hibátlan, elsősorban az irányításnak köszönhetően. Sem a manuális, sem az automatikus befogás nem tökéletes, és így zavaróan sokszor váltunk a legrosszabbkor a célpontok között, néha pont úgy, hogy két tartalékolt varázslatunkat épp a rossz pajzsszínű ellenlábasokra lőjük el.
[+]
A másik gond azzal kapcsolatos, hogy csak négy varázslat lehet egyszerre aktív – igaz, később további három ilyen négyes varázslatkupacot lehet megnyitni, de még ez a 16 hely is sokkal szűkösebb, mint amennyi varázslatunk ténylegesen van (ráadásul a mágia hevében ezek közt váltogatni nem feltétlenül egyszerű), így varázslatkészletünk átrendezése csaknem állandóan szükséges – vagy elfogadjuk, hogy a harcban kizárólag négy mágiát fogunk használni. Ez is működik – még ha rosszat is tesz a beleélésnek –, mert a játék szintezi az ellenfeleket, így hiába fejlődünk, egy farkas vagy ashwinder bérgyilkos mindig pontosan ugyanannyi találatot bír ki. Nehéznek az azonnal ható gyógyitalok túltengése miatt nem nevezném a Hogwarts Legacyt, de a sokszereplős csaták azért sokkal több kihívást hoznak, mint bármelyik eddigi Potter-feldolgozás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
