Marvel’s Midnight Suns teszt

A Marvel szuperhősei kártyák segítségével csatáznak – nem, ez a cikk nem a mobilos Snapről szól, hanem az ugyanezt a receptet teljesen máshogy feldolgozó Firaxis-játékról.

Hirdetés

Végtelen történet

Naponta egy küldetésre mehetünk, és bár a soron következő sztoriküldetés is mindig rendelkezésre áll, akinek megtetszenek a csaták, az a végtelenségig tápolhatja magát a rangomgenerált missziókkal. Ezek nincsenek úgy kidolgozva, mint a történet szempontjából fontos, általában két fázisból álló megbízások, de azért itt is próbáltak a változatosságra törekedni a fejlesztők – például sokszor megtörténik, hogy egyes karakterek legyőzésével a náluk levő egyszerhasználatos kártyákat is megkapjuk. Így például mellékesen ellophatjuk a Hydra kincseit, vagy éppen pajzsot, netán extra sebzést pakolhatunk hőseinkre.

Az ilyesmin felül is tele van a Midnight Suns a játékost szórakoztató, illetve a küzdelmeket a véletlenszerű gyakásból a taktikus hadviselés felé nyomó funkciókkal – előbbiekre példa az az opció, amely lehetővé teszi, hogy Hunter magától minden nap más hacukát viseljen, utóbbiak közül pedig az a leghasznosabb, amely az ellenfelek neve mellett kis ikonnal mutatja, hogy melyik karakterünket akarja megtámadni a saját körében. Bár az ellenséges karakterek visszafogott taktikai érzékkel játszanak (nem akarnak például egy karakterre koncentrálni, hanem szétosztják sebzéseiket; ami érthető is, nem minden hős-felállásban érhető el gyógyítás), amikor például valami misztikus tárgyat kell megvédenünk, nem mindegy, hogy melyik ellenfelekre koncentrálunk.


[+]

A bemutatásakor fantáziátlan, szuperhős-mázzal leöntött XCOM-nak tűnő Midnight Suns kifejezetten pozitív meglepetés volt számomra, még úgy is, hogy a szuperhősök emberi oldalát bemutatni hivatott párbeszéd-tengert egyáltalán nem élveztem. A 2021-es Guardians of Galaxy-játék bemutatta, hogy ennél kevesebb karakterből és (eleinte) jóval alacsonyabb tétekből is ki lehetne hozni valami igen drámait, egy olyan történetet, ami sokáig emlékezetes tud maradni. És ez még csak nem is egy annyira pénzigényes, büdzsé-függő dolog, mint mondjuk a grafika kidolgozottsága – ahol a Midnight Suns borzasztó lemaradásban van bő egy évvel korábban megjelent kollégájához képest. Igaz, máshoz is viszonyíthatunk: a megint nem a filmek színészeiről mintázott karakterek sokkal jobban sikerültek, mint a borzasztóan elbaltázott Avengers-játékban, és a támadási animációk közt is van néhány kifejezetten látványos darab (például a páros kombók) – de például a helyszínek bármiféle összehasonlítgatás során kifejezetten kidolgozatlannak, kopárnak fognak tűnni.


[+]

Mindenki tudja magáról, hogy ez a negatívum mennyire tudja tönkretenni saját játékélményét – nálam ez abszolút nem tudott betenni a szórakozásnak. Amikor jött egy kiugróan banális párbeszéd, vagy amikor ezeregyedszer is ugyanarra a háztetős pályára vitt tápolás során a randomgenerátor, akkor is kiválóan tudtam élvezni a nagyszerű harcrendszert, és a váratlan hőskombinációból eredő új helyzetet. Nem lesz mindenki kedvence, és főleg technikai és narratív szempontból férne rá egy jelentős tatarozás, de így is csak elrepült vele 45 órám!

A Midnight Suns PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. PlayStation 4-re, Switch-re, illetve Xbox One-ra később fog megjelenni.

Összefoglalás

Bár évről évre egyre több digitális kártyajáték készül, még mindig van fantázia ezekben – vagy legalábbis a Midnight Sunsba bőven jutott. A kártyafejlesztős, randomhúzós, körökre osztott rendszert itt az arénák fizikai modellezésével, az akciójátékokra hasonlító megjelenéssel dobták fel, és ez nem csak hangulatilag más élmény, de extra taktikázási lehetőségeket is biztosít. Az, hogy szuperhősök békés életének modellezése mennyire jön be a játékosnak, az teljesen személyfüggő, de mint kártyajáték, kifejezetten jó lett!

A Midnight Suns legjobb pontjai:

  • A kártyákra épülő harcrendszert nagyon eltalálták;
  • a fejlődés élvezetes, és addiktívan van tálalva;
  • a pörgős harcok ellenére is igen sokáig leköt.

A Midnight Suns leggyengébb részei:

  • A történet lapos, és a karakterek drámái sem sokkal jobbak;
  • a látványvilág meglehetősen avíttas.

Bényi László

Azóta történt

  • The Knight Witch teszt

    Azt hihetnénk, hogy egy metroidvania játék hősének dolgát alaposan megkönnyítené, ha tudna repülni. A mellékelt példa mutatja, hogy a nehézség csak ettől még nem tűnik el.

Előzmények

  • Shadows Over Loathing teszt

    Pálcikafigurákkal és hússal a kozmikus horror ellen, avagy a West of Loathing teljesen váratlanul kapott egy igen hasonló szellemiségű folytatást.

  • A Little to the Left teszt

    Lehet élvezetes játékot csinálni az egyik legunalmasabb otthoni munkából, a rendrakásból? Persze, csak okosan kell játékosítani a való világban oly fárasztó apró feladatokat.

  • Wavetale teszt

    Egykor a kevés Stadia-exkluzív játék közé tartozott, de a platform közelgő halálával mindenki más is fejest ugorhat a világ végén csobogó hullámokba.

  • Swordship teszt

    Mi történik, ha egy shoot ’em upból kivesszük a lövöldözést? Az ösztönünk azt mondaná, hogy valami nagyon értelmetlen, de a Swordship kitűnően tekeri ki a műfaj hagyományait.