Új hozzászólás Aktív témák
-
*Ropi*
félisten
válasz
csabili74
#7082
üzenetére
Szia!
A Viltrox JY-610N II-őt konkrétan nem ismerem, viszont itt van róla egy korrekt tapasztalati alapokon nyugvó leírás. Az ilyen 3rd party cuccokban mindig benne van a bizonytalansági "x-faktor" tényező: az inkompatibilitási hibák, amik miatt nem úgy működik mint ahogy az a papíron le van írva.
A TTL olyan a vakuteljesítménynek, mint az Av mód a zársebességnek: egy önszabályozó rendszer, amiben a váz méri az expót és mondja meg a vakunak, hogy mekkorát villanjon. Gyorsabb és rugalmasabb a manuális módszernél, viszont kevésbé konzisztens eredményt ad mint az: ha gyorsan változó fényviszonyok között fotózol, akkor érdemes TTL-t használni, ha viszont van időd kísérletezni mert nem olyan lett mint szeretnéd, akkor lehet manuálisan játszani. Adott esetben a TTL ugyanúgy el tud vinni a málnásba mint bármi más - ugyanis az elektronika (még
) nem gondolatolvasó: nem tudja, hogy Te milyen képi hatást szeretnél kihozni a megvilágítással. Magyarán a TTL-t (vaku)korrekciózni kell az aktuális megvilágítás függvényében, ezért a fejszámológépes korrekciót nem tudod megspórolni. Az Av, Tv, P mód a hátteret igyekszik kiexponálni, ezt az expókorrekció befolyásolja, a vaku automata módban a főtémát próbálja helyesen megvilágítani, ennek mértékét meg a vakukkorrekció befolyásolja. Mindkettő középszürkének feltételezi a világot, ezért az ettől eltérő téma becsapja, ezért korrigálni kell. 1 - Állítsd megfelelő módba az E-TTL II fénymérést a menüben: "Evaluative" (kültérre: intelligens mátrix, főleg derítésre meg akkor, ha a vaku nem főfény). "Average" (beltérre indirektben: átlagoló, hátteret is próbálja kiexponálni). 2 - A fénymérés mindent középszürkének feltételez, ha tehát a kép nagy része (vagy legalábbis ott, ahova fényt mértél) világos, akkor a fénymérés megpróbálja lehúzni szürkére, így az egész kép sötét (alulexponált) lesz. Ha pedig a kép nagy része alapból sötét, akkor az automatika felhúzza szürkére, tehát világos (túlexponált) lesz. Ezeket a fotósnak kell korrigálnia: ilyenkor veszed elő a fejszámológéped, és a korábbi tapasztalataid alapján korrigálod a vakut. Ennek a bonyolított változata amikor plafonról vagy falról derítesz, mert ott a fal / plafon színe és távolsága is befolyásolja a korrekciót...Jó játék. 
Vakuzásnál először is azt kell eldöntened, hogy a vaku a fő fény, vagy a környezeti fényeket is hagyod érvényesülni. A "tartsd alacsonyan az érzékenységet" ökölszabály akkoriban született, amikor még a 400 ASA is "hűha" volt. A mai vázak korában (amiknek az ISO 3200-6400 sem nagy kihívás) bőven fel lehet húzni az érzékenységet: ilyenkor a környezeti fények is szépen megmaradnak, meg a vakunak sem kell nagy teljesítményen izzadnia, ebből következően gyorsabban tölt újra és tovább bírja az akkuja is. A sok előnye mellett egy hátránya van: hogy meg kell tanulni zajt szűrni LR-ban. 
Ha a vakunak valós indokkal kell x-sync alatt dolgoznia (ő a fő fény) akkor M módban legyél, mert ilyenkor nem a záridő határozza meg a kép világosságát, hanem a vaku és a rekesz. Ha deríteni akarsz, akkor el kell kapnod a környezeti fényeket: Av mód, majd az expókorrekciót mínuszba tekered (mondjuk -2Fé-re), aztán az ISO-t addig húzod fel, amíg megfelelő záridőt nem kapsz. A derítést meg elvégzi a vaku (a vaku normál expón van, a váz meg -2Fé-n). Ehhez két vaku üzemmódot használhatsz: a kiértékelőt és az átlagolót. Az átlagoló módban az egész képet ki akarja exponálni a vakuval, a kiértékelő esetén csak a fókuszban levő témát. Ilyenkor vakuszinkron alatti záridőkkel (nem HSS / FP módban), amikor a zár teljesen nyitva van akkor villan bele a vaku egy rövidet (max. teljesítményen is 1 ms-nél rövidebb ideig), akkor a vaku villanása az ISO-tól és a rekesztől függ (a zársebességtől nem, hiszen akkor villan amikor az első redőny már lefutott, a második meg még nem indult). A fő szabály: magas ISO + tág rekesz = kis villanás. Nagy sebességű szinkron módban (HSS / FP) a vaku *folyamatosan* (40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut (ez kb. 4ms nagyságrendjében van, kicsit függ attól is, hogy mit tud a váz). Azaz a vaku visszavert fényének csak kis része jut az érzékelőre (a két redőny közti résen), nagyon sok (1/500s és alatta már a többség) fény a redőnyzáron vész el - bár tiszta energiapazarlás, de nagyon jól jön amikor a nyári napon kell deríteni. Weboldalam: http://karpatisandor.hu
) nem gondolatolvasó: nem tudja, hogy Te milyen képi hatást szeretnél kihozni a megvilágítással. Magyarán a TTL-t (vaku)korrekciózni kell az aktuális megvilágítás függvényében, ezért a fejszámológépes korrekciót nem tudod megspórolni. Az Av, Tv, P mód a hátteret igyekszik kiexponálni, ezt az expókorrekció befolyásolja, a vaku automata módban a főtémát próbálja helyesen megvilágítani, ennek mértékét meg a vakukkorrekció befolyásolja. Mindkettő középszürkének feltételezi a világot, ezért az ettől eltérő téma becsapja, ezért korrigálni kell. 1 - Állítsd megfelelő módba az E-TTL II fénymérést a menüben: "Evaluative" (kültérre: intelligens mátrix, főleg derítésre meg akkor, ha a vaku nem főfény). "Average" (beltérre indirektben: átlagoló, hátteret is próbálja kiexponálni). 2 - A fénymérés mindent középszürkének feltételez, ha tehát a kép nagy része (vagy legalábbis ott, ahova fényt mértél) világos, akkor a fénymérés megpróbálja lehúzni szürkére, így az egész kép sötét (alulexponált) lesz. Ha pedig a kép nagy része alapból sötét, akkor az automatika felhúzza szürkére, tehát világos (túlexponált) lesz. Ezeket a fotósnak kell korrigálnia: ilyenkor veszed elő a fejszámológéped, és a korábbi tapasztalataid alapján korrigálod a vakut. Ennek a bonyolított változata amikor plafonról vagy falról derítesz, mert ott a fal / plafon színe és távolsága is befolyásolja a korrekciót...Jó játék. 
Vakuzásnál először is azt kell eldöntened, hogy a vaku a fő fény, vagy a környezeti fényeket is hagyod érvényesülni. A "tartsd alacsonyan az érzékenységet" ökölszabály akkoriban született, amikor még a 400 ASA is "hűha" volt. A mai vázak korában (amiknek az ISO 3200-6400 sem nagy kihívás) bőven fel lehet húzni az érzékenységet: ilyenkor a környezeti fények is szépen megmaradnak, meg a vakunak sem kell nagy teljesítményen izzadnia, ebből következően gyorsabban tölt újra és tovább bírja az akkuja is. A sok előnye mellett egy hátránya van: hogy meg kell tanulni zajt szűrni LR-ban. 
Ha a vakunak valós indokkal kell x-sync alatt dolgoznia (ő a fő fény) akkor M módban legyél, mert ilyenkor nem a záridő határozza meg a kép világosságát, hanem a vaku és a rekesz. Ha deríteni akarsz, akkor el kell kapnod a környezeti fényeket: Av mód, majd az expókorrekciót mínuszba tekered (mondjuk -2Fé-re), aztán az ISO-t addig húzod fel, amíg megfelelő záridőt nem kapsz. A derítést meg elvégzi a vaku (a vaku normál expón van, a váz meg -2Fé-n). Ehhez két vaku üzemmódot használhatsz: a kiértékelőt és az átlagolót. Az átlagoló módban az egész képet ki akarja exponálni a vakuval, a kiértékelő esetén csak a fókuszban levő témát. Ilyenkor vakuszinkron alatti záridőkkel (nem HSS / FP módban), amikor a zár teljesen nyitva van akkor villan bele a vaku egy rövidet (max. teljesítményen is 1 ms-nél rövidebb ideig), akkor a vaku villanása az ISO-tól és a rekesztől függ (a zársebességtől nem, hiszen akkor villan amikor az első redőny már lefutott, a második meg még nem indult). A fő szabály: magas ISO + tág rekesz = kis villanás. Nagy sebességű szinkron módban (HSS / FP) a vaku *folyamatosan* (40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut (ez kb. 4ms nagyságrendjében van, kicsit függ attól is, hogy mit tud a váz). Azaz a vaku visszavert fényének csak kis része jut az érzékelőre (a két redőny közti résen), nagyon sok (1/500s és alatta már a többség) fény a redőnyzáron vész el - bár tiszta energiapazarlás, de nagyon jól jön amikor a nyári napon kell deríteni. Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest