Marvel’s Midnight Suns teszt

A Marvel szuperhősei kártyák segítségével csatáznak – nem, ez a cikk nem a mobilos Snapről szól, hanem az ugyanezt a receptet teljesen máshogy feldolgozó Firaxis-játékról.

Hirdetés

Bosszúállás és pletyizés

Ezek a csaták kellemesen gyorsan zajlanak (bár egy, az ellenfél körét átugró gombnak örültem volna), ráadásul, legalábbis ami a saját karaktereinket illeti, órák tucatjain át változatos tud maradni. Noha nagyon kevés ellenféltípus van, az alsó hangon is 30 órás történet során 12 hőst lehet megnyitni Hunter mellé, és ők mind saját harcmodorral (értsd: lapokkal) rendelkeznek. Mivel a csaták túlnyomó részében legalább egy hely fix a háromfős csapatból, és mivel sérülés vagy más elfoglaltság miatt folyamatosan változik az elérhető karakterek köre, a legváltozatosabb hőskombinációkkal fogunk nekiindulni az összecsapásoknak.

Hulk nyilván az ideális tank, aki nem csak bírja a sebzést, de azt saját céljai érdekében fel is használja, Ghost Rider lángoló láncaival, illetve a pokolba nyíló átjáróival képes tönkretenni bárki napját, a kaotikus erőkkel játszó Nico Minoru lapjai általában randomszámokkal dolgoznak, Amerika Kapitány pedig… nos, ő pajzsát hajigálja. Igen, nem minden hős lett felruházva egyformán érdekes képesség-arzenállal (ha már itt tartunk, Pókembernek is jobb szövegei vannak, mint kártyái), de összhatásában remekül dolgozik ez az Avengersből, Midnight Sonsból, X-Menből és a Runawaysből válogatott csapat. És persze ez nem is a végleges névsor, hiszen hamarosan egyéb alakok is érkeznek majd a játékba: az első körben Venom, Storm, Deadpool és valami bizarr okból kifolyólag Morbius csatlakoznak majd az Éjféli Napok brigádhoz.


[+]

A furcsa csapatfelállásból persze még bármi kisülhetne, de sajnos a Midnight Suns története, az aktuális világvége drámaisága tekintetében nem sikerült olyan mesterit alkotni, mint a harcrendszer kitalálásánál. Igazából nem is érdemli meg, hogy ennyi helyet pazaroljak rá, de a tisztesség kedvéért azért legyen meg itt is a Midnight Suns sztorija: az intróban a Hydra egyik hűdegonosz tudósa feltámasztja a húdeördögi Lilith-et, aki rögvest a hűdeálnok Chthon visszatérésén kezd munkálkodni. A tervet Iron Man és Doctor Strange duója eleinte fapados módszerekkel próbálja megakadályozni, de aztán kiderül, hogy van egy direkt a Lilith-kivégzésre szolgáló fegyver is, mégpedig az elsődleges divatelemként zöld diszkófényeket hordó varázslónő leánya, aki eónokkal ezelőtt már legyőzte egyszer a kedves mamát. Egy gyors feltámasztással később a Hunter kódnevű karakter már ki is kel szarkofágjából, és innentől kezdve őt irányítjuk majd a főhadiszálláson.


[+]

És ezzel eljutottunk a Midnight Suns azon részéhez, amely a leginkább megosztó lesz: merthogy az epikus világvége-történet nem csak a vad csatározásokból áll, de egy leginkább a Personák kapcsolatépítő rendszeréhez hasonlító civil életből is. A dimenziókon túli kúriában Hunter napról napra tudja szorosabbra venni viszonyát a többi szuperhőssel (meg egy szuperkutyával), beszélgetve velük, tanácsokat adva nekik, apró kihívásaikat teljesítve, bókolva, virágot szedve, pletykálkodva és mobilon cseverészve. Néha speciális találkozókra is elmehetünk velük, de akár mi is elhívhatjuk társainkat pancsolni a medencébe, horgászni a patakhoz, vagy épp meditálni a közeli hegyszirtre. Ezek a történetszálak szerintem meglehetősen gyerekesek lettek – néha persze előkerül egy-egy komolyabb dolog is, de amikor Nico Minoru ellopott levese, Blade jóga-mániája, avagy a Magiknak tervezett születésnapi buli foglalkoztatja a csapatot, az cinikussá kérgesedett szívemből nem tudott pozitív reakciókat előcsalni.


[+]

A semmiben lebegő város azonban nem csak a – románcra lehetőséget nem adó – barátkozásról szól, de a fejlődés nagy része is itt történik. Bár a szintlépés legfőbb eszköze a csatákban szerzett XP, karaktereink képességein szinte végtelen számú eltérő módon lehet még javítani. Vannak eltérő edzési lehetőségek, a küldetésekből hazahozott zsákmány állhat extra lapokból, hősi megbízásokból, pénzből és más nyersanyagból, ruhákból és egyéb kozmetikai dolgokból. Lehet fejleszteni majdnem minden fejlesztési lehetőséget is, megnyithatunk extranehéz küldetéseket és faraghatunk új lapokat. És persze minden egyes kártyalapot (Hunternek 30, a többieknek tíz-tíz eltérő kártyája van, ezekből kell összeállítani a legfeljebb nyolclapos paklit) fejleszteni is lehet, ami általában a számok növekedésével, csökkenő kijátszási költségekkel, esetleg egy új címke feltűnésével jár.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • The Knight Witch teszt

    Azt hihetnénk, hogy egy metroidvania játék hősének dolgát alaposan megkönnyítené, ha tudna repülni. A mellékelt példa mutatja, hogy a nehézség csak ettől még nem tűnik el.

Előzmények

  • Shadows Over Loathing teszt

    Pálcikafigurákkal és hússal a kozmikus horror ellen, avagy a West of Loathing teljesen váratlanul kapott egy igen hasonló szellemiségű folytatást.

  • A Little to the Left teszt

    Lehet élvezetes játékot csinálni az egyik legunalmasabb otthoni munkából, a rendrakásból? Persze, csak okosan kell játékosítani a való világban oly fárasztó apró feladatokat.

  • Wavetale teszt

    Egykor a kevés Stadia-exkluzív játék közé tartozott, de a platform közelgő halálával mindenki más is fejest ugorhat a világ végén csobogó hullámokba.

  • Swordship teszt

    Mi történik, ha egy shoot ’em upból kivesszük a lövöldözést? Az ösztönünk azt mondaná, hogy valami nagyon értelmetlen, de a Swordship kitűnően tekeri ki a műfaj hagyományait.