MAXimalizált sandbox élmény?
A nyár folyamán már lehetőségünk volt ráhangolódni a nélkülözésre és a kegyetlen világ minden egyes mozzanatára, hiszen George Miller újra elvitte a rajongókat a gyilkos motorszörnyek uralta univerzumba. A mozivásznakon végigdübörgött a Mad Max: Fury Road és kellemes érzéseket hagyott bennünk Tom Hardy és Charlize Theron közreműködésével. A nagyszabású projekt előrevetítette a sikert, a Warner Bros. pedig videojáték fronton is igyekezett meglovagolni a Mad Max korbácsolta hullámokat. A volán mögé beültette a svéd Avalanche Studios-t, a 12 éves múlttal rendelkező fejlesztők pedig már bizonyítottak Rico Rodriquez kalandjaival a Just Cause széria kapcsán, így bizakodva vártuk Őrült Max bitbe öntött ámokfutását.
Max durván be is farolt konzoljainkra és személyi számítógépeinkre az őszindító hónap első napján, mi pedig neki is estünk letesztelni mit raktak össze az európai fejlesztők, főleg, hogy idén decemberben a Just Cause-t is trilógiává fogják bővíteni. A játékadaptáció teljesen elvonatkoztat a filmtől, mind történetében, mind pedig szereplői terén, ami mindenképpen okos döntés volt, hiszen így lerázták magukról a kötöttségeket, és szabadjára engedhették a fogva tartott több száz lóerős kreativitásért felelős szörnyeteget.
Az első néhány órában nem túlzottan fog a felszínre törni, ugyanis a bevezetőből annyit tudunk meg, hogy Max összerúgja a port Scabrous Scrotusal a helyi kemény legénnyel, aki lenyúlja hősünk verdáját. A semmi közepén egy bicegő korcs csaholására eszmélünk, aki társunkká szegődik, nem sokkal később pedig Chumbucket ejti fogságba az ebet. A kicsit bolond torz törpe valahonnan ismer minket és felajánlja szolgálatait, valamint összerak nekünk még egy harcos kis járgányt is, elősegítve végzetünk beteljesítését.
Az Avalanche Studios-nak a Just Cause agyatlan, mindenféle kötöttségektől mentes világával ellentétben, itt azért bizonyos sztereotípiáknak (stílusjegyeknek) meg kellett felelnie, szóval a szigonypuskás repkedés vagy az autók tetején való ugrándozás helyett a komor, morózus atmoszféra keveredik vérben áztatott öklökkel és lángoló, olajban fuldokló motorokkal, testrészeket aprító abroncsokkal. Álljunk csak meg egy pillanatra! Ha jobban belegondolunk a szigonypuska itt is nagy szerephez jut, hiszen Magnum Opus verdánkkal lőállásokat, tornyokat, kapukat bonthatunk le, az ellenfelek verdáit is megrángathatjuk, sőt még a ránk támadó lövészeket is a kocsink után köthetjük. A máshonnan átemelt elemek szerencsére itt is megállják a helyüket (Far Cry 4, Assassin’s Creed, Batman játékok megoldásaival dolgoztak) és nem érezzük átverve magunkat; a Mad Max nem egy depresszív Just Cause, viszont az is igaz, hogy vérszegényebb annál.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
