Hirdetés

  2. Fórumok
  3. PC játékok
  4. Life is Strange: Double Exposure - Már játszható az alap kiadás is
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #2 ha3flt tag GuineaPigMan #1
    Új Válasz #2
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    ha3flt

    tag

    válasz GuineaPigMan #1 üzenetére

    A LiS 1 a Dontnod-tól, és csak az, egy kivételes szellemi teljesítmény volt az adott körülmények között, és csak még kivételesebb lesz ebben a végletekig műveletlen, szellemileg lepusztult világban. Nemcsak beszél a művészetről, hanem képes maga is alkotássá válni, megfelelő színvonalon láttatni. Kicsit eltartja magától a kiválasztott problémát (történetet), éppen annyira, hogy beszélni tudjon róla, megrázza mint egy hógömböt (...) és megmutassa minden oldalról.

    Jól megformált és ötletes volt, az ismétlések kifejezetten hangulatossá és feszessé tették, ahogy kibontakozott a mindent elsöprő vihar a szereplők életében - úgysem lehet pár szóban elmondani, mitől annyival több a szokásosnál. Megkockáztatom, hogy írott formában egy ugyanilyen teljesítmény már nem a lektűr, ponyva és szórakoztató könyvek közt lenne, hanem hívhatnánk szépirodalomnak.

    A mostani játék természetesen meg sem közelíti a fentieket; tobzódik a lehetőségekben, közben nem képes sűríteni, koncentrálni és kiválasztani, de még nem tudom, hogyan fogok emlékezni rá, ha bevésődik, már ha egyáltalán megtörténik, mert nem elég erősek a karakterek. Képi fantáziában és technikában mindig jók voltunk, így ezzel a játékkal a Deck Nine is kitesz magáért, de az egyikfajta tehetség nem pótolja a másikat. Van még ebből a játékból egy fejezet, addig nem próbálok véglegeset mondani róla.

    Az átélést nehezíti, hogy a nonszensz tudjukmiésmiért propaganda erős benne, de egyrészt tudatosan nem akarok foglalkozni vele, mert nincs választék, hogy emiatt eldobjam a játékot, másrészt a nyugati állapotokhoz képest még elég visszafogott maradt. Ha akarom, fennakadok dolgokon, ha akarom, nem. Az egynemű személyek románcát eddig sikerült elkerülnöm, egy kicsit sem tudom átélni - ez a lehetőség talán megmarad a végéig. :-)

    Örülök, hogy más is értékeli ezt a műfajt a végeláthatatlan erőszakos és brutális mocsokáradat közepette, amit szórakoztatóiparnak, szórakoztatásnak hívnak - a “játékokat” is beleértve. Igaz, nekem még ez is túl krimi, de nem ezen fog múlni, hogy mit gondolok róla.

Új hozzászólás Aktív témák