Új hozzászólás Aktív témák

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz MageRG #21598 üzenetére

    Lehet, hogy viszonylag kevés forrás maradt fenn, de állításaimat akkor is ezen forrásokra támasztottam. Ezek alapján azért elég világos a dolog. Másrészt a korai kereszténység sokkal egységesebb volt, a 2. század közepéig legfeljebb 1-1 tévtanítóról beszélhetünk, mint pl. Kerinthosz.
    Itt egy elég jó diagram, ami időrendben mutatja ezeket.

    Igazság szerint a Níceai Zsinat idején Arius követőinek száma nagyon jelentős volt (közel fele), még jelentősebb politikai támogatással. Ennek ellenére ítélték el tanait a zsinati atyák, de még így is fel-fel ütötte fejét a későbbiekben.

    "Talán nem ártana, ha a bűbánatban az is megjelenne, hogy a közösség bizalmát visszaállítsa, ne ismételje ezt a viselkedést."
    Ezzel nem mondtál újat. A kereszténység első évszázadaiban a gyónás nyilvánosan zajlott, tehát a közösség előtt kellett a keresztényeknek megvallani bűneiket. Majd a bűnvallást követte egy hosszabb procedúra, amíg ismét a közösség "teljes jogú" tagjai lehettek. A 4. században ezt váltotta fel a "fülbe gyónás", mert a keresztények bizalmatlanok voltak a hirtelen betérő -nem megtért- pogányokkal szemben, miután fordult a kocka Rómában és a kereszténység lett a hivatalos vallás. Ekkor már csak a közösség és egyben Isten képviselőjének vallották meg bűneiket.
    Illetve ennek visszatartó ereje is van, tehát az adott bűnt vagy nem, vagy kevésbé, ritkábban fogja az ember elkövetni újra (erről szerintem lehetnek tanulmányok is). Továbbá fontos része az okozott kárnak helyrehozása is, amennyiben lehetséges. Nyilván lopás esetén lehetséges, míg vannak olyan esetek is, amikor nem.

Új hozzászólás Aktív témák