Az élet furcsa
Vegyes fogadtatásban részesült a francia Dontnod Entertainment 2013-as sci-fi akciójátéka, a Remember Me. De bármennyire is kérdőjeles volt a megvalósítás, ahhoz nem férhet kétség, hogy ez a cím még az előző generáció legvégén is kellően frissnek hatott. A párizsi fejlesztők most abban a műfajban próbálkoznak, amit szinte kizárólag a Telltale címei uralnak: epizodikus, történetvezérelt kalandjátékot készítettek egészen új megközelítéssel.
Maxine Caulfield egyszerű diáklány. Átlagos személyiség átlagos problémákkal. Visszahúzódó lány, aki él-hal a fotózásért. Nem tudja, mit akar az élettől, nincs önbizalma, kicsit hipszter, kicsit ódivatú. Több év távollét után költözött haza szülővárosába, Arcadia Bay-be, és bár minden ismerős, mégis kicsit más. Egykori legjobb barátnője, Chloe Price is megváltozott. Semmi nem olyan mint régen... hétköznapi drámák. Ám egy nap minden megváltozik, amikor Max rájön, hogy képes visszatekerni az időt bizonyos helyzetekben, mindezt pedig tetézi egy látomás, amely az egész kisváros megsemmisítésével fenyeget. Ha ez még nem lenne elég, egy harmadik barátnő, Rachel Amber rejtélyes körülmények között eltűnik...
A Life is Strange alaphelyzete ilyen felvezetés után simán elmenne a Twin Peaks vagy az Alan Wake univerzumában is, de érdekes módon ez a játék kicsit sem hasonlít az említett produkciókra. A misztikus vonulat ellenére ez a játék meglepően lágy, kellemesen melankólikus hangulatú, végig meleg színekkel operál, és szinte egy pillanatra sem kelt komoly feszültséget. Max iskolájának életébe pillanthatunk be teljesen hétköznapi konfliktusokkal. A suli jó csaja, aki természetesen lenézi hősnőnket, a plátói szerelem, a koleszosok kavarásai, az SMS-ben aggódó szülők és apró-cseprő tinidrámák.
A történetmesélés kellemes tempóban gördül előre, ugyanakkor a játék legfőbb érdekessége, az időmanipulálás nincs megfelelően kidolgozva. A főszereplő például az idő visszaforgatása során fizikailag ugyanott marad, de ez a logika már rögtön a játék elején összedől, amikor Max hosszú cselekménysor után ismét az osztályterembe kerül vissza. A viszonylag kis helyszíneken eltévedni vagy elakadni lehetetlen ugyan, de néha nem egyértelmű, mit vár tőlünk a játék, meddig tekerjük vissza az eseményeket, hogy bizonyos (akár fontos, akár kevésbé lényeges) eseményeket megváltoztassunk. Az pedig a forgatókönyv és a jellemfejlődés hibája, hogy Max, a teljesen átlagos diáklány milyen hamar hozzászokik, hogy ilyen szupererővel rendelkezik, és két rácsodálkozás után már vígan tekergeti maga körül a világot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
